A magyar Szent Korona igazi rejtélye

Az utóbbi időkben egyre többen foglalkoznak a koronakutatással, azaz próbálják megfejteni a Szent Koronánk rejtélyét. Azzal ugyanis szinte mindenki egyetért, hogy valami titokzatosság bizony erősen körüllengi „őszentségét”.

Elméletek

A Szent Korona történetével kapcsolatban két fő vonalra oszthatók a vélemények. Az egyik csoport szerint István királyt nem ezzel a koronával koronázták meg, azaz az államalapításnak sincs hozzá semmi köze. Ezen elmélet szerint a korona két fő részből áll, egy latin részből (lévén, hogy latin nyelvű feliratok vannak rajta), amit nem tudják, hogy ki és mikor készíttetett, valamint egy görög részből (görög nyelvű feliratokkal), amelyet VII. Dukász Mihály bizánci császár adományozott I. Gézának. S mivel Dukász Mihály az 1070-es években uralkodott, így István király sem viselhette azt.

A másik csoport véleménye szerint azonban eleve ezt a koronát küldte II. Szilveszter pápa István koronázásához. Általában a köznapi életben is erre a koronára mondják, hogy Szent István koronája. Az eredeti koronán azonban valószínűleg nem ugyanazok a zománcképek szerepeltek, mint ma, néhányat azóta kicseréltek. Révai Péter koronaőr állítása szerint a Korona hátulján - a mai Dukász kép helyén - eredetileg egy Mária kép volt. Pap Gábor elemzése szerint pedig Konstantin helyén Atilla, ugyanakkor Géza helyén Buda képe kellett hogy álljon. Mivel tehát a Dukász kép később került a koronára, az eredetileg sokkal hamarabb is elkészülhetett, s Istvánt is megkoronázhatták vele.

Mint látható, a kétféle elmélet szöges ellentéte egymásnak. Márpedig mi van, ha mindenkinek igaza van, az egyik tábornak is, meg a másik tábornak is. Hiszen minden elmélet kialakulásához kell, hogy annak legyen valamilyen alapja.

A Magyar Szent Korona ábrázolása a Fugger-Krónikában

Megválaszolatlan kérdések

Először azonban tekintsük végig, hogy a legnevesebb koronaszakértők vizsgálata milyen fontos részleteket tárt már fel.

A magyarok koronája minden jegyében közép-ázsiai jegyeket mutat. Ezt igazolta Csomor Lajos igen összetett, kormeghatározó összehasonlító, néprajzi, művészettörténeti, mitológiai, ötvöstechnikai elemzése is. Ennek során megállapította, hogy a korona nem lehet sem bizánci, sem dél-, nyugat-, vagy észak-európai készítésű. A zománcképeken használt technika miatt nagy biztonsággal állítható, hogy a korona csak kaukázusi ötvösműhelyben készülhetett. Ha ez így van, akkor vajon kinek a számára készült és hogyan került a magyarokhoz?

Pap Gábor kiváló kutatónk hívta fel a figyelmet arra, hogy a Szent Koronának nagyon fontos képi programja van, ami a tárgy teljes egészére kiterjed. Ez a tény a kutatókat arra engedi következtetni, hogy semmiképp sem készülhetett két különálló koronából. De vajon ki és mikor tervezte meg ezt a képi programot?

Csomor állítása szerint a Szent Korona előbb hun, majd avar tulajdonban volt, később a Frank Birodalomba került. Nagy Károlyék hadjáratai során tonnaszámra hordták ki az avaroktól elrabolt aranyat, s a kutatások szerint a magyar korona is közöttük volt. Valószínűleg ezzel koronázták meg aztán Nagy Károlyt is, aki annyira ragaszkodott ehhez az ereklyéhez, hogy halála után is azzal együtt temették el. III. Ottó német-római császár szabadította ki a föld alól, s ő vitette el Rómába II. Szilveszter pápának, aki majdan Istvánnak adta azt. De vajon miért adta a pápa a magyaroknak a koronát, holott a lengyelek már korábban szintén bejelentették ugyanezen irányú igényüket?

