Etur népe: az etruszkok

A 20. Medvetoros évben Uzapani vezetésével indult el a kalandozók csoportja. Ordosz, Hunnor és Magyarka Öregek-Tanácsának szövetsége a Medvés Hegyek (Zagrosz vidéke) és az  oroszlános sivatagok birodalmának felkutatását vette tervbe. A különböző irányba induló kisebb lovascsoportok a megbeszélés értelmében két évvel később a Van-tó mellett találkoztak. Minden 24 Hun Törzsszövetségi településen vendégül látták a kalandozókat. Ezért ők vadász zsákmánnyal fizettek a régi telepeseknek. Ekkor Magyarka közelében már ataiszi rendszer szerinti földmegmunkálás folyt. A folyók közelében csatornázott, míg a szárazabb domboldalakon a lépcsőzetes gazdasá­gok termelték a növényeket.

Uzapani 600 fő lovas kalandozóval érkezett a Van-tó melletti találkozóra. Időközben Potia garaúz fejedelem harmadik fia, Etur fejedelemfi is hozzájuk csatlakozott. A soros sámán­képzés végeztével a résztvevőknek bizonyságot kellett tenniük felkészültségükről. Ezt a lovas vetélkedőt a 25. medvetoros évben a Dabósa és Paripa városok közötti Pusztaszeren tartották meg. Itt még csatlakoztak hozzájuk a kurdok is 100 lovassal,  valamint a szabírok is 75 fővel. Úr és Uruk városok térségéből is jelentkeztek lovasok, így végül a versengők létszáma 1000 főre emelkedett. A 12 napig tartú viadalban a garaúz származású Etur fejedelemfi lett az első. Ezzel jogot nyert arra, hogy kiválassza, merre akar kalandozni. Etur a melegebb tengerek legnyugatibb partjáig akart elmenni.

Ezen a lovasversenyen jelentek meg először a Saka törzsbeliek, akik a Ráten folyó jobb oldalán laktak, s akiket a Ráten folyó bal oldalán lakó ahájok csak szkítáknak neveztek és állandóan ellenséges viszonyban állottak egymással. Mivel a saka lovasok a negyedik, ötödik és nyolcadik helyen végeztek, az ahájoknak pedig valamennyi ifjú lovasa kiesett az előfutamok mindegyikéből, a sakák gúnyolódásainak voltak kitéve. Az aháj ifjak úgy döntöttek, hogy Etur ifjúsági vezérrel mennek a meleg tengerek partjára, mert a saka törzsekkel emberáldozatokat követelő összetűzéseik voltak.

Etur garaúz fejedelemfi és menyasszonya, a saka származású Szente a Nagy-Süán ünnepségei után elindultak 50 garaúz és 50 saka-szkíta lovassal nagynyugat felé új hazát keresni. Oroszlán-vadászat közben érkeztek Mari városába, ahol Mari aranyasszony utódainak vendégségét örömmel vették igénybe. Itt Szente egy foggal született kis­lánynak, Sikila fejedelmi lánynak adott életet, aki Anyahita egyisten hite szerint beavatott óm-jelzéssel született. Innen egy évig vándoroltak, s közben oroszlánokra és más nagyvadakra vadásztak, majd egy tenger­öbölben másodszor is megpihentek, mivel Szentének egy kisfia született, aki saka­szkíta névadással az Adana nevet kapta, mivel az anyjára hasonlítva kékszemű fiúcska lett. Innen északnyugat felé vették az útjukat. Három hónap múlva, egy nagy tó partjára értek, ahol szintén meg kellett pihenniük, mert Szentének megszületett a második fia, akit, barna szeme lévén, garaúz névadással Tuzának neveztek. Utána a hegységben medvére vadászva két évig vándoroltak. Amikor elérték egy hármas hegy alján a nagy meleg tengert, Szentének iker-gyermeke született, aki apja után az Etur nevet kapta, míg a leánykát Idának nevezték el. Itt az 50-50 főnyi lovas megcsaládosodott és letelepedett, mivel a szekértáborukkal érkező Mari birodalombeli, járványok elől menekülő és főként leányokból álló csoporttal az Ida hegyén megtartott hegyi ünnepélyen leányvásárt tartottak. A harmadik nap hajnalán, fejedelmi nászon Etur összeadta a szerelmes fiatalokat, ezért ezen százfőnyi csoportot Etur-népének nevezték. Kisegítőként ifjú aháj családok is indultak Eturral a meleg tengerek felé. Ők Ida hegyétől észak felé vették útjukat, és Etur népét a nyelvjárásuk szerint etruszkoknak nevezték. Etur száz családból álló népét az Ida hegységtől elindulva dél felé, a meleg tengerparton telepítette le. Amikor egy nagyobb hegységhez értek, megszületett az ötödik gyermeke, akit saka-szkíta névadással Sipinek neveztek és egy évig megpihentek a termékeny tengerparton. Egy év múlva újból elindultak dél felé és egy folyó alatti síkságon megszületett Sikila, Adane, Tuza, Ida, Etur és Sipi után Milét és Szirma nevű kisfia, de felesége, Szente fejedelmi lány ezután gyermek­szülési betegségben meghalt. Ekkor Etur gyermeknevelés végett két, kisgyermeket szoptató aháj nőt hozatott a kamlikjába, hogy a kis Milét és Szirmát felneveljék. Így a Ráten folyótól menekülő aháj nők vették a gyermekeit pártfogásuk alá, akik közül aztán Samos leányzót feleségül vette. Etur és Samas házasságából született Baratony és Erek.

  Megtalálták a legépebb etruszk várost

Etruszk rokonaink

Vissza