Ardvisura-Anyahita és a szíriusziak
Számos
kutató és szaktudós elgondolkodott már azon, hogy hogyan lehetséges az, hogy az
emberiség ilyen hihetetlenül rövid idő alatt eljutott a kőbaltától a mai
fejlettnek mondott technológiákig. Sokan sokféle verziót legyártottak már erre
vonatkozóan, bár a legtöbben egyszerűen a szőnyeg alá igyekeznek seperni a
dolgot, mivel érzik, hogy olyan területről van szó, ami még nem általánosan
elfogadott, esetenként pedig igen nagy ellenállást vált ki. Pedig egyre több és
több bizonyíték lát napvilágot arra vonatkozóan, hogy nem vagyunk egyedül, hogy
más bolygók civilizációi is jártak már itt és fejlettebb technológiájuk, nagyobb
tudásuk segítségével igenis beavatkoztak a földi emberek életébe.
Többször és több helyen található utalás az
Arvisurákban is arra vonatkozóan, hogy egyes földönkívüli civilizációk küldöttei
megjelentek időnként a Földön. Mindezt azonban abszolút segítő szándékkal
tették, hiszen nemhogy az akkori emberiségnél, de a mai legfejlettebbnek
mondható civilizációknál is sokkal előrébb jártak – mind technikailag, mint
szellemi szinten egyaránt. Ezen idegeneket csak mint Kaltes-asszony
Birodalmából származó
embereket emlegetik a rovásokban. Mindenkit szeretnék óva inteni attól a
hibától, hogy Kaltes asszonyt egy fejkendős néniként képzelje el, hiszen
valójában ő egy magas szintű szellemi lény, akinek feladata az univerzum egy
bizonyos szektorának a felügyelete. Ebben a bizonyos szektorban található -
többek között - a Szíriusz-rendszer is,
s leginkább erről a helyről érkeztek látogatók Joli-tórem (azaz a Gaia-ként is
ismert szellemi lény) bolygójára: a Földünkre. Azokat, akik a fenti sorokon
elmosolyodnak, netán felháborodnak, szeretném emlékeztetni: az univerzum, annak
ellenére, hogy emberi aggyal szinte felfoghatatlanul hatalmas, mégis a
legnagyobb rendezettséggel és szervezettséggel működik, immár hosszú-hosszú
évmilliók óta. Nem magától! Csak a nagyon kicsi és butuska gyerekek hiszik azt,
ha a fejüket egy párna mögé elrejtik, és nem látnak semmit, hogy akkor őket sem
látja senki!
A legelső földönkívüli leszállást az Arvisurák Kr.
e. 13.500 körül említik,
majd újabb csoportok érkeztek több hullámban is. Mivel a Földön a pólusváltással
járó kataklizmák kényszerítő hatása miatt eléggé elvadult állapotok uralkodtak,
ezek a földönkívüliek kifejezetten tanító, fejlődést elősegítő szándékkal
érkeztek ide. Mindegyik csoport hozott magával különböző gabona- és egyéb
vetőmagvakat, gyógynövényeket, hogy bővebb terméshozamot érjenek el, vagy hogy
egyes betegségeket gyógyítani tudjanak. Nem egyszer néhány állatkölyköt is
magukkal hoztak, s így kerültek a földünkre pl. az első pulikutyák vagy éppen
delfinek is. Az idők előrehaladtával a két bolygó közti távolság azonban egyre
nőtt, így a látogatások száma is egyre csökkent, azonban más módszerekkel mind a
mai napig is figyelik viselkedésünket, fejlődésünk irányát.
Érdekes, hogy ezek a kaltesi emberek biológiailag
nagyon hasonlítanak a földi emberekhez, csak mintegy fejjel magasabbak, no és a
rovások szerint szellemileg, illetve tchnikailag kb. 10.000 évvel járnak
előttünk. Mielőtt beavatkoztak volna az emberiség biológiájába, csak kétféle
vércsoport létezett a bolygónkon, ám a velük való keveredés folytán már négyféle
vércsoport alakult ki.
Különös jelentőséggel bírt azon idegen
„égi-szekér”, azaz űrhajó érkezése, amelyen egy Ardvisura-Anyahita nevezetű
nőszemély is utazott. Leszállásukkor ugyanis az ataiszi Kékleny-hegység
köveinek mágnesessége miatt a járművük meghibásodott, s a hegy falának ütköztek.
Bár személyi sérülés nem történt, ám a hajót – a megfelelő alkatrészek hiánya
miatt – nem tudták megjavítani. A csoport tehát kénytelen volt ittmaradni. A 3
nő és 5 férfi kezdetben csak egymással házasodott, ám később a vérfrissítés
miatt szükségessé vált, hogy a földiekkel is keveredjenek. Azonban
Ardvisura-Anyahitáék hamarosan óriási méretű feladatot vállaltak magukra
Ataiszon. Elsődleges céljuk az emberevés megszüntetése volt, hisz a kényszerítő
körülmények miatt még akadtak emberek, akik rávetemedtek erre. Ugyanígy azt is
megtiltották, hogy egyes törzsek egymással háborút viseljenek.
Anyahitának a szintén kaltesi származású Armogur
volt a férje. Mindketten Óm-jelzésű
beavatottak voltak. Házasságukból
sok gyermekük született: Armogur, Piroska, Agaba, Iréne, Uruk, Saka, Magóg,
Tünde, Mitra, Éa (Éva), Úr (Úz), Él és Van. Az Anyahitáról elnevezett hegyen
lévő templomgazdaság szentélyében éltek. A legkisebb fia születését követően
Anyahita a lábaira lebénult. Ekkor kezdte el leróni a Kaltes-asszony
birodalmának hitvilágát és tudományát. Gyermekei közül az egyik a fejedelmi
hatalmat szilárdította meg, a másik megtanította az őslakosokat az öntözéses
földművelésre, míg a többiek is kivették részüket a munkából: megtanították az
embereket az állattenyésztésre, lakóházak építésére, különböző kézműves
mesterségek elsajátítására, s gyakorlatilag minden olyan dologra, ami az
emberiség kultúrájának fejlődéséhez szükséges volt. Hiszen az Anyahita által
lerótt hitvilággal és tudományokkal kapcsolatos rovásokat lemásolva továbbadták
azt minden törzs számára. Így tehát az
egyistenhit és a világ teremtésének tana is a szíriusziakon keresztül került
hozzánk, s terjedt el az egész Földön, így voltaképpen minden mai földi
vallásnak az alapja innen ered. Tőlük származik az első képírás vagy éppen az
újszülöttek névadása is. A beavatottakkal mindig tartották, – s a mai napig is
tartják - a kapcsolatot.
Ardvisura-Anyahita
az Avesztában
Vissza