Béke és rokonság a kinajokkal

Az Öregek Tanácsa az 1560. medvetoros évben egy bizonyos Bóta és Sáta nevű testvérpárt választott ki az úzok törzséből, hogy sámánképzésre jelentkezzenek. A képzés végén megtartott Nagy Süánon Bóta nyert, így aztán ő lett a 24 Hun Törzs­szövetség vezére, míg Sáta az ifjú fősámán. Mivel igen sokat szenvedett árva gyermekként nőttek fel, nem helyeselték a kalan­dozásokat, hanem a békességet keresték a kinajokkal. Ugyanis a kalandozások alatt sokan meghaltak és nem akarták, hogy más gyerekek is árvaságra jussanak.

A nagy csoportokban érkező kinajok nem gyilkolták le Agabáék egész népét, hanem a kétkezi, dolgos szakembereket kitüntető bánásmódban részesítették, sőt a földjüket művelő embereknek is megengedték, hogy békében dolgozzanak. Ezért aztán a hun síkság déli részeiből gyakran jöttek Ordoszba és egy alkalommal Bóta is kedvet kapott, hogy vendégségbe menjen a Hun síkságra. Amint a kinajok hírül vették, hogy a 24 Hun Törzsszö­vetség vezető embere hozzájuk érkezett, meghívták a fővárosba egy békés tárgyalásra. A kinajok megértették vele, hogy ők nagyon sokat rettegtek a hun ifjúság kalando­zásai miatt, ezért ajánlatosnak tartanák, ha csökkentenék a rabló kalandozásokat és jószomszédi viszony alakulna ki közöttük, mert céltalan­ ez a sok öldöklés, s mindkét fél részéről sok a veszteség. Most felkérik Bótát, mint az ifjúság vezérét, hogy a “Béke és Ro­konság" elve alapján tartsák meg a jószomszédi viszonyt, hogy kevesebb árva és öz­vegy legyen a Hangun völgyében. Bótát nem csupán a hasonló véleménye, hanem a józan és bölcs megfontolás is arra késztette, hogy rovásba fektesse a kinajok kérését s így a tárgyalásainak eredményeit Ordoszba vihesse. Ott aztán rögtön összeült az Öregek Tanácsa és rovásban is lefektették a “Béke és Rokonság" vérszerződés­t, amelynek a főbb pontjait Bóta az alábbiak szerint alkotta meg az 1565. medvetoros évben:

1. A Hangun völgyében a kinajok, agabák és hunok békességben kell, hogy éljenek és a Hun síkságon mindhárom népnek a szabad költözködést biztosítani kell.

2. Amennyiben gyilkosságok, rablások vagy harci események történnek, úgy Or­doszban mindhárom népből összeül egy Tanács és a béke jegyében a vitás kérdéseket rendezi.

3. A kinajok felkérik a hun törzseket egymás viszonyainak jobb megismerése vé­gett, hogy ifjaikat kölcsönösen, csereképpen egymás tartományaiba küldjék kézmű­vességet tanulni. A mindig békességben élő és szaporodó kinajok földművelését a hun törzsek ifjai a Hun síkságon sajátítsák el a békesség szerződése alapján.

4. Ugyanakkor a kinajok megtanulják a kabarok üst- és fegyverkészítő tudományát és a vadászatot, valamint a prémes állatok tervszerű befogását és a prémek kikészítését.

5. A szerződés egyik legfontosabb pontja az volt, hogy az új házasok szabadon vá­laszthatnak lakóhelyet.

Így a három nép, amely a Hangun völgyét lakta, húsz medvetoros év alatt rokonságba került egymással. Ezt a törvényt öt emberöltőre, ötször húsz, azaz száz évre kötötték meg.

Eljött az első tavasz, amikor a kinajok nem ellenségként fogadták a kalandozó lo­vasokat, hanem a “Béke és Rokonság" szerződés értelmében rokonokként kezelték őket. Minden új dolgot megmutattak a 3 évre érkezőknek. Maga az ifjú vezér, Bóta is elindult a cserepesekkel Kancsós tartományba fazekas mesterséget tanulni. Nagyon érdekelte, hogyan készítik a kinajok a szép, színes cserépedényeket. Mivel a gazdag tartomány fejedelmének sok szép leánya volt, szívesen látták vendégül Bótát, aki igyekezett megtanulni a kinajok nyelvét. Már az első év végén eljegyezte a fejedelem legkisebb leányát, a karcsú Deb-Cen leányzót. Az esküvő után az úzok szálláshelyére, Úzdra költöztek, amely egynapi járóföldre volt Ordosz felett. Az igen gazdag menyasszony hozományának felhasználásával az úz törzs számára bőséget teremtettek.