1038. augusztusában István király az országot a Szent Korona képében Szűz Máriának ajánlotta fel. Ez egy Ég és Föld között megkötött szerződés, amely értelmében a Kárpát- medence a korona tulajdonává vált. Részben ez a szerződés magyarázza a korona szentségét is. De valószínűleg valami többről lehet szó, hiszen a szent jelzőt semmire sem szokták ok nélkül ráragasztani. Márpedig a magyar korona mindig is szent volt, már azelőtt is, hogy a pápa megáldotta volna. Sőt, a pápa abszolút nem is diszponál a korona szentsége fölött. Felvetődik a kérdés, hogy akkor vajon mi adja a magyar korona szentségét?

A Szent Korona a II. világháború végén az amerikaiak kezébe került, s majd csak 1978-ban szolgáltatták vissza nemzetünknek. Sajnos sokáig csak múzeumi tárgyként mutogatták, míg végül a jelenlegi helyére, a Parlamentbe nem került. Holott a közjogban a magyar korona – a világon teljesen egyedülálló módon – sohasem számított tárgynak, sokkal inkább élő minőségnek, közjogi méltóságnak. Míg más országokban az uralkodóknak választottak koronát, addig nálunk mindig fordítva történt, a korona választott magának királyt. De vajon mi lehet az oka, hogy Magyarországon minden jog a Szent Koronához, mint személyhez kapcsolódik?

Szintén Pap Gábor mutat rá arra is, hogy a koronáknak többféle csoportja van. Vannak un. házi koronák, melyeket akár hétköznap is a fejükre tehettek az uralkodók, vannak országló koronák, melyeket csak ünnepnapokon volt szokás hordani, illetve van egy harmadik csoport, a beavató korona, amelyből azonban a legújabb történelemből csak egyet ismerünk, a magyar Szent Koronát. Ezt a típust csak egyetlen egyszer használhatta a király, s miután a beavató szertartás véget ért, a koronát el is zárták egészen a következő koronázásig. Márpedig ha a Szent Korona ilyen beavató korona, vajon az ereklye milyen tulajdonsága, összetevője eredményezi ezt a képességét? Továbbá honnan, kitől és milyen módon kaphat beavatást az ereklye viselője?

Osztyák-szamojéd (szölkup) sámán agancsos vaskoronája és a Magyar Szent Korona 

Lehetséges válaszok

Az ősi rovósámánjaink által írt feljegyzésekben - az Arvisurákban - többen is említést tesznek a Szent Korona eredetére vonatkozóan. Ezen feljegyzések szerint a ma is ismert ereklyénk három különböző korona igen gondosan megtervezett és kivitelezett össze­dolgozásával készült, és éppen ebből ered a hármassága, ugyanakkor egyik rejtélye is. Az első és egyben legrégebbi az aranykeresztes, oldalfüggős, drágakövekkel telerakott, tömör arany Uruki sámánkorona, amely az ős­magyar, feltétel nélküli szeretet vallását képviseli. Ez jelenti a leges-legnagyobb értéket, hiszen annak idején ezt maga Gilgames készíttette (a feljegyzések szerint Gilgames Kr.e. 3578-ban született). Ám az iszlám erőszakos hittérítése és nyomása miatt, jogutódként, az Álmos- és Lebéd-házi fejedelmeknek ajándékozták, s később számos történelmi személyünket koronáztak meg vele. Másik a Dukász Mihálytól kapott zománcképes korona, amely a Bizánci egyházat képviseli, s a harmadik a pápától kapott liliomos aranykorona, ami értelemszerűen a Római egyházat képviseli. Azzal a céllal dolgozták össze eggyé, hogy ily módon is hirdessék: hazánkban minden vallásnak békésen meg kell férnie egymás mellett! Hiszen Isten csak egy van, és egyik vallás sem közösítheti ki a maga számára. Ez egykor köztudott volt az Ős-Magyar Egyház tagjai között, épp ezért fogadtak maguk közé bárkit, fajától, nemétől és vallásától függetlenül.

