Boldogasszonyunk – Arvisura Anyahita
A
római katolikus felekezet minden év augusztus 15-én fényes külsőségek között
ünnepli meg hazánkban a Nagyboldogasszonyt, de külön ünnepe van a
Gyertyaszentelő Boldogasszonynak (február 2.), a Gyümölcsoltó Boldogasszonynak
(március 25.), a Sarlós Boldog-asszonynak (július 2.) a Havas Boldogasszonynak
(augusztus 5.), a Kisboldogasszonynak (szeptember 8.) is. Közülük a
Nagyboldogasszony, a Kisboldogasszony és a Sarlós Boldogasszony ünnepe egészen
1948-ig egyben hivatalos állami ünnepnap is volt. Ezen elnevezések alatt mindig
Mária tisztelete folyik. Ezzel szemben a beható vizsgálatok egészen más
eredményt mutatnak. Egyértelműen megállapítható, hogy a Mária-kultusz esetében
nem Jézus anyjának a felfokozott tiszteletével állunk szemben, hiszen e nagyfokú
vallásos tiszteletben részesített Mária ismertetőjegyei, tulajdonságai döntő
többségükben nemcsak ne
m
egyeznek, hanem kifejezetten ellentétesek a Bibliában szereplő Máriáéval. Mária
neve alatt lényegében ősi pogány istennők kultusza folytatódik tovább. Ezek
többségét még az erőszakos térítéssel katolikussá tett, de régi isteneikhez
továbbra is szívósan ragaszkodó európai népek a klérussal kialakult
kompromisszum nyomán menekítették be a hivatalos egyházba Mária neve alatt.
Ki is volt ő valójában? Paál Zoltán
Arvisura-gyűjteménye szerint Arvisura-Anyahitát nevezték
így, míg leányát Éát hívták – férjhezmenetelét követően - Kisboldogasszonynak.
Őseink rovásaiból a következőket tudhatjuk meg róluk:
Arvisura-Anyahita
csoportja Kaltes-asszony bolygójáról, azaz a Szíriusz rendszerből érkezett. A
nagy köd miatt űrhajójuk a Kékleny-hegységben balesetet szenvedett. A fedélzeten
tartózkodó utasoknak ugyan nem esett bajuk, ám már nem tudtak visszamenni a
bolygójukra. Így Ataiszban maradtak, és a környezetükben élő régi kaltesi
eredetű népek mellett találtak új otthonra. Fő feladatuknak tekintették, hogy a
barlangokban és a fákra épített indalakásokban élő őslakók között megszüntessék
az emberevést.
Több gyermekéről is említést tesznek:
Armogur, Piroska, Agaba, Iréne, Uruk, Saka, Magóg, Mitra, Tünde, Éa (Éva), Úr (Úz),
Él és Van (Aton). Ez a népes család volt az, aki Ataisz birodalmában
megszervezte az államot, bevezette a földművelést, állattenyésztést, és
megszervezte az egyes törzsek közötti kereskedelmet. Anyahita mindegyik
gyermekét megtanította az Égiek jeleivel történő írásra, így ők fokozatosan
lerótták az édesanyjuk és a többi Égi jövevény minden tudását. Anyahita magával
hozta a Kaltes-asszony földjéről származó Egyistenhitet is. Ennek minden
tanítását szintén lerótta az Arvisurákban. Be akarta bizonyítani utódainak, hogy
az Égből eredő hitvilág lesz az, amelyik az ataiszi őslakók és menekültek között
megteremti majd a jólétet.
Anyahitát
a legkisebb fia születésénél gyermekágyi bénulás érte. Legkisebb fiát magánál
tartotta és tárkánnyá képeztette ki. Amikor Van fejedelemfi 20 éves lett, a
szellemi és ügyességi viaskodásokon elsőként végzett, így kiérdemelte, hogy új
nevet vegyen fel. Ekkortól Atonnak hívják. Elsőszülött fia, Magyar a kaltesi
gondolatok tanítása mellett megalapította a róla elnevezett Ősmagyar-Egyházat.
Utódait magyaroknak nevezték, és soha nem felejtették el az igazságot, hogy a
TEN létezését Kaltes-asszony földjéről hozták magukkal a beavatottak.
Külön érdekessége a történetnek, hogy a jelenleg a Szent Koronánkban lévő 12
beszélő kő is Anyahita hozományaként került Ataiszba. Mindez Kr. e. 8508-ban
történt.
E történetet ismervén cseppet sem meglepő, hogy
Anyahitának, a Nagyboldogasszonynak ekkora kultusza keletkezett. Nevét számos
nép emlékezete és mitológiája a mai napig is megőrizte.
Őseink szentnek tartották a vizet és ezt gyakran az anyaisten vagy a teremtő
nőies felével hozták kapcsolatba, azaz a Boldogasszony alakjával.
A Magyar néphitben ő volt a szülés védelmezője és a vizek védője. Kedden,
Boldogasszony napján ezért tilos volt mosni.
Már
a sumérek és akkádok is tisztelték az ég királynőjét (Baudug istennő).
