Palóc-Vasvár Írottköve
Emlékmű emeltetett Paál Zoltán rovósámánunk tiszteletére
Paál Zoltán, az Arvisura (Igazszólás) róvósámánja Ózdon született. Ez a település és Palóc-Vasvár az úz nép ősi kegyhelye volt. Ezek emlékezetére készült el az Írottkő emlékmű, amely Kovács Imre Barna alkotása. A gránittömb oldalai a négy égtáj felé néznek.
A déli oldalán az úz nép totemállata, a Tűzmedve
látható, körülötte pedig azok a csillagképek helyezkednek el, amik szellemi
hagyományunk lényegi részének jelképei: az Ikrek, amely Hunorra és Magorra,
népünk őseire, a Nagy Medve, amely az úz nép ősére és a Bika, amely a bikává
változó és égbe emelkedő tudós emberek ősi hagyományára utal.
A rovásírásos szöveg megemlékezik az úz nép ősi kegyhelyéről, Ózdról,
Palóc-Vasvárról és Ózd város nagy szülöttéről, Paál Zoltánról, az Arvisura
krónika átadójáról és leírójáról, akinek emlékezetére és tiszteletére Ózd Város
Önkormányzata a Palóc-Vasvár Írottkövet felállíttatta.
A gránittömb keleti oldalán a sárkányok által jelzett terület a Kárpát-medence „agyának" közepén lévő „Kristálypalota", ami a Sarkcsillagra mutat. A „Kristálypalota" teljes térsége az Ózd – Rimaszombat – Kazincbarcika – Aggtelek négyszög.
A rovásírásos szöveg megjeleníti az Ózd városát alkotó, egykor önálló
településeket és útmutatást tartalmaz arról, hogy a gránittömb magában foglalva
őrzi az Arvisura (Igazszólás) krónika tanításait, tudatva, hogy Palóc-Vasvár
ősidők óta a Hun Törzsszövetség népei, az úzok, később a magyarok
szállásterülete, a hun vasművelés egyik kárpát-medencei központja volt.
A kő nyugati
oldalának motívumai a hun-székely-magyar rovás ABC jeleit mutatják. Ez az írás
és a betűformák, amelyek a kövön láthatók, valóban több mint tízezer éves múltra
tekintenek vissza. A jelek, amik ma betűként szerepelnek, az őskorban hatalmas
erejű jelképek voltak és azok ma is mindenki számára, aki érti használatukat és
értelmüket.
A rovásírásos szöveg Paál Zoltán örökbecsű művéből egy idézet, mely a nagy
erőről szól, amely évezredeken át megvédte, megőrizte és megtartott az
Arvisurákat, a Hun és a Magyar Törzsszövetség rovásírásos krónikájának
átiratait.
A gránittömb északi oldalának fő alakja egy „Baba", ami medvemagzat formájában látható. Belsejében figyelmeztető írás: „Az a nép, amely megtagadja őseit, elvész". Az őskorban a meg nem született magzat tudására, mint a legnagyobb tudásra, az eredeti, tiszta tudatra tekintettek. Innen eredt az anya és a magzati élet feltétel nélküli tisztelete.
Az oldal egyedülálló része a kőkorszak óta most először újra használt ősi
számírás. A Nagy Vadász csillagkép Nimródra, népünk ősére, Hunor és Magor
atyjára utal. Az őskohó és az úzok fegyvere, az „úz fokos" e nép messze földön
híres fémművességét dicséri.