A Gilgames-korona

Első királyunk, István idején még nem volt meg ez a hármas koronánk. Létezett azonban az a tömör arany, sok-sok drágakővel díszített uruki korona, melyet a Nimród-Gilgames-Árpád vérvonalbeli fejedelmek koronázásához mindig is használtak.

Az ősi feljegyzések megemlítik, hogy miután Jézus Harapi Birodalmából, az indus-völgyi tanulmányútjáról visszatért, utána beavatott fejedelemként Nippurban Krisztussá, Urukban pedig királlyá koronázták, mégpedig ezzel a bizonyos uruki zikkuratban őrzött Gilgames koronával.

Érdekes adalékokkal szolgál az Arvisura a Gilgames-korona kapcsán Romulus és Rémus történetéhez is. Eszerint Romulust a görögök elleni győzelmét követően az uruki hagyományok szerint ezzel a koronával királlyá koronázták, mivel az etruszkok tisztában voltak vele, hogy Romulus és Rémus széki-hun származásúak, s hogy Nimród családjának Gilgames-ágából származnak. Így lett Romulus Róma első királya, Rémus pedig a helyettese. Kr. e. 753. július 1-jén vezették be a királyságot, s ezután még 6 etruszk királyt válasz­tottak és koronáztak meg ezzel az ereklyével.

De még számos más, neves történelmi személy is ettől a koronától kapott beavatást. Amikor a hunok az ellenálló itáliai városokat 452-ben földig lerombolták, a hadi­sarcot vállalóknak és az etruszk városoknak megkegyelmeztek. A rasna-szövetségbeli etruszk vitézek Atilláék mellé álltak és olyan hatalmas hadsereg szerveződött, hogy Róma népe megdermedt a látványától. „Mikor a város közelébe értek, a hadjárat következő napján az úzok kerültek napos szolgálatba. Mivel Éciusz ekkor is megfutamodott, az Alba-hegység síkul és oskus lova­sai ellepték a veji Szent-ligeteket. Magukkal hozták Gilgames koronáját és az Arnó-nemzetség Atillát az eljövendő “Világ-Urává” koronázta”.

István király koronázása

István király idején tehát még csak a Gilgames-korona volt meg, illetve ekkor került a magyarokhoz az a liliomos aranykorona, amelyet úgymond a pápa küldött Istvánnak. Erről a koronáról azonban nem árt tudni, hogy az valójában a rokon Rasna Szövetség tulajdona volt. Hogy ez mit is jelent pontosan, a következőket kell tisztán látnunk:

Kr.e. 1700 körül, a Fekete-tenger északi részéről Rasna avar fejedelem vezetésével 12 törzs érkezett Erdélyen és az Eszter (Ister) félszigeten keresztül az „Apó” síkságra, a későbbi Pó folyóhoz. Később, Kr.e. 1480-1465 között Arnó avar vezér vezetésével újabb 12 család érkezett ide, és együttesen alapították meg a Rasna Szövetséget, amely Kr.e. 1145 után élte a fénykorát. Az etruszkok oly nagyot alkottak a bronzgyártás, szobrászat és festészet terén, mint addig még egyik nép sem. Ennek is köszönhető, hogy Rómától Kr.e. 88-ban állampolgári jogot kaptak.

Ennek a szövetségnek a tulajdonát képezte tehát a liliomos aranykorona, amit később Fekete-Arnó családja a pápaságnak adományozott. Ezt kifejezetten azzal a céllal őrizgették, hogy ha egyszer a Jász-síkságon királlyá akarnak koronázni valakit, akkor a szertartást ezzel a rejtegetett avar lugal-koronával lehessen elvégezni. Géza fejedelem idején a Budavári Beavatott Központ azt a parancsot adta Turu-Domonkosnak (későbbi nevén Domonkos érseknek), hogy egyházi továbbképzés céljából menjen el Rómába. Ott ismerkedett meg egy Béla nevezetű férfival, aki a Vatikán könyvtárosa, s egyben az avar nemzetiség kanonokja volt. Az ő segítségével tettek lépéseket ahhoz, hogy Vajk-István részére a pápai királyi koronát elnyerjék. II. Szilveszter pápától ehhez ígéretet is kaptak. Ugyanakkor a lengyelek is jelentkeztek királyi koronáért.