Bóta későbbb megszervezte az Öregek Tanácsának kívánsága szerint a hun kereskedelmi állomásokat egészen a rokon Almák-Atyjának birodalmáig. Minden egynapi járóföldre hun szállást létesített, ahol a kereskedőket éjjeli szállással és meleg étellel látták el. A nagy és eredményes szervező munka után Bóta a családjával együtt Ordoszba költözött.

Bóta úgy intézkedett, hogy térjenek át fazekasa­ink a színes edények készítésére és a kabarok ezután a kinajok példája nyomán kezd­jenek el bronzból új fegyvereket készíteni. Ezek a fényes fegyverek minden hetedik napon megjelentek az ordoszi vásáron és elárasztották velük a 24 Hun Törzsszövet­ség szálláshelyeit. Ekkor élte Ordosz a fénykorát.

Elrendelte továbbá, hogy az elődei kalandozásaiból még élő hadifoglyok váljanak szabadokká és Úzdon, a nagy iparos központban telepedjenek meg. Ugyanis az úz asszonyok panaszkodtak, hogy mivel sok legény hozott a kinajoktól fiatalasszonyt, az úzok leányaiból sokan férj nélkül maradtak. Bóta így eleget tett a nők kívánságának is.

Amikor a bátyja, Sáta meghalt, Bóta végérvényesen Ordoszban maradt, mivel a fősámáni széket is megörökölte. A fővezérnek járó tisztséget átengedte Ongának, a pusztaszeri Nagy Süán győztesének. Onga, mint általában minden fiatal, a kalando­zás híve volt, de annyiban szót fogadott Bótának, hogy a kalandozókat észak felé irá­nyította, nehogy a “Béke és Rokonság" vérszerződését véletlenül is megsértsék. Ezeken a részeken az ifjú vezérek szállás- és vásárhelyeket építettek.

Az 1755. medvetoros év nyarán a kinajok azt a szörnyű hírt hozták, hogy a meleg déli részeken felütötte fejét a feketehalál nevű betegség, és a folyók már hemzsegnek is a halottaktól. Ekkor Bóta a sá­mánképzésben végzett sámánifjakkal közhírré tétette a fenyegető veszélyt és elrendel­te, hogy senki ne fogyasszon halat a Hangun partján és aki csak teheti, állataival, vagyonával vonuljon az északi erdőségek közé, vagy a sámánifjak által épített kereskedelmi szállások felé. Bóta irányítása alapján a feketehalál elől való menekülés ürügyén Onga a Hun Törzsszövetség számára két hatalmas kereskedel­mi útvonalat épített ki, melyek a Turgai kapuban találkoztak és ezzel meghatározták a 24 Hun Törzsszövetség vándorlási útvonalát is. Ezzel az észak felé való húzódással Bóta még azt is elérte, hogy a 24 Hun Törzsszö­vetség szálláshelyei csak egytized veszteséget szenvedtek, míg a kinaj lakosok létszá­ma a felére csökkent. Másik nagy érdeme volt, hogy a sámán és a vezéri ifjak a szálláshelyekről pontos képet adtak, s így az ifjúság kalandozási szenve­délyét mindig az új szállások és vadászterületek megismerésével vezette le.

A kinajok nagy veszteségei miatt a “Béke és Rokonság" vérszerződése kedvezően éreztette hatását, mert a hun szövetségből sokan áttelepedtek, különösen a kevert la­kosság a Hun-síkság igen termékeny vidékére. A kinajokat élelmiszerekkel segítették, hogy a lakosságot megmentsék az éhenhalástól.

Amikor az öregedő Bóta meghalt, öt fia és három lánya, valamint az egész hun törzsszövetség siratta. A kinajok egy szép emlékművet emeltek az ordoszi sírja fölé.

Vissza