Ardvisura-Anahita az Avesztában

Jivanji Jamshedji Modi az Indiát meghódító hunokkal kapcsolatos kutatásokat is végzett, s ezek során két indiai könyvben és több különböző feliraton talált hivatkozásokat őseinkre vonatkozóan. Így a Vishnu Purána és Kalidas Raghu-Vancá-ja is ír a hunokról. Feliratok tanúskodnak továbbá őseinkről a Skandagupta bhitarii „Győzelmi oszlopán”; a Toramana hun király nevét viselő 3 feliraton, illetve Jasodarman és Mandasor két feliratán, melyek egyébként ékírásos leletek hadi győzelmi oszlopokon.

A Zend Avesztában szintén utalásokat találhatunk két nagy háborúra, mely az irániak és a hunok között zajlott le. Érdekessége a dolognak, hogy a második háború történetét maga Zarathustra idézte fel. Ez olvasható az Aban-Yasht-ban:

„Lóháton fohászkodott hozzá, Ardvisurához a hős harcos Tusa…

És kéri őt: Ó te jóságos jótevő, Ardvisura-Anahita. Add meg nekem azt a kegyet, hogy győzedelmes lehessek Vaesáka vitéz hunjai felett a Xshatró-Suka magas várának kapujánál, a magasan felnyúló Asa-szent Khangában, és hogy én megölhessem 50-ét és 100-át, 100-át és 1000-ét, 1000-ét és 10.000-ét, 10.000-ét és végtelen számát Turán-birodalma népének. A szentséges Ardvisura-Anahita teljesítette ezt az óhaját néki, aki áldozatokat hozott, adományokat adott, könyörgött buzgón, kérve óhaja teljesítését.”

Egy másik részben ez áll:

„Hozzá fohászkodtak (Ardvisurához) Vaesaka vitéz hunjai Xsathró Suka magas várának kapujánál a magas Asa-szent Kanghában, áldozva 100 paripát, 1000 ökröt és 10.000 bárányt. Azután ezt kérték tőle: Ó, jóságos jótevő, szentséges Ardvisura, add meg nekünk azt a sikert, hogy győzedelmeskedjünk a hős harcos Tusa felett és hogy megölhessük az 50-ét és 100-át, 100-át és 1000-ét, 1000-ét és 10.000-ét, 10.000-ét és végtelen számát Irán országa népének.   Ardvisura-Anahita azonban nem adta meg ezt a kegyet nékik.”

Döbbenetes a hasonlóság a két ellenfél imádsága között. Mindketten Ardvisura-Anahitához szóltak, tőle várták a segítséget! Magának a műben leírt vallási szertartásnak a mikéntje is szinte azonos, ami pedig egyértelműen azt támasztja alá, hogy mind az irániak, mind a hunok ugyanazon a közös valláson voltak!

Deguignes bizonyos kínai forrásmunkák alapján összeállított művében (Histoire Generale des Huns) a következőket írja a hunok vallásáról:

„Ami a vallásukat illeti, a Turkok (akik a Hunok) nagy tiszteletben tartották a tüzet, a levegőt, a vizet és a földet. Egy Istent imádnak, akit úgy tekintenek, mint a világ alkotóját. Tevét, ökröt és juhokat áldoznak néki. Papjaik azt állítják, hogy a prófétálás adományával rendelkeznek.”

És végül álljon itt egy idézet az Arvisura – Igazszólásból is, mely egyértelműen bizonyság arra nézve, hogy valamennyi vallás gyökere tulajdonképpen ugyanoda nyúlik vissza, médpedig az Ardvisura-Anyahita által az Ataiszra hozott hitrendszerhez! Így már jobban érthetők a fentiekben leírtak is.

„A Gilgames családjából származó Mani arbag-gyógyító, aki Babilon városában egy városrésznyi gyógy-kolóniát létesített, igen sok életmentő gyógyítót képezett ki. Mint írástudó beavatottnak feltűnt, hogy az Ataiszból megmenekült Úr, Él és Vanisten hívők minden tanítását átvették, az Ahura-Mazda, vagy Bölcsesség-Urának a mágusai és Zarathustra próféta hitéből megalkották az Avesztát.”

Vissza