Jézus élete az Arvisurákban

Jézus élete az Arvisurákban

 

Az ataiszi csillagjósok már Etana szumír király mennybemenetelekor megjósolták, hogy Messiás fog a földre érkezni, s azt is tudták, hogy mikor. Rómában is értesültek erről, s ezért rendelték el a kisdedek megölését. Az Arvisurák szerint ekkor jött el Mazarehi aranyasszony Ordoszból és ő volt az, aki az újszülöttet családjával együtt Hétvár-Hettevarett kegyhelyére menekítette. Itt kapta a törzsi névadó szerint a Jézus nevet. Isten fia lévén 25 karéjos beavatott volt. Apja, József Herembetel hikszosz-szabir templomában kapott ácsmunkát. Jézusnak négy öccse volt Jakab, Joszész, Júdás és Simon, valamint 3 leány­testvére. Mindannyian vallásos nevelést kaptak, Jahve egy igaz isten hitében nőttek fel. 12 éves korában a Jahu hitűek magukkal vitték Józseffel és Máriával együtt Jeruzsálembe, ahol a kis beavatott harcos csatákat vívott a főpapokkal és az írástudókkal, de azok lehurrogták. Ekkor Hetevarett templomának csoportja hazafelé indult, de Jézus visszasomfordált a Nagy-Templomba, és a főpap jóakaratú támogatása mellett 5 órás nagy szellemi csatában legyőzte az írástudókat. Szülei sírva keresték. Jézus azt mondta nekik: „Nem tudjátok-e, hogy énnekem az én Atyámnak dolgaival kell foglalkoznom?" Már tizenévesen áttérítette az összes hikszosz-szabir és zsidó ifjakat a többisten hitről az egyisten hitre.

Nagy tudása révén Karnak bölcseihez küldték továbbképzésre, ahol 5 évig tanult. Ekkor megszerezte a bölcsek-kövét. Nippurban beavatott fejedelemmé kiáltották ki. Mint legerősebb szellemi képességű ifjút Ordosz Beavatott-Központjába irányították Partikánnal együtt. Saka-szkíta lovasok kísérték el őket a Magyarka-Hunor-Ordosz (a Selyemút) kereskedelmi útvonalon. Itt újabb 5 évi képzést kapott a Gilgamestől származó beavatottaktól, hogy az élet titkaival megismerkedjen. Ezt követően beavatott ifjúsági fejedelemmé vált és az Égiek szellemében oktatni kezdte az érdeknélküli Szeretet vallását. Tanítása szerint egy Isten van, aki fénnyel és gazdagsággal borítja el a Föld lakóit, de bűnei miatt gyakran megbünteti. Nekünk embereknek, az Isten fiainak szeretnünk kell egymást, hogy Isten áldásaiban részesüljünk. Szeressük az Istenünket, mert ő már születésünk előtt szeretett minket. Az Istentől eredő szeretetnek győznie kell! Az Égiek ezt kívánják! 

A Szent-Láda titkos szabályai szerint elnyerte a Messiás nevet. Hazafelé a Tibet-Léh-Harapi-Uruk útvonalra irányították, ahol megtalálta az eddig legvastagabb Élet-gyökerét, amelyet vándorútján gyógyításra felhasznált. A Deszant­ rovások Templomában egy külön teherhordó szamarat kapott ajándékba, hogy a beavatottak által használt gyógyszereket magával vihesse. Urukban a Jahu hívő fiatalok ujjongó örömmel fogadták. A legnagyobb Zikuratban az Ifjúság-Ünnepén hirdetni kezdte az érdeknélküli Szeretet isteni Égből eredt vallását. Erre az ünnepre Úr város ifjúsága is eljött. Jézust 29 éves korában mint legképzettebb beavatottat Urukban lugallá kiáltották ki és a Nagy-Templomban egyházfejedelemmé felszentelve, királlyá kenték. Ezen emlékezetes eseményről Susa városában is találtak feljegyzéseket. Az Úristen-hívők birodalmának ifjúsága elkísérte Agadiba, az Él-isten birodalmába, ahonnan pedig Jeruzsálembe kísérték. Itt 3 évig tanított és betegeket gyógyított. Hirdette, hogy az Égi-Atya nem haragos és kegyetlen Isten, hanem szereti az igaz embereket, de kikötötte az örök-törvényt: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és adjátok meg az Istennek, ami az Istené! Az Atya parancsa pedig az, hogy még az ellenségeiteket is szeressétek!" Judás volt az egyetlen tanítványa, aki írni tudott, mivel a műveltebb tanítványai mind cserbenhagyták. Ezért az Urukban maradt, érdeknélküli szeretet hitében lévő tanítványainak Agadi rovásokkal leveleket írt. Ezen leveleket az Uruki-Szent könyvben megörökítették és a Szentélyben elhelyezték örök emlékül.

Jézus, életének a 26. évében megkezdte a Deszant-könyvek rovását, 29-ben pedig megalapította az uruki „Egyisten-hívők közösségét, amely hite lényegében megegyezett az Arvisura-Anyahita által hirdetett Egyisten hittel. Mindezeket uruki és agadi nyelven foglalták rovásba. Ez volt az első egyházközség, amit a keresztre feszítése és halála után Bizánc is elismert. Az Égi eredetű tanoknak nagy tábora keletkezett. Ezen egyházközséggel Jézus állandóan leveleket váltott. Ezeket Uruk bölcsei megőrizték. Nazír a szírekkel és urukiakkal is levelezett. Az érdek­nélküli szeretet-vallást a Nyék törzs is teljesen átvette és a legfanatikusabb hívői lettek. Nyék papjai azt hirdették, hogy a magyarság nem népet jelent, hanem vallást, az Egyistent hívő ősmagyar vallást. Az uruki-mani bibliában olvashatóan Nazír a papoknak, vagyis az őt követő igehirdetőknek engedélyezte a nősülést. A pápa mégsem engedi meg a papok házasságát.

A Szeretet tanának hirdetése miatt Jézus 33 éves korában a zsidó vezetés a római helytartótól kérte a keresztre feszítését. 3 évi tanítás után Jézust a római időszámítás szerint 754. április 3-án Poncius-Pilátus helytartó engedélyével az írástudó bölcsek feszítették keresztre. A zsidó farizeusok és bölcsek soha nem ismerték el Jézust zsidó származásúnak.

Domonkos egyházi körökben Gáspár-Gábriel pátriarka révén tudatta a bizánci császárral, hogy Nazírt, az Istenfiát halála után nem sok idő múltán látták Urukban az első gyülekezete előtt megjelenni.

Jézus élete - néhány hiányzó láncszem

Vissza