Bihar kalandozása az indijókhoz

Az 1205. medvetoros évben újabb sámánképzést indítottak Ordoszban, ahová minden törzs el is küldte legtehetségesebb fiataljait. Öt év elteltével ismét sor került a sámánok versenyére, amelyet Pusztaszeren rendeztek meg. Lovaglásban Urga-Balzsán leánya legyőzte a törzsszövetség ifjait, így ez feljogosította a leányzót arra, hogy az Arvisura törvények szerint maga válasszon férjet. A szépséges Dala-Kerulen pedig Bihart választotta férjének. Biharnak azonban Ordoszban már volt egy titkos menyasszonya. Ezért Bihar az Öregek Tanácsa előtt arra hivatkozott, hogy Agaba egykori rendelkezése szerint meg kell keresni a rokon törzseket, s hogy ennek eleget téve ő maga is el szeretne indulni a déli Nagyvíz felé, hiszen ott is laknak ataiszi népek. Mindenek előtt megtartották a pompás és fényes esküvőt, utána azonban az Öregek Tanácsa hozzájárult ahhoz, hogy a kalandozó ifjúság elinduljon a hajóikon elmenekült rokon nép felkeresésére. A kalandozásra vá­gyó ifjúság boldogan követte Bihar vezér felhívását és egy tyumen harcos jelentkezett a nagy kalandra. Egy évig tartott a felkészülés, amelyen az ifjú vezéren és a sámán ifjakon kívül elő­ször vettek részt nagyobb kalandozáson a rimalányok is. Ugyanis Bihar titkos szerelme, az egyik szépséges ri­malány volt, aki megszervezte az élelmező és betegápo­ló leányok seregét. Rima, a titkos menyaszony minden törzsből kiválasztott 2-2 leányt, hogy a nagy kalandra indulókat elkísérjék, viszont el kellett sajátítaniuk minden kalandozáshoz szükséges tudományt, így a lovaglást, a hadi-élelmezést, a betegápolást, élelmezést a betegek részére, a harcot a betegek védelmében és a ló-kuruzslást is.

Urga leányának is teljesült a vágya, mivel még indulás előtt két szép fiúcskával lep­te meg édesapját és férjét. Dala-Kerulen elhagyta Ordoszt és édesapja legszebb völ­gyébe költözött, így a nagy mongol vezérnek is teljesült a kívánsága, mivel öt leány unokája mellett most már két fiú unokája is volt. Ez olyan nagy örömet okozott az agg fővezérnek, hogy régi ereje visszatért és már nem bánkódott Bihar kalandozása miatt, hisz így mégsem szakadt magja a vitéz mongol fővezérnek.

A Hangun folyó bal oldalán haladva indultak el Ordosz­ból, a hun törzsek szállás­helyeit érintve. A nagy jéghegyek után a szilaj folyók és szoros völgyek birodalma követke­zett, ahol már sötétebb bőrű népek éltek. Ezek eleinte megbámulták a hunok lovas seregét, sőt fehér kásával kínálgatták őket, de amikor a nagy síkságra értek, lándzsákkal és kövekkel támadták meg az ifjúság seregét. A kiváló kabar fegyve­rek azonban jobbnak minősültek és legyőzték őket. Foglyaiknak megkegyel­meztek, de az állatállományukat elkobozták a saját élelmezésük végett.

Azonban minden jó hírük ellenére az egyik síkságon nagy se­reg gyűlt össze és egyértelművé vált, hogy az összecsapás elkerülhetetlen. A rosszul képzett sereget azonban meglepte a szokatlan harcmodor, s hamarosan kegyelemért könyörögtek. A sebesültek között volt egy ifjú, aki ismerte a nyelvüket és elmondta, hogy a nagy víz mellett élő ataiszi emberekhez tartozik, akik száma egyre fogy, mert egy járványos betegség majdnem kipusztította őket. Bihar aztán e rokon férfi segítségével fel tudta keresni az ataiszi törzset, s mindkét fél nagyon örült a több ezer év utáni viszontlátásnak. Bihar vezér az ifjúság tyumenjével elment egészen a Nagy-Vízig, s ezzel az Öregek Tanácsának tett fogadalmukat teljesítették. Ataisz egykori népével lassan teljesen megértet­ték egymást és a 24 Hun Törzsszövetség ifjai letelepedtek egy kijelölt síkságon. De nagy bánat érte Bihart, mivel Rima egy mérges kígyó marása következtében meghalt. Bihar megsiratta titkos menyasszonyát és a gyász el­telte után elhatározta, hogy harcostársait a rokonnép leányaival való házasságra bírja. A bőség és a termékenység látványa annyira hatott Bihar vezérre, hogy fogadalmuk ellenére eldöntötték, hogy a meleg rokoni fogadtatás miatt letelepednek és itt maradnak, amíg lehet. Nagyon örültek az agaba rokonok a tömérdek lónak, mert földjeiket könnyebben tudták velük megművelni.

