Toth és a hermészi smaragdtábla
„A körülötted rejlő titkok mélyen ülnek.
Rejtve a múlt misztériuma.
Keresd azt kulcsaimmal,
És biztosan megtalálod az utat.
A hatalomhoz vezető kapu rejtve
De aki eléri rajta átmehet.
Tarts ki a sötét ösvényen.
Juss túl a sötétség lakóján.
Emeld tekintetedet a Fény síkjára,
És a Fénnyel egy leszel.”
Gyakran lehet hallani Toth, vagy másik ismert nevén Hermész Triszmegisztosz
smaragdtábláiról, melyet Tabula Smaragdina vagy Tabula Hermetica néven
ismerünk, s amely szöveg latin nyelven is fennmaradt. Ritkábban lehet viszont
látni a valódi táblák képeit. Ezt pusztán azért tartom érdekesnek, mivel ezek is
egyfajta rovásírással
készültek. A
tizenkét smaragdzöld tábla nagyon különleges anyagból készült. Egy olyan vegyi
folyamat – alkímiai transzmutáció – során hozták létre mesterségesen, amit még
nem tud megmagyarázni a mai tudomány. A táblák jellemzője, hogy nem koptatható
el, és ellenállóbb minden eddig ismert anyagnál.
Thot mágus körülbelül Kr. e. 3600 évvel jegyezte le a smaragdtáblák sorait. Titkuk nem azért van titoknak nyilvánítva, mert nem olvashatja bárki, hanem mert tudásanyaguk - nyelvezete és képi világa miatt - csak a beavatottak számára válik nyilvánvalóvá. Thot, vagy Hermész Triszmegisztosz papkirály és mágus volt. Létezésére a történelem is sok bizonyosságot talált, nevét a gnosztikus és alexandriai iratok jól ismerik. Közel 16.000 éven keresztül uralkodott, hisz le tudta győzni a halált. (Ezt keleten sokan meg tudják csinálni, csak a nyugati elmék számára tűnhet lehetetlennek). A bölcsesség isteneként a tudás feljegyzőjeként tartották számon, hiszen bölcsessége és tudása alapján kétségtelen, hogy egy istenség volt. Főpapjai vitték tovább azt a tudást, amit az emberekre hagyott. Egyes feljegyzések szerint azért nevezik háromszor születettnek, vagy háromszor magasztosultnak, mert az egyiptomi születését követően még kétszer – tehát összesen háromszor – inkarnálódott. Az utolsó inkarnációban viselte a Hermész nevet, ami „Háromszoros Nagyságot” (mesteri szintet) jelent, és nagy bölcsességének hármas természetére utal. Azt is jelzi továbbá, hogy életében három nagy esemény részese volt. Részt vett ugyanis azon a beavatási szertartáson, amely során Ekhnatont Nagymesterré avatták, majd ő is betöltötte ezt a tisztséget, Kr. e. 1259-ben pedig ő avatta Atonament Nagymesterré.
Toth táltos volt, és ő az, aki a mítoszok szerint a halál után megmérte az elhunytak lelkeit. Az Egyiptomi Halottaskönyv egyik képe ábrázolja őt mérlegével együtt. Ezen a képen a mérleg egyik serpenyőjében egy halott ember lelke látható, a másikban pedig a tisztesség, a becsület és a szavahihetőség. Ezek együttes neve a "magurság", vagyis magyarság. Toth az egyiptomi leviták magas kasztját képviselte, mint Iránban Zarathusztra.
Nevével az Arvisurákban is találkozhatunk, s itt
úgy nevezik, hogy „a mindeneket Tudó”. Nippurban
tanult, majd Karnak főpapja
lett. Ő építtette fel az új Meni fővárost, s azt a földalatti világot, ahol a
fontos feljegyzéseket az utókor számára tárolni lehetett. Tudó volt az, aki
valójában egyesítette alsó és felső Egyiptomot is.
„Ekkor lépett fel a Nippurban tanult Tudó, aki mezítláb, durva köntösben sorbajárta a királyságokat és a hitetlenkedőket meggyőzte a veszedelem előtti egyesülés szükségességéről. A Ménes uralkodó családjából származó Al-Méne magáévá tette a Tudó által látott szumér megújulást és ha kellett, fegyverrel is elősegítette Tudó elképzelését.”
Fontos szerepe volt a Havaruti Nagyszalán is, ahol Nagy-Tot néven, mint a kaltesi beavatottak vezetője vett részt, s osztotta meg tudását és sokezer éves tapasztalatát a hallgatósággal. Szavaiból egyértelműen kitűnik a jövőbelátó képessége is:
"A
nagy Mindenség minden mozzanata hatással van az emberiségre és az Égitestek
megnyilvánulásaira. A Bika, Kos és Halak Világhónapjának öldöklő évezredei után
Joli-Tórem Földje elérkezik a Vízöntő Világhónapjába, amikor az emberevés
megszüntetése, a Szeretet tanának megértése után az emberiség rájön arra, hogy
az öldöklések helyett mindenkinek dolgoznia kell. A lopások, hazug
vagyonszerzések nem teremtenek örökéletűeknek gondolt jólétet; ezt csak a
békességes munka és a természet titkainak kifürkészése adja meg.
A Smaragd Tábla sokak szerint rendkívül misztikus jelentésű mű, valójában a teremtéstan alapos ismeretét sugallja:
„Való, tévedéstől mentes, biztos és igaz mindenek
felett, hogy ami fent van, a lentihez hasonló, s ami lent van, a fentihez,
beteljesítvén az Egyetlen számtalan csodáját. Ahogyan pedig az összes dolog az
Egynek elgondolása szerint lett, úgy minden ebből az Egyből vette eredetét
egyetlen átváltozás által. Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, s
a Föld tartja fenn. Ő a jelenségek valamennyi megnyilvánulásának nemzője a világ
egészében, hiszen a tökéletesség benne rejlik erejében. Ha a Földre vetül,
elválasztja annak elemét a Tűztől, a finomat a durvától, s nagy óvatossággal
emelkedve onnan lassanként a Mennyekig hatol, majd ismét visszahull a Földre,
egyesítve magában a felsőbb és alsóbb dolgok befolyását. Így lehet tiéd az egész
világ világosságának dicsősége, s minden sötétség menekül majd előled. Ebben
rejlik valamennyi erő szilárd állhatatossága, mivel minden megfoghatatlant áthat
éppúgy, akár a tömörebb állománnyal rendelkezőket. Így lett e világ létrehívva,
s ezáltal válnak oly csodás átváltozások elérhetővé, melyeknek elve ugyanez.
Azért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ bölcsességének mindhárom
része birtokomban van. Amit a Nap hatásairól mondhattam, befejeztem.
Elvégeztetett!”