Kerka kalandozása a Melegvizek B

Kerka kalandozása a Melegvizek Birodalmába

 

A Kr. e. 4040-ben megalakult 24 Hun Törzsszövetség már a 20. medvetoros évtől a 38. medvetoros évig kötelező kalandozást vezetett Kerka rovó és ifjúsági fősámán vezetésével, amelyről minden évben beszámoltak Ordosznak. Ezért a sámánokat sok törzsszámánoknak nevezte. Vagyis számot adtak tapasztalataikról, és számszerű rovás jelentéseiket a számán-központ részére az ordoszi 24 karélyos szentélybe küldték el.

Ezért a 20. medvetoros évben (Kr. e. a 4020.) megtartották a birodalmi összejöve­telt, az első Nagyszalát. Az ordoszi nagyszalában a résztvevők vállalták, hogy Uzapani a kurd-szumérföldre, Viroláj az északi Marinába, míg Kerka lovasaival Hunnia me­legvíz-források birodalmába kalandozik. Mindegyik csoport 100-100 főnyi kiképzett ifjút kap. Minden csoportban volt ifjúsági fősámán, akiket Ordosz, Hunor, Magyarka vagy Dabósa központban képeztek ki, továbbá 4-4 harsány (kispap), regős (tanító-pap), bacsa(ellátó­pap), bőd, (bőségpap), boksa (tudós-pap), arbag (gyógyító-pap), kács (vándorló-pap), dalacs (katona-pap), ulcsák(nemzetség-pap), duru (szövet­ségi-pap), magóc (varázsló-pap), barus (jövendőmondó-pap), jaku (össze­kötő-pap), nazír (istenidéző-pap), bán (őrségpap), kende (napisten-pap), tárkány (kovács-pap), vajda (kalandozó-pap), gyula (szerződési-pap), hor­ka (bírósági-pap), szécs (aranyasszony-pap), igric (éneklő-pap), abakán (öregtanács-pap), pateszi (öregistenidő-pap), s rimolán (rimalány), azaz gondozó-papnők.

A daliás Kerka 100 kiképzett sámán-pappal és tárkánykézművessel érkezett a Hun tó melletti Hunnorba. A csatlakozó kísérő lovasokkal együtt már 400 főre emelkedett a lélekszámuk, hogy az Ataiszban felvázolt melegvíz-forrásokat felkeressék, kiderít­sék, vajon milyen élet van a jégár megszűnése után, hogy tudják öntözéses földmeg­munkálással és állatok szelídítésével biztosítani a megélhetést.

A Sajó folyó nagy kanyarjánál, egy hegyen füstöt láttak gomolyogni, amelyet meg­közelítettek. Szurdok vitéz elfogott egy leányt fagyűjtögetés közben. Nehezen értet­ték meg egymást. Mivel ezek hajlott-nyakú, vastag izomzatú, erős emberek voltak, a kalandozók őket a tapolcai törzshöz hasonlóan Tarkósoknak nevezték. Három holdtölte után Szurdok és vitézei megértették, hogy a férfinépség az ún. medvesekkel vívott harcokban esett el. Ezért az úz harcosokat szívesen fogadták. Jelekkel elmondották, hogy a völgy belső településein is igen nagy a férfihiány. A Kőtetőn egy nyári ünnepélyen vettek részt, ahol minden kalandozó elkelt, s így mindnyájan házasságra léptek.

Az ellenséges törzset medveseknek nevezték, míg a hadifogoly medvesek őket bolhádoknak csúfolták.

Három medves ifjú halála után az el­lenfél belátta, hogy a jobb fegyverekkel érkező úzok náluk erősebbek. A bolhádokkal ezért kénytelenek voltak egyezséget kötni, amely szerint soha nem fogják észak felől a Rima folyó vonalát átlépni. Tehát soha nem fognak az Agaba feleségéről elnevezett Rima-asszony síkságra vonulni, s így a bolhádok is sokkal inkább biztonságban érez­hetik magukat.

Mivel Úzonnak kedve támadt egy időre itt megtelepedni, a Kőtetőn egy talpas há­zat készíttetett, amelyet nyáron napos helyre görgettek, míg télen egy sziklafal bar­langjába lehetett görgőn begurítani, ahol a havazás nem temette be.