Még mielőtt a pápa koronát küldött volna Magyarországra, Istvánt 1000. augusztus 20-án magyar királlyá koronázták az Uruki aranykoronával. A koronázás másnapján Domonkos érsek visszaindult Rómába, hogy II. Szilveszter kíséretében részt vehessenek a Ravennában tartandó zsinaton. Magukkal vitték a Gilgames-koronát is, amelyet II. Szilveszter ott megáldott. Mivel II. Szilveszter is beavatott volt, szinte megdermedt a sok drágakővel ékesített színarany korona kisugárzásától. Ez az uruki korona telepatikus parancsa irányította II. Szilvesztert döntése meghozatalában, mely döntés szerint a liliomos korona Esztergomba került, s nem Lengyelországba.

Miután megkaptuk a liliomos koronát, 1001. augusztus 20-án Istvánt ismét megkoronázták, immár a pápától hozott koronával. Igen figyelemreméltó az a szertartási leírás, amit az Arvisurákban feljegyeztek István keresztény királlyá történő koronázásáról.

„Ekkor ráadták Istvánra az apostoli pántokkal ellátott palástot… Utána István beült az Ordoszból hozott aranyozott királyi székbe és Domonkos a fejére tette az Úr városbéli, majd föléje a liliomos királyi koronát.”

Mint az a fenti idézetből kiderül, valamilyen okból kifolyólag a liliomos korona valamivel bővebb volt a másiknál, talán éppen azért, hogy a két koronát egymásra lehessen illeszteni. De mindenképpen fontos lehetett, hogy az uruki korona ekkor is a király fejére kerüljön, hiszen anélkül nem valósulhatott volna meg a második beavatási szertartás. Ezek után el lehet gondolkodni azon, hogy Istvánnak milyen nagy volumenű feladatot kellett véghezvinnie, hogy két ilyen beavatásra is szüksége volt. (De mint látni fogjuk I. Lászlónak szintén.)

A hármas korona elkészítése

Amikor Géza 1077. április 25-én elhunyt, László kiskirály nem akarta magát megkoronáztatni, illetve a fejébe vette, hogy csak akkor koronáztatja meg magát, ha Salamon király már nem él. De a tizedesek intézménye 1077. május 1-én az uruki Gilgames-koronával királlyá koronázta. Ekkor döntötték el a hármas királyi koronának az összeszerelését, amellyel Dajka beavatott aranyművest bízták meg. Dajka ekkor Magyarka Beavatott Központban tevékenykedett. Magyarka körülbelül a mai Tbiliszi területén volt, azaz a Kaukázus vidékén. Ez a leírás pedig tökéletesen fedi Csomor Lajos állítását a korona keletkezési helyét illetően.

„A Dukász Mihály által küldött bizánci koronát volt ideje Dajka beavatott aranyművesnek a beszélő köveink gondos elrendezésével a Fekete-Arnó által Rómából és Firenze városából elhozott koronával, a Gilgames pántokkal és az Ibos-csillagra (Kr. e. 3970-ben) néző beavatott kereszttel összeszerelni. A Korona drágakövei közé Dajka beavatott azért rejtette el a beszélő, gondolatrezgésre hajlamos kövecskéket, hogy azok a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjainak gondolatrezgéseit átadják”.

Mint az a fenti idézetből is kitűnik, Dajka sámán és aranyművesei nagyon aprólékos és precíz tervezés után készítették el az ereklyét. Azaz valószínűleg ő volt annak a képi programnak a megalkotója, mely programot Pap Gábor művészettörténész olyan kiválóan felfedett.