Különösen erős volt a kultusza Babilónban, de számos kultuszhelye volt
Mezopotámiaszerte. [1]
Imádták az uruki, agadei, assuri, ninivei Istárt,
erőteljes hasonlóságot mutatva a későbbi Mária-kegyhelyek gyakorlatával. [1]
Ardvi Sura Anahita az
ősi perzsa víz, termékenység istennője, a nők védelmezője, valamint a háború
istennője is. Nevének jelentése: "a szeplőtlen." Szűzként ábrázolták, arany
színű palástban, és gyémánt fejdíszt viselve, néha vizeskancsóval a kezében.
Szent állatai a galamb és a páva voltak. Anahita nagyon népszerű volt, aki sok
ősi keleti vallásban megjelenik. Ugyanezt az istennőt Szíriában, Föníciában és
Kánaán területén Anath,
illetve Astarot néven
tisztelték. Anahitát néha Mithra házastársának is tartják. Amikor Perzsia
leigázta Babilóniát (az i. e. 6. században), Anahitát Ishtar istennővel
kezdték azonosítani. Artaxerxes király uralkodása alatt (i. e. 436-358) sok
templomot is felállítottak a tiszteletére (Susa, Ecbatana, Babilon). [3]
Templomai Iránon kivül Örményországban,
Kappadóciában és Pontusban is voltak. [4]
Ez
az épület Anahita templomaként ismert. Kangavarban található és II. Artaxerxes
idején épült.
Az elámiak Szala,
vagy Anakhita néven
tisztelik a vízforrások és termékenység istennőjét. [7]
Etimológiailag
és szimbólikusan a perzsa víz és termékenység istenségéhez, Anahitához
kapcsolják Anahid/Anahith személyét
is, aki a legfőbb istennő a krisztus előtti örményeknél. Elsősorban mint az anya
figuráját imádták, Anahidát "Élet-adónak", "Arany Anyának" és "Az emberiség
jótevőjének" is nevezték. Anahid ünnepségeit tavasszal és ősszel tartották. A
legfontosabb tiszteletére rendezett ceremóniát Navasard 19. napján tartották,
ami az ősi örmény naptár első hónapja volt. [3] A perzsa mitológiában egy a
Mount Hara-ból fakadó folyó, Aredvi is
őrzi kultuszát (Irán). [3]
A parszi mitológiában Anahid vagy Náhid a
női szellem, Ardiuzur a
vizek szelleme. Tőle függ az emberiség jóléte s csaknem isteni hatalommal
felruházott nőnemű mesés lény. [4]
A görögöknél Anaitis a
vizek és a termékenység főistennője. Eredetileg a tisztaság jelképe volt és szép
fiatal, fényes ruhájú leánynak képzelték, aki harminc hódnak bőréből készült
öltözékben, pompás négyes fogaton jár. Később, mint a női termékenység
istennőjét buja szertartásokkal ünnepelték. [4]
Az ír mitológiában is meg lehet őt találni,
mint Anu vagy Aine,
valójában Anaea-nak
is nevezték. Sokak szerint Anu a legelső, ősi kozmikus istennővel Danu-val
azonos, és Anahitát Tanais-nak
is hívták. Valószínűleg ő volt a házastársa az ősi kozmikus istennek, habár a
Zoroaszter vallásban Ahura Mazda leányaként említik. Ardvi
istennőt a csillagok anyjának hitték. Neve és szerepe hasonlóságot mutat a kelta
kozmikus istennővel, Arduinna-val,
a "legfenségesebbel" is. [5]
A
Zoroaszterek könyve, az Avesta szerint Aredvi
Sura Anahita egy magas,
csinos és gyönyörű szűz. Csodálatos fehér karjai egy kanca mellső lábaihoz
hasonlatosak. Olyan arany koronát visel, melyet nyolcszögletű formában száz
csillag ragyog körbe, mintha csak szalagok folynának, repülnének rajta körül.
Négyszögletű arany fülbevalót visel. Szép nyakát aranylánc ékesíti. Mellkasát
kiemeli szoros, díszítésektől ragyogó öve. Drága arany hímzéses, sűrűn ráncolt
talárt visel. A száz nőstény hód prémjéből készült bundája úgy ragyog, mintha
aranyból és ezüstből szőtték volna. Így beöltözve, gyeplővel a kezében ül egy
harci szekéren. Szekerét négy egyforma fehér ló húzza. Ezek a Szél, az Eső, a
Felhő és a Jégeső. Gyógyítónak nevezik; az emberiség, az otthon, a haza és a
világ segítőjének; a férfiak magja és a nők méhe tisztítójának; a gyerekszülések
vezetőjének; szoptató mellek tejgyarapítójának; és mindenek előtt a Vizek
Őrzőjének. Ami a legkülönösebb, hogy ő az, aki megtiltja az asszonyoknak, hogy
tiszteletből áldozathozatalban vegyenek részt. [6]
Felhasznált irodalom:
[1]: Kulcsár Árpád: A Mária-kultusz eredete
[2]: Paál Zoltán: Arvisura - Igazszólás;
297. (D) "Ős" Magyar Egyház, Turu Domonkos rovása
[3]: Encyclopedia Mythica
[4]: Pallas Nagylexikon
[5]: Gods and Goddesses of the Persians
[6]: Ali A. Jafarey: The Zarathustrian
Assembly
[7]: Hámori Frédi: A Szubarok, Hurik,
Urartuiak és Médek Észak Mezopotámia őslakói
Vissza