Mivel az új település fiatalokból állott, igen nagy lett a szaporodás, volt dolguk a rimalányoknak, noha azoknak is javarészük férjhez ment. Bihar és a tanácsa az őket felkérő törzsfőknek mindig katonai segítséget nyújtott, így igen nagy lett a tekintélyük, sőt a zsákmányolások miatt nagyon meggazdagodtak. Az egyik nagy törzs fejedelmi családja egy súlyos harc után Bihar vezér zsákmánya lett. Ekkor Bihar a legyőzött fejedelem legszebb leányát feleségül vette, mivel közben azt a hírt kapták, hogy felesége, Dala-Kerulen egy lovaglás közben szakadékba zu­hant és meghalt. Hamarosan megszületett a második házasságából is az első fia. Nagy erővel fogott hoz­zá az új birodalom megszervezéséhez, s ebben az agaba törzs is támogatta. Lélekszámuk már elérte a két tyument, azaz a húszezer főt. Azokban az években igen bő termés mu­tatkozott, mégis sokan hazavágytak, ezért Bihar engedélyezte a további kalandozáso­kat. Ezek mind gyarapították vagyonukat.

Történt egyszer, hogy a hunokat támogató Hadraba fejedelem feleségét és gyermekeit meggyilkolták, aki ezért felkérte Bihar vezért, hogy a kiváló kabar kovácsaik segítségével állítsanak emlékoszlopot a szerettei tiszteletére. Ők aztán Hadraba fejedelem hegyeit bejárva megtalálták azt az ércet, amit soha “nem esz meg a fene", azaz nem rozsdásodik. Hadraba emberei 24 bivalyfogattal hordták az ércet a kiváló kabar kovácsoknak, akik egy oszlopot készítettek belőle. A fejedelem a fővárosba vitette a szent osz­lopot és szeretteinek emlékére ott felállítatta a palotája előtt.

Kilenc évvel a letelepedésüket követően Hadraba fejedelem sür­gős segítséget kért, mert a napnyugatiak meg akarták semmisíteni birodalmát és már félúton voltak Bihar fejedelemsége felé. Szokás szerint véreskard-futárral küldték szét a hírt, hogy veszélyben az újabb törzsszövetségi birodalom. Három nap alatt 3 tyumen har­cos gyűlt össze és Hadraba segítségére siettek. Bihar újfajta harcmodorától az ellenség hamarosan menekülni kezdett visszafelé, s ők egészen a székhelyükig követték őket. Még a várost védő falakat is lerombolták, majd a győzelem után Hadraba kétnapos szabad rablást engedélyezett, azonban elkövetett egy nagy hibát, mivel a halottakat nem temették el, s emiatt hamarosan járvány tört ki, ami kelet felé is terjedni kezdett. Mikor a járvány Hadraba birodalmához ért, Bihar székhelyén összeült a Vezérek-Tanácsa, amelyen a sámánok azt javasolták, hogy az lesz a legjobb, ha hazamennek a Hangun folyó melletti őshazába. Megkezdődött az éjjel-nappali tanácskozás, hogy ki megy és ki marad. A kalando­zásra indult hunok és az agaba-féle törzs ifjúságából 2 tyumen alakult 20 ezreddel, 1 tyumen szekeres haddal és élelmező századokkal, egy század rimalánnyal s a legyőzöt­tek kis citeráshadával, akik a patkoló kovácsok táborában tartózkodtak. Az Arvisura almavirágzás ünnepén indult a hazatérő sereg. Biharváron a sámánok 20.164 harcost, 30.000 lovast, 20.000 szarvasmarhát, 10 fekete bivalyt, 10.000 szekeret és két szelíd elefántot számoltak meg. A kalandozásból hazaindult tábor 68 215 lélekből állt. Mire eljött a hazavonulás során a második almavirágzás ünnepe, újból elindultak a Hangun folyó bal oldalán a tisztán 24 Hun Törzsszövetség által lakott területen. Diadalmenetben vonult be Bihar vezetésével a kalandozó ifjúság. Az Öregek Taná­csa nagyon megörült az új, hasznos állatállománynak, a sok fehér tehénnek és az öt pár bivalynak. A kétéves út alatt az induláshoz képest a harcosok lélekszá­ma 20.112-re csökkent, míg a tábor lélekszáma 65.541 főre apadt.

Az életben maradt szarvasmarha állomány 4.950, kiváló minőségű, szívós tehénnel gyarapította a hunok állatállományát, amelyet Ordoszban az előzetes tervek szerint igazságosan osztottak szét, s minden törzs 200 szarvasmarhát kapott. Ezer darabot útba indítottak Pusztaszerre, Urga-Balzsán fővezér szállására, míg az 50 legkiválóbb tenyészállatot a beinduló sámánképzés céljaira adták. Minden sámán kapott egy tenyészbikát.

A Bihar földjéről jött ci­terások minden törzsi megmozdulásnál vagy családi eseménynél igyekeztek zenéjük­kel jó hangulatot kelteni. A törzsi dalokat rögtön elsajátították.

Bihar fő érdeme az volt, hogy az 1210-től számított 40 medvetoros év alatt beve­zette a szarvasmarha tenyésztést. Az állatállomány megnövelésével gazdaggá tette a 24 Hun Törzsszövetséget. 250 ifjút képezett ki sámánná. Az új agaba-féle törzs tudósai­val az ember és állat-gyógyítást magas fokra emelte, míg az 1250. medvetoros évben meg nem halt.

Pusztaszeren felállították a kicsinyített “Dernő oszlopát", amit soha nem esz a fene. Sajnos a mongo­lok Urga-Balzsán halála óta mind gyakrabban kimutatták ellenszenvüket, s megnyer­ték a jürcsik törzseket Bihar fővezér kurgánjának feldúlására. Bihar kurgánját a kincseivel és holttestével együtt kirabolták, de egy jürcsik rablót Dernő oszlopa agyonütött. A ledőlt oszlop eltörte a jürcsik lovas gerincét, így állva bosszút rajta.

Vissza