Ilona aranyasszonynak nyári lakásként a Sajó melletti szent forrásnál építettek egy boldoganyás házat, amelyiknek padlásán őrség tartózkodott. Ezt a házikó típust is át­vették mind a medvesek és a bolhádok, s még a tarkós hegységiek is kimerészkedtek a barlangok és lakógödrök világából. Sőt a faragható kövek barlangjai alápincézéssze­rűen boldoganyás házak alá kerültek.

A kabarok vaddisznók háziasításával, az úzok vadjuhok szelídítésével, a kazahunok pedig nyulak ketrecezé­sével értek el szép eredményeket. Kerka csatlakozói megpróbálták a lovakat szaporí­tani a széki hunoknak gondos vezetésével, hogy azokat a felmelegedett vidékek meg­művelésére használják. Kerka egyetértésével szamárcsikókat is hagytak itt, amelyeket Gula pateszi igyekezett uruki módon földek megmunkálására betanítani.

Biring bacsa-sámán a talpas és boldoganyás házak épí­tésére oktatta a tarkósokat. Minden gerendát az erdőségekből úsztattak le a nagy eső­zések alkalmával és a gázlóknál azokat kifogták. A folyócskának is a Hangony, azaz Sárga folyó nevet adták, mivel az ott bővelkedő vörösagyagból való habarcs sárga szí­nű volt. A függőhidas gázló melletti torkolatvidéken összerakott talpasházak csoport­jának az Ordosz nevet adták.

A harmadik medvetoros év végeztével már csak akkor kellett vadászatra menniük, ha a megszelídített háziállatok nem látták el friss hússal a kis közösségeket, amelyek egyre szervezettebbek lettek.

5 évet engedélyeztek arra, hogy 240 hátrahagyott ifjúval építsék ki a 24 Hun Törzsszö­vetség melegvíz források környéki új szállásait, hogy a szellemi áramlatok elől való kitérés során később legyen hová áttelepülni.

Parajd ulcsák-sámán, aki a székihunok fővárosából indult el, egész otthonosan érezte magát a részére kijelölt hegyvidéken és sok boldoganyás házat építtetett díszes kapukkal mind a száz vitéze részére, s a nevéről Parajdnak nevezte el a települést.

Felesége, a Hunnor városi ősistenanya nevét viselő Ilona aranyasszony kisleányá­val, Uzonykával visszamaradt. Ezen hegyes vidéket elnevezték “Ilona országának". Ilona aranyasszony Parajdon épített központi sátor­palotát, Ilona arany­röges országában.

Biked birodalmában Pilis, Harkács, Salsa és Tapolc gyermekei annyira elszaporod­tak, hogy az őslakó tarkósok az ordoszi kalandozók beszédét elsajátították, mivel azok nagyobb szókinccsel rendelkeztek. Így későbbi kalandozó lovasaink a nyelvüket min­dig megértették.

Minden századik év táján Ordoszból újabb csoportok indultak nyugat felé, hogy az őslakó tarkósok és a beolvadt kalandozók betegségek és vadászatok miatt megcsök­kent létszámát, vagyis a Tarkós törzsek hiányait vállalkozó szellemű ifjakkal feltöltsék.

Kerka beavatott ifjúsági fősámán utolsó látogatása során minden településre alkal­mas helyet felkeresett, majd a róla elnevezett folyó partján egy búcsúzó medvetort tartott. A szigorú telet Biked melegvizes tavánál töltötte. A sámánok tanácsában a kö­vetkező parancsot hagyta:

“Észak, kelet, dél és nyugat felé való kalandozásnál a Tar­kós leszármazottakat mindig keressék fel és Ordoszban ezen látogatásokat a beavatot­tak a titkos-rovások gyűjteményében megörökítsék! Mivel az időt megállítani nem lehet, az utánuk következő beavatottak látni fogják, hogy ha a magasabb tudású ataiszi népet üldöznék, a melegvizes forrásoknál az Égiek 24 Törzsszövetségének né­pei örök menedéket találnak!"

 

Vissza