Kalandozások, rokonlátogatások
Mikor egy-egy sámán, illetve beavatott képzés véget ért, a végzős ifjúság számára mindig megrendezték a szokásos Nagy Süánt, azaz a lovas ügyességi, gyorsasági versenyeket és szellemi vetélkedőket. A nyertes fiatalok ilyenkor jogot nyertek arra, hogy az Öregek Tanácsával egyeztetve, kalandozást indítsanak valahová. Miután Ordosz lett a 24 Hun Törzsszövetség beavatott központja, innen indítottak újabb és újabb kalandozásokat a térség különböző irányában. Kezdetben ezek elsődleges célja a rokon ataiszi népek felkutatása volt, továbbá a kereskedelmi kapcsolatok kiépítése, ám sok esetben az ifjúság mérhetetlen kalandvágya volt az útrakelésük mozgatórugója. Ezen rokonlátogatások és kalandozások során bejárták szinte a teljes Eurázsiát, hajóikkal többször átkeltek a Nagyvízen, azaz a mai Csendes-óceánon is, mivel még Kuszkó utódaival is tartották a kapcsolatot. Többször vezettek kalandozásokat az uruki népekhez is. Ekkorra már az ataiszi eredetű népek sok-sok törzsre osztódtak, s kirajzottak a Kaukázuson keresztül a Káspi- és Aral-tó, valamint a Fekete-tenger vidékére.
Eközben a 24 hun törzs időnként egymással is
viszálykodott. Leginkább a legelő és termőföldek mindenkori állapota, az
időjárás megváltozása miatt fellépő éhínség, vagy olykor egy-egy balul sikerült
kalandozás adott okot a belviszályra. A kalandozások időtartama is egyre
hosszabbra nyúlt, a nagyszámú ifjúság színe-java nagyon sokáig távol volt az
otthonától, sokan pedig oda is vesztek a viszontagságos úton. Emiatt az
otthonmaradottak zúgolódtak, hiszen hiányzott a munkáskéz. Ezen úgy próbáltak
segíteni, hogy egyre több rabszolgát és hadifoglyot vittek haza magukkal, hogy
az otthoni munkaerő némileg pótolva legyen. Ezzel viszont alaposan kiváltották a
meglátogatott népek gyűlöletét és bosszúvágyát. Egyrészt emiatt, másrészt az
egyre nagyobb népszaporulat miatt egy-egy törzs néha felkerekedett és a
kalandozások során szerzett tapasztalatok alapján elvándorolt és messzebb
telepedett le. Az ordoszi központtal azonban mindig fenntartották a kapcsolatot,
s a velük történt fontosabb eseményekről lerótt Arvisurákat oda mindig
visszajuttatták.
A legemlítésreméltóbb kalandozások, rokonlátogatások az alábbi helyekre történtek:
Kerka kalandozása a Meleg Vizek
Birodalmába
Bihar kalandozása
az indijókhoz