A
táltosok általános jellemzői:
Az egykori magyar táltosok, sámánok és mágusok nem beszéltek Jézus tanításairól, hanem ők ÉLTÉK azt. Szegények maradtak, gyógyítottak, megküzdöttek a gonosszal a népük védelmében. Ők egyszemélyben voltak papok, orvosok és hősök. A magyarok királyai, fejedelmei eredetileg táltosok voltak, vagyis a királyság nem örökletes volt, hanem Isteni kiválasztáson alapult.
A
táltosok általános jellemzői:
- - Már születésekor megkülönböztető jegyeket visel magán: hat ujjal vagy foggal születik, csillag alakú anyajegy van rajta.
-
- Különleges képességekkel rendelkeznek:
értik az állatok nyelvét, megérzik az emberek gondolatait, prófétálnak, álmot
tudnak fejteni, jövőbe látnak (mint ahogy Jézus is előre megmondott dolgokat),
látják a földbe rejtett kincseket, át tudnak változni pl. madár alakba, vagy
éppen láthatatlanná tudnak válni (jógiknál is megszokott jelenség). Ismerték
továbbá a saját halálukat (mint Jézus is), átláttak a falakon, képesek voltak
un. bőségteremtésre (mint Jézus a hallal és borral). Gyermekként hamar
megtanultak beszélni, bölcsességük is korán megmutatkozott. Ugyanakkor nagyon
szerények és szegények, a környezetükben élők tartották el őket. Azért is
rejtőztek ilyen álca mögé, hogy megtévesszék azokat az embereket, akik nem voltak
méltóak a titkok megismeréséhez. A táltosok tehát azok akik a Szent Szellem
ajándékaiban részesülnek, mivel bennük az örökkévaló Atyaisten Szelleme él.
- Ilyen különleges
képesség volt pl. a révülés, amikor kapcsolatba kerültek a szellemi világgal. Ez
a Nappal
való szoros kapcsolatukra is
utal egyben, hisz maga a RÉvülés szó
is magában foglalja a NAPistent,
azaz RÉt.
(reggel, ragyog, részeg, révbe ér, regölés, manysi RÉ=hőség, forróság, meleg!)
Aki tehát a térfenntartó Napszeránnal van kapcsolatban, bizony a forrósághoz is
közel kerül, ebből származik aztán a HŐS szavunk.
- Másik ilyen különleges
képesség volt, hogy amikor feldarabolták,
akkor össze tudta magát rakni. A hagyomány szerint a tudós csak úgy válik
táltossá, ha a testét szétszaggatják, feldarabolják. Ez hasonló az egyiptomi Ozirisz történethez,
akit Széth, a gonosz sötét megtestesítője darabolt fel. De nemcsak őt, hanem a kínai
Pan Ku-t, vagy az óind
Purushát, a skandináv Ymir-t is, vagy Orpheuszt, illetve
Dionüsszoszt is. Itt NEM arra
kell gondolni, hogy ez egy gonosz cselekedet volt, sőt éppen ellenkezőleg!
Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy ezzel éppen egy nagyon is pozitív
dolgot tettek, hiszen a táltost ily módon juttatták a személyes örökléthez.
Magyar vonatkozásban erre tipikus példa volt Koppány esete,
akinek szintén négyfelé vágták szét a testét.
- A hagyomány szerint tejen
éltek 7 éves korukig, mert ez volt az élet vize, a halhatatlanság
itala, az égi kapcsolat záloga. A tej szavunk kapcsolatos a teli, teljes szavakkal,
azaz kifejezi a teljességre, a tökéletességre való törekvést. Gyakran meg is
fürödtek a tejben vagy a tejtóban. II.
Rákóczi Ferencről Észak-Magyarországon
úgy tudták, hogy 7 évig szopott, s ennek köszönhette rendkívüli erejét. Azt
hitték róla, hogy azért nem fogta a golyó (lepattant róla!), mert táltos volt.
- A hetes számnak különleges
jelentősége volt az életükben, minden
hetedik életévükben történt
valami fontos dolog velük, ami többnyire elragadtatást jelentett, vagyis ekkor
kaptak beavatást. (A hetes szám a Tórem
mitológiában is előjön, illetve a teremtéstanban). A manysik Napistene az
Ég-Atya 7. fia az első sámán is, mellesleg ők vele azonosítják Jézus személyét.
Egy
taktaszadai hiedelem monda szerint:
„Vittük az ebédet, mi ketten. Olyan hét-nyóc év körül vótam. A fiú is
olyanba. Hét esztendős vót. Egyszer csak egy gyönyörű nagy fényesség ereszkedik
a felhőbűl lefelé. Elinkbe. Tátott szájjal lestük azt a nagy fényességet. A
fényesség odalép elénkbe, kérem, a Sanyi gyereknek megfogta a kezit. A gyerek
letette az ételest az út közepire. Oszt akkor mán emelkedett felfelé. A gyerek
felszállt kérem. Felszállt. Én úgy néztem a szememmel, majd kigyütt a helyibűl.
Lestem én.... Oszt szaladgáltak a tudós asszonyhoz. A tudós asszony aszonta: -
Csak imádkozzanak a jó Istennek maguk. A gyereknek nagyon jó helye van. Nagy
fényességbe van, majd 21 éves korában haza fog gyönni... Foggal született gyerek
volt. Az édesapja akkor mondta, foggal született gyerek.”