István-Vajk és Imre hercegek szentté avatása után László királyunk immár hajlandó volt magát az új Szent Koronával megkoronáztatni, miután Salamon Pólában vízbe fúlt. Így került sor 1087-ben a jelenlegi Szent-Koronánk használatára, mivel László királyunkat a nemesi rendek is királlyá koronázták vele.

„Kálmán király a KÁLL-tanácsban elfogadta a „Koronaelméletet”, ami szerint: a Föld, Életjog, Termés, Bölcsesség és Béke biztosítéka a mi hármas koronánk, amely Gilgames abroncspántos, a római Fekete-Arnó féle és a bizánci koronából lett összeállítva”.

Mindezeket figyelembe véve világossá válhat, hogy miért is van némi igazság alapja mindkét elméletnek a korona eredetére vonatkozóan. Hiszen akik tagadják azt, hogy a Szent Koronánkkal koronázták volna meg Istvánt, valóban igazuk lehet annyiban, hogy akkor még nem volt meg a jelenlegi formájában. Akik viszont ennek fordítottját állítják, szintén jogosan teszik azt, hiszen ha még nem is volt egybeötvözve, de külön-külön mégiscsak az István fejére került mind a Gilgames korona, mind a liliomos etruszk korona is. Márpedig az egész ceremónia lényege a beavatásban rejlik, azt pedig István így is megkapta.

Azért így is marad még néhány nyitott kérdés, hiszen a Szent Korona képei közül valószínűleg valóban kicseréltek néhányat. Márpedig ha ezt valaki tudatosan tette, akkor annak nem volt más célja, mint hogy azt a bizonyos képi programot megváltoztassa, s vele együtt talán az egész magyar nemzet sorsát is. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy ez vajon kinek állt érdekében, s hogy tehetünk-e ellene valamit?

Másik dolog, hogy a feljegyzések szerint a Gilgames koronából – a szent köveket leszámítva – csak kevés aranyrészt használtak fel a beavatott aranyművesek. Olyannyira, hogy a „maradék” koronát még a későbbiekben is használták kisfejedelmek megkoronázására. Vajon hol van most ez a bizonyos maradék Gilgames-korona, s nem lehet-e még fontos szerepe, ha egyszer majd előkerül?

A beszélő kövek

Azonban az igazi rejtély a koronánkat illetőn – és amitől valóban egyedülálló az egész Földön – az az, hogy beleépítettek 12 úgynevezett „beszélő, gondolatrezgésre hajlamos követ”. Ezek a kövek a Szíriusz-rendszerből, Arvisura-Anyahita hozományaként kerültek Ataiszra, Kr. e. 8508-ban.

„Ataisz süllyedésekor, a nagy földindulás, tengerháborgás, égszakadás alkalmával csak azok a hajók menekültek meg, amelyeken Joli-Tórem boglárjai voltak elrejtve”.

Azaz mind a tizenkét követ kimenekítették a süllyedő szigetről, s azok mind valamely ataiszi gyarmatbirodalomra kerültek.

Az első kő - Kr. e. 4040-ben Agabához került Ordoszba (mai Kína északi része, Baoto), aki újjászervezte a 24 Hun Törzsszövetséget.

„Az agabák Ataisz pusztulásakor a mai Kína keleti részén értek partot, s telepedtek meg. Mikor a kinajok nyomása miatt veszélyessé vált a helyzet, Agaba lánya, Ibolya a titkok szentélyében a beszélő bogláron keresztül Joli-Tóremhez fordult, hogy mitévők legyenek. Ekkor a bogláros menyasszonyi fejdísz megszólalt: Rakjatok meg három hajót mindenfélével és menjetek el Ordoszba, ahol békesség és boldogság vár rátok!"

