Ardvisura-Anyahita és a szíriusz

Ardvisura-Anyahita és a szíriusziak

Számos kutató és szaktudós elgondolkodott már azon, hogy hogyan lehetséges az, hogy az emberiség ilyen hihetetlenül rövid idő alatt eljutott a kőbaltától a mai fejlettnek mondott technológiákig. Sokan sokféle verziót legyártottak már erre vonatkozóan, bár a legtöbben egyszerűen a szőnyeg alá igyekeznek seperni a dolgot, mivel érzik, hogy olyan területről van szó, ami még nem általánosan elfogadott, esetenként pedig igen nagy ellenállást vált ki. Pedig egyre több és több bizonyíték lát napvilágot arra vonatkozóan, hogy nem vagyunk egyedül, hogy más bolygók civilizációi is jártak már itt és fejlettebb technológiájuk, nagyobb tudásuk segítségével igenis beavatkoztak a földi emberek életébe.

Többször és több helyen található utalás az Arvisurákban is arra vonatkozóan, hogy egyes földönkívüli civilizációk küldöttei megjelentek időnként a Földön. Mindezt azonban abszolút segítő szándékkal tették, hiszen nemhogy az akkori emberiségnél, de a mai legfejlettebbnek mondható civilizációknál is sokkal előrébb jártak – mind technikailag, mint szellemi szinten egyaránt. Ezen idegeneket csak mint Kaltes-asszony Birodalmából származó embereket emlegetik a rovásokban. Mindenkit szeretnék óva inteni attól a hibától, hogy Kaltes asszonyt egy fejkendős néniként képzelje el, hiszen valójában ő egy magas szintű szellemi lény, akinek feladata az univerzum egy bizonyos szektorának a felügyelete. Ebben a bizonyos szektorban található - többek között - a Szíriusz-rendszer is, s leginkább erről a helyről érkeztek látogatók Joli-tórem (azaz a Gaia-ként is ismert szellemi lény) bolygójára: a Földünkre. Azokat, akik a fenti sorokon elmosolyodnak, netán felháborodnak, szeretném emlékeztetni: az univerzum, annak ellenére, hogy emberi aggyal szinte felfoghatatlanul hatalmas, mégis a legnagyobb rendezettséggel és szervezettséggel működik, immár hosszú-hosszú évmilliók óta. Nem magától! Csak a nagyon kicsi és butuska gyerekek hiszik azt, ha a fejüket egy párna mögé elrejtik, és nem látnak semmit, hogy akkor őket sem látja senki!

A legelső földönkívüli leszállást az Arvisurák Kr. e. 13.500 körül említik, majd újabb csoportok érkeztek több hullámban is. Mivel a Földön a pólusváltással járó kataklizmák kényszerítő hatása miatt eléggé elvadult állapotok uralkodtak, ezek a földönkívüliek kifejezetten tanító, fejlődést elősegítő szándékkal érkeztek ide. Mindegyik csoport hozott magával különböző gabona- és egyéb vetőmagvakat, gyógynövényeket, hogy bővebb terméshozamot érjenek el, vagy hogy egyes betegségeket gyógyítani tudjanak. Nem egyszer néhány állatkölyköt is magukkal hoztak, s így kerültek a földünkre pl. az első pulikutyák vagy éppen delfinek is. Az idők előrehaladtával a két bolygó közti távolság azonban egyre nőtt, így a látogatások száma is egyre csökkent, azonban más módszerekkel mind a mai napig is figyelik viselkedésünket, fejlődésünk irányát.

Érdekes, hogy ezek a kaltesi emberek biológiailag nagyon hasonlítanak a földi emberekhez, csak mintegy fejjel magasabbak, no és a rovások szerint szellemileg, illetve tchnikailag kb. 10.000 évvel járnak előttünk. Mielőtt beavatkoztak volna az emberiség biológiájába, csak kétféle vércsoport létezett a bolygónkon, ám a velük való keveredés folytán már négyféle vércsoport alakult ki.

Különös jelentőséggel bírt azon idegen „égi-szekér”, azaz űrhajó érkezése, amelyen egy  Ardvisura-Anyahita nevezetű nőszemély is utazott. Leszállásukkor ugyanis az ataiszi  Kékleny-hegység köveinek mágnesessége miatt a járművük meghibásodott, s a hegy falának ütköztek. Bár személyi sérülés nem történt, ám a hajót – a megfelelő alkatrészek hiánya miatt – nem tudták megjavítani. A csoport tehát kénytelen volt ittmaradni. A 3 nő és 5 férfi kezdetben csak egymással házasodott, ám később a vérfrissítés miatt szükségessé vált, hogy a földiekkel is keveredjenek. Azonban Ardvisura-Anyahitáék hamarosan óriási méretű feladatot vállaltak magukra Ataiszon. Elsődleges céljuk az emberevés megszüntetése volt, hisz a kényszerítő körülmények miatt még akadtak emberek, akik rávetemedtek erre. Ugyanígy azt is megtiltották, hogy egyes törzsek egymással háborút viseljenek.

Anyahitának a szintén kaltesi származású Armogur volt a férje. Mindketten Óm-jelzésű beavatottak voltak. Házasságukból sok gyermekük született: Armogur, Piroska, Agaba, Iréne, Uruk, Saka, Magóg, Tünde, Mitra, Éa (Éva), Úr (Úz), Él és Van. Az Anyahitáról elnevezett hegyen lévő templomgazdaság szentélyében éltek. A legkisebb fia születését követően Anyahita a lábaira lebénult. Ekkor kezdte el leróni a Kaltes-asszony birodalmának hitvilágát és tudományát. Gyermekei közül az egyik a fejedelmi hatalmat szilárdította meg, a másik megtanította az őslakosokat az öntözéses földművelésre, míg a többiek is kivették részüket a munkából: megtanították az embereket az állattenyésztésre, lakóházak építésére, különböző kézműves mesterségek elsajátítására, s gyakorlatilag minden olyan dologra, ami az emberiség kultúrájának fejlődéséhez szükséges volt. Hiszen az Anyahita által lerótt hitvilággal  és tudományokkal kapcsolatos rovásokat lemásolva továbbadták azt minden törzs számára. Így tehát az egyistenhit és a világ teremtésének tana is a szíriusziakon keresztül került hozzánk, s terjedt el az egész Földön, így voltaképpen minden mai földi vallásnak az alapja innen ered. Tőlük származik az első képírás vagy éppen az újszülöttek névadása is. A beavatottakkal mindig tartották, – s a mai napig is tartják - a kapcsolatot.

 

Boldogasszonyunk: Arvisura-Anyahita

 Ardvisura-Anyahita az Avesztában

Vissza