Paál Zoltán és a rovósámánok mun

Paál Zoltán és a rovósámánok munkája

  

Paál Zoltán 1913-ban született, egy ózdi, palóc munkás család gyermekeként, aki élte a munkások mindennapi életét. A II. világháború végefelé behívták munkaszolgálatra. Ez élete legnagyobb fordulópontját jelentette, mert ekkor ismerkedett meg Szalaváré Turával, a manysi[1] (vogul) nép sámánjával. Igor Szalmi[2] kapitány vezetésével egy kb. 50 fős ejtőernyős beavatott partizáncsoport érkezett a Sajó-Vág vidékére egy különleges megbízatással. Szalmi feladata volt hogy egy különbéke megkötésének feltételeiről tárgyaljon a magyar vezetőséggel, főként báró Kemény Gábor külügyminiszterrel[3]. A csoport Ózd környékén súlyos harcokba keveredett és sokuk fogságba esett vagy meghalt. Csak néhányan maradtak meg, köztük Szalaváré Tura, aki szintén nagyon fontos küldetés miatt vállalta a viszontagságos körülményeket. Turát – aki Gyarmat törzsének az utolsó papja volt! - a nagyapja nevelte fel, aki a manysik fősámánja volt, s őt is ebben a szellemben tanította. Ők őrizték a hun népek rovásírással írt sokezer évre visszanyúló gyűjteményét, az Arvisurákat. Jó ezer évvel ezelőtt ezeket Budán őrizték, azonban István király idején a kereszténység felvételét követően a rovások komoly veszélybe kerültek. A megvakított Vászoly fiai Endre, Béla és Levente hercegek így kimenekítették azokat a baskírokhoz. Mikor ott is nehezebbé vált a helyzet, akkor pedig a manysikhoz került ez a gyűjtemény. A fősámán elérkezettnek látta az időt, hogy ismét továbbadják az Arvisurákat, így Tura azt a megbízást kapta, hogy ezen gyűjtemény másolatát hozza el és adja át egy arra érdemes magyar embernek. Szőnyi Mártonnak akarta átadni, de közben ő hősi halált halt, így mást kellett keresnie. Mikor Szlovákiában, Sztrecsnó környékén állomásoztak, Tura felfigyelt a közeli munka-szolgálatosok között Paál Zoltánra, mivel látta rajta a beavatottak jelét, az Óm jelzést. Némi megfigyelést követően meg is szöktették őt egy arra alkalmas pillanatban, és maguk közé fogadták. A két férfi között aztán igen meghitt barátság alakult ki.

Paál Zoltán egy alkalommal lelőtt egy medvét, ami különleges jelentőséggel bírt Tura számára, mert a sámán hagyomány szerint mindig egy ötnapos medvetor[4] alkalmával adták át a sámánok egymásnak a rovásírás jogát. Ez alkalommal tehát szintén eleget tettek ennek az ünnepi hagyománynak, és Paál Zoltánt Baraca (jelentése:tigris) néven rovósámánná avatták. Az 5 nap alatt Tura igyekezett minden tudást átadni neki, a teremtésről, őstörténelemről, rokon népekről, ősföldrészekről, stb. A manysik egyébként még a mai napig is őrzik a medvetor hagyományát[5]. Tura miután küldetését teljesítette, fogságba esett és egy légitámadás során sajnos meghalt, de az Arvisurákon keresztül a szellemisége továbbra is itt maradt közöttünk. Paál Zoltán is eleget tett feladatának, éveken keresztül írta az Arvisurákat. A kéziratok kiadásával többször és több helyen is próbálkozott, de mindig zárt ajtókat talált. A könyv kiadását már sajnos nem érhette meg, 1982-ben eltávozott a fizikai létsíkról.

Az előbbiekben már említésre került a bizonyos Óm jelzés, a kiválasztottak jele, ami a beavatottságuk fokát mutatja. De mi is ez pontosan?

A manysik szerint minden embernek két lelke van: Lélegzés vagy Élet-lélek és Szabad-lélek vagy Vándor-lélek. Az Élet-lélek miatt álmodik az ember, és ez gyakran találkozik más emberek lelkeivel, azonban a halál beálltával ez megszűnik. A Vándor-lélek a halál alkalmával kiszáll a testből, majd új élet születésekor abba átköltözik. Létezik azonban egy harmadikféle lélek is, amit Árnyék-, Sámán-, Is- vagy Óm-léleknek is neveznek. Ez isteni eredetű lélek, és csak kevés embernek adatik meg, akik ezáltal különleges képességekkel rendelkeznek. Képesek a gondolatátvitelre, tértől és időtől függetleníteni tudják magukat, és telepatikus kapcsolatot tudnak tartani a beavatottakkal. Ezt az égi eredetű lelket csak a sámánok és beavatottak képesek látni, illetve érzékelni, méghozzá oly módon, hogy egy lilás, ködszerű háttérben egy fényes kereszt alakot látnak a homlokukon. Ez nevezik Óm-jelzésnek. Az Arvisura tanúsítja, hogy tulajdonképpen a keresztelő szertartása is innen ered: a szentelt vízzel a gyermek homlokára rajzolt kereszt alakkal ezt az Óm-jelzést imitálják.

Amikor Szalaváré Tura át akarta adni az Arvisura örökséget, illetve a rovás jogát, Paál Zoltán először tiltakozott, és nem egészen értette, hogy miért éppen őt szemelték ki erre a feladatra. Mikor pedig azzal mentegetőzött, hogy ő csak egy ózdi vasgyári munkás, akkor Tura azt kiáltotta, hogy „Hát az a három lélek, az semmi? Végre egy igaz ember!” Tehát Tura látta rajta az Óm-jelzést, s emiatt már a találkozásukat megelőzően figyelemmel is kísérték. Paál Zoltán tréfával próbálta elütni ezt a dolgot, s azt válaszolta, hogy ebben a piszkos háborúban sok embernek egy lelke sincs, miért neki lenni pont három. Tura megnyugtatta, hogy majd tapasztalni fogja és ez időnként terhes is lesz a számára. Mindenekelőtt azzal a kötelességgel jár, hogy az események után tíz, húsz és harminc év múlva le kell majd írnia mindent a tanultakról, azaz Arvisurát kell írnia. Tura a medvetor szertartásának keretén belül megitatta Paál Zoltánt a sámánok italával. Ettől olyan képességek jöttek elő belőle, amelyekről korábban fogalma sem volt! Ő maga így vallott eme élményeiről:

„Megittam a felkínált teát, ami olyan ízű volt, mint a fűszerekkel erősített vörösbor. Marta a torkomat, majd olyan hőség öntött el, mint amilyet egyes injekciók után éreznek az emberek. Minden testrészemben megborzongtam. Szunnyadás vett rajtam erőt, majd a szemem elkezdett káprázni és rámborult az ezüst-köd. Messziről egy csillogó fény közeledett felém narancsszínű gomolyagban…

Én soha nem hittem a babonákban és kísértetekben, de Turának olyan sámánszerei vannak, hogy azokat a teámba keverve, hol rózsaszínben, hol sárgában, hol kékben, hol zöldben, hol ezüstös fényekben látom a világot. Hol meg ránézek a szlovákokra és cipszerekre, a nyelvüket nem értem meg teljesen, de látom a gondolataikat! Ezt magyarázza meg valaki!”

A beavatottságnak egyébként különböző fokozatai vannak, melyről az un. sámánpróbán győződtek meg, s ami karátban vagy karéjban mérendő, s melynek legmagasabb fokozata a 25 karát. Ennek során kiderült, hogy Tura 9, míg Paál Zoltán 21 (!) karátos beavatott volt. A legmagasabb (24-25 karátos) beavatottsággal bírtak pl. Anyahita, Ménes, Etana, Buddha, Jézus, Atilla, Mohamed, stb. Baraca ezzel nyert jogot arra, hogy a Vízöntő világhónap beszélője és a 993 rovósámán egyike legyen. Ilyen beszélő sámán ugyanis csak kb. minden 2160. évben születik egy. Manapság kb. minden 10 millió emberből születik egy Óm-jelzéssel!


[1] A manysi nép az Ural lábánál, az Ob vidékén élő rokon népcsoport. A cári időkben kicsit délebbi vidéken éltek, de borzasztó nagy üldöztetésnek voltak kitéve, számuk kb. mintegy 5000-re fogyatkozott. Ekkor inkább kissé feljebb vonultak a hidegebb vidékekre, népességük azóta ismét nőtt.

[2] Igor Szalmi egy karjalai születésű, finnugor szakos tanár volt, aki magyarul is tudott.

[3] Mindez a magyar hadifoglyok 1917-es segítségéért cserébe történt volna. Ha 1944. augusztusában a Horthy rendszer kiugrott volna a háborúból, akkor É-Erdély és Székelyföld egy része visszakerült volna Magyarországhoz. Sajnos a magyar tisztikar gyávasága vagy érdeknélkülisége miatt ez meghiúsult.

[4] A medvét egyébként égi eredetű állatnak tartották, Kemi asszonyt, az égiek szobalányát tartják a medve szülőanyjának. A medvét abának is nevezték, és ezt, illetve a medvetorok szokását a mai napig is őrzik egyes hazai települések nevei, mint pl. Abafalva, Abaújvár, Abádszalók, stb.

 [5] Készült egy háromrészes dokumentumfilm az Ősök ösvényén címmel, Halmy György rendezésében, melyet az MTV először 1995-ben vetített le. Érdekes volt látni, hogy ebben a filmben, illetve a könyvben lejegyzett medvetor a megszólalásig hasonlóan zajlott le, pedig térben és időben egész távol történtek egymástól.

 

 Napjaink rovósámánja

 Táltosok, sámánok, mágusok

Emlékmű Paál Zoltán emlékére

Vissza