Agaba legkisebb lánya, Piroska örökölte édesanyjától az Ataiszból származó bogláros fejdíszt, melynek legékesebb köve minden almafavirágzáskor – mikoris az esküvőket tartották – beszélni kezdett és elmondta, hogy holdtöltéig mit hoz a jövő. Ezt a beszédet azonban csak a menyasszony és a vőlegény hallhatták. Máskor mindig őriznie kellett valakinek. A beszélő bogláros fejdísz a 24 Hun Törzsszövetség egyik törzséhez, az úzokhoz került. Minden negyedik évben egy kegyhelyet kellett építeniük, mert ha nem kerül minden negyedik évben új helyre a boglár, akkor elveszti a beszélő képességét s így megszűnik az összeköttetés a bolygó szelleme és az emberek között. Ezt mindig nagy titokban tartották, és még fegyveresen is őrizték. Agaba fősámán szintén a bogláros fejdíszhez fordult, ha valamiben fontos döntést kellett hoznia.

A második kő - Bogács kalandozásakor került Kuszkó Birodalmából (mai Peru területéről, Cuscoból) az ordoszi Beavatott Központba Kr. e. 1695-ben.

„Amikor Csaba Kr. e. 1695-ben rokonlátogatást tett az indijóknál, visszatértükkor Lia fejedelmi leány is velük tartott. Az apja ekkor úgy határozott, hogy a leányával elküldi Ordoszba Joli-Tórem kövének mását, hadd éltesse ez is a két nép összetartozásának tudatát. Ordoszban nagyon megörültek a második beszélő boglárnak. Mivel a Csaba féle elődök hajóútjai közben több beszélő kő került a 24 Hun Törzsszövetség birtokába, ennek cseréje Hétváros Nagyszaláján történt.”

A harmadik, negyedik, ötödik kő - Gilgames ajándéka volt Aranka, Erzsébet és Mari úz származású leányoknak, akik a kérésére a legtöbb fiút szülték neki.

„A legnagyobb erejű gondolatrezgés követ Gilgames örökölte a vitézségéért Árpád kőfaragó fejedelem révén. Gilgames ezt a fején hordta egy tündöklő hármas koronába építve Az Özönvizek után Gilgames király sok beszélő követ adományozott az ordoszi uralkodóházak részére”.

A hetedik, nyolcadik, kilencedik és tizedik köveket - amelyek Nimród, Gizella, Sangi és Khadafi kövei voltak - a Karnaki Beavatott Központban őrizték. Később, Kr. e. 625-626-ban Paszametik fáraó Ordoszba szállítatta a saka-szkítákkal.

„Amikor a medvés hegyek és az oroszlános sivatag birodalmába mentek kalandozásra, a fejdíszt is magukkal vitték. Az összeházasulandó fiatalok mindig ezen fejdísszel esküdtek örök hűséget. Mindig az a pár vitte magával Pintorba, Úrba, Urukba vagy Susára, akik legutóbb esküdtek a bogláros fejdísz alatt."

A tizenegyedik kő - a szavárd-magyarok tulajdona volt, Aracsilla kincseiből.

A tizenkettedik kő - sokáig az avar törzs tulajdonát képezte. A székely Zalán, akinek a legnagyobb leánya II. Mihály görög császár udvarába ment férjhez 821-ben a Piroska-köves hercegnői koronát magával vitte. De amikor Szent László leányának megkérték a kezét a görög császár fia részére, a keresztelőjén - mivel Bizáncban újból megkeresztelték - ajándékba kapta, ennek kapcsán ismét visszakerült a szent kő a Gilgames-koronába.

Ibolya kövét Agaba és a fősámáni dinasztiák révén hozta magával Buda, aki 435-től kezdve Budavár alsó-világát és a fősámáni palotát felépíttette.

Csaba köve, amit Kuszkó birodalma adott ajándékba, Atilla legkisebb fia, Csaba birtokába került 453-ban, s azóta is a székelyek tulajdonában volt. Mindhárom követ Domonkos érsek juttatta a korona kincsestárába, amellyel a királyokat, majd később a magyar kisfejedelmi személyeket megkoronázták, illetve beavatták.