- A
beavatás közben rejteztek,
azaz akár több napon át egy tetszhalálszerű állapotban voltak (ekkor értek RÉvbe).
- A táltosok
fája, sámánfa, égigérő fa, világfa (tölgyfa, nyírfa). Útként szolgál
a felső világba. A táltosok szent fája – az égigérő fa – magyar neve EGYFA volt,
ahogy a templomok neve az EGYHÁZ lett.
- Táltos kard
vagy táltos bot. Ezt Numi-Tórem, azaz az Ég-Atya bocsátotta le
nekik. Ilyen szent kardja volt pl.: Ramthának - Atlantiszon, Atillának - a hunok
királyának, Mohamednek, Arthur királynak, stb.. Táltos bot: a caduceust, azaz a
kígyós bot, amelyet Hermész kapott Apollóntól, de valószínűleg Romulusnak is
volt. Plutarkosz írásában ugyanis ez olvasható:
„Egyébként abban mindenki
egyetért, hogy Romulus nagyon
istenfélő volt, sőt még a jósláshoz is értett, és úgynevezett lituust, vagyis
görbe jósbotot hordott magával. Lituusszal jelölik meg az égtájakat a
madárjósok, mikor leülnek jósszékükbe. Romulus jósbotját a Palatinuson őrízték,
de mikor a gallok elfoglalták a várost, nyoma veszett. Mikor aztán a barbárokat
elűzték, rátaláltak a vastag hamuréteg alatt, s bár minden más elhamvadt és
megsemmisült, nem
tett kárt a tűz benne.”
- A táltosló.
A hagyomány szerint a táltos és a táltos lova egy időben születtek. Gyakran
mindkettejüknek csillagjel volt a homlokukon, s ezért is adtak Csillag nevet a
lovaknak. A népi emlékezet megőrizte, hogy táltoslova
volt Koppánynak, Szent Lászlónak, Mátyás királynak és II. Rákóczi Ferencnek is.
Tehát ők is táltosok voltak. Indiai hagyomány szerint Buddha
is mágikus kapcsolatban volt a vele egy órában született lovával.
Az Ádám névhez hasonló szó (pl. udom, odem)
több rokonnyelvünkben is „álom” jelentésű, tehát míg az
emberiség őse Ádám, addig a magyaroké pedig Álmos. Egyben ő volt az
első magyar táltos is, hiszen az
Atyaisten nemzette, Ügyek. A régi magyar „ügy”, „egy”, „igy” szó szentet jelent.
Álmos tehát a Nap gyermeke volt, aki a Nap népét vezette ide a Kárpát-medencébe.
Álmost is saját kérésére, illetve beleegyezésével végzeték ki, helyesebben
feláldozták. Ugyanolyan áldozat volt ő, mint az egyiptomiaknál Ozirisz,
vagyis ezzel ő halhatatlanná vált, s szellemi ereje örökre segítségére lett a
magyaroknak. Az sem véletlen, hogy a fiát Árpádnak nevezték, hiszen az árpa,
mint gabona, egy mag, melyben benne rejlik az élet csírája. Ők általuk
ültetődött el tehát a magyarság magja, csírája. Hasonlóan, mint Noé fiai, akik
szintén az élet csíráját jelentették a földi emberiség történelmében. Noé
fiai, Sém = szem, Khám = (visszafelé olvasva) mák és Jáphet = (több nyelvben,
mint pl. finn, szanszkrit) gabona jelentésű.
Mint a fentiekből jól
látható, bizony nagy áldás az
egy népnek, ha sámánokkal, mágusokkal, táltosokkal rendelkezik. Hiszen ők azok,
akik áldozatot hoznak
azért, hogy az emberiség előrébb tudjon haladni a lelki evolúciós fejlődésében.
Ezek a nagy lelkek áldozáskor az
oltáron bemutatott áldozatot követően áldomást ittak,
mégpedig kupából.
A kupa =
fejtető (kupán váglak), vagyis a koronacsakrára történő
utalás, hiszen ezen a csakrán keresztül van kapcsolata a
beavatottaknak Istennel. A sámánok közül sokaknak meglékelték
a koponyáját és a helyére
valamilyen fémlemezt tettek, ezzel a koronacsakrájuk nyitottabbá vált, s
közelebbi kapcsolatba kerülhettek általa Istennel. Ezért készítettek sokszor kupát
koponyából. (További
szavaink ezzel a szógyökkel: KOPonya,
KOBak, KOPasz, KOPár, KOP-pány,
KÁPoszta, KÁPlár, KAPitány, KUPa, KÚP, KUPak, KUPola, CSUPor, ZSÚP, …)
A kupa neve másként kehely, azaz a kegyhely az isteni titkok elsajátításának helye, vagyis a megvilágosodás helye. Ezért csináltak koponyából kupát, ezért van a rabbiknak, papoknak, püspököknek és kardinálisoknak a fején fejcsúcs-fedő, s a szerzetesek ezért borotválják koponyacsúcsukat, illetve ezért alakult ki egyes indián törzseknél a skalpolás szokása. Így vették ezt ezt át mágusainktól, anélkül, hogy valójában tudnák miről is van szó.
„Irtsd a gonoszt, a jót neveld, védd!
Szent célon függjön szíved, elméd!
Gyógyítgasd mély sebét fajodnak,
Küzdj, - törj, - áldozz – s követni fognak!”
(Tompa Mihály)