A Gilgames ajándékaként Arankához, Erzsébethez és Marihoz került köveket Madaj-asszony, Árpád, Gyula, és Kurszán nagyanyja hozta magával a Van-tó birodalmából és azokat a Gilgames eredetű koronába helyezték.

A Kr.e. 625-ben Karnakból elhozott kövek a Havaruti Nagyszala emlékeként kerültek átadásra Paszamatik egyiptomi fáraó igazságérzetéből, amelyeket aztán a saka-szkíták az uruki-mani keresztény egyháznak ajándékoztak. Innen a kövek Aracsilla, Embavér, Abacil és Emese révén kerültek a Magyar Törzsszövetség tulajdonába.

A szavárd-magyarok kövét Dajka aranyműves hozta Vasvárra és adta ajándékba Lam hercegnek.

Piroska kövét Szent László lánya ajándékozta a bizánci császári udvarból édesapjának, aki a jelenlegi királyi koronát összeszereltette.

 Így 6 darab 24 hun törzsszövetségi és 6 darab magyar törzsszövetségi beszélő kő díszíti a Dajka aranyműves által összeszerelt királyi koronánkat.

A beavatás

Mint az a „beszélő, gondolatrezgésre hajlamos” elnevezésből is sejthető, a Szent Korona kövei nem akármilyen tulajdon­ságokkal rendelkeznek. A korona viselője (aki csakis beavatott lehetett) ugyanis telepatikus kapcsolatba került általuk a felső világ bizonyos szellemeivel. És hogy ez hogyan lehetséges?

Nos, a korona, illetve a beléépített szent kövek más bolygó-rendszerből, (vagy inkább rendszerekből) származnak, ezért azok egyfajta idő- vagy fluidszálas összeköttetésben állnak annak bizonyos magas szintű szellemi lényeivel. A fluidszálak az egész világot áthálózzák. Ez az időszál bennünket is folytonosan összeköt a Teremtőnkkel. A látók számára ez egy ezüstszínű, vékony szálnak látszik, melyet testen kívüli élmények során is lehet látni. Ezen keresztül kommunikálni is lehet, méghozzá a távolságtól függetlenül, és időkésedelem nélkül. Ezért ha valaki a koronát a fejére helyezi, akkor gyakorlatilag bizonyos kommunikációs csatorna nyílik meg a számára, melyen keresztül kapcsolatba kerül a másik végponttal, ahonnan fontos információkhoz juthat, mi több, egyfajta beavatást is kap. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy a korona viselője maga is magas fokú beavatott legyen, mivel csak akkor képes elviselni azt a magas rezgésszintet, ami ilyenkor keletkezik. Akadtak már néhányan a történelmünk során – főként, amikor éppen idegen kezekben volt az ereklyénk – akik játékból a fejükre próbálták azt. Nem véletlen - s ezt történelmi adatok igazolják - hogy ezen emberek többsége meghalt, de legalábbis megőrült tőle. A Habsburg dinasztia uralma idején ez még némelyik királyunkkal is előfordult, hisz ők még nem álltak megfelelő fejlettségi szinten egy ilyen erős beavatáshoz, s mivel nem bírták a magas rezgésszintet, bizony alaposan meghibbantak. Ilyen volt pl. II. Rudolf vagy V. Ferdinánd is. Olyan botrányosan meghülyültek, hogy szabályosan le kellett őket mondatni.

Pap Gábor kiválóan rámutat arra is, hogy a Korona tetején lévő kereszt egyfajta antenna szerepét tölti be, míg az alján lévő csüngők pedig a földelését. Ehhez tartozik még az is, hogy a beavatást kapó, és az azt végző személy – tehát a király és az esztergomi érsek – mindig speciális öltözékben volt ilyenkor. Maga az előkészítő szertartás is egy bonyodalmas procedúra volt, s annak volt egy titkos része, melynek során a királyt felszentelt vízzel fürdették le, majd szentelt olajokkal kenték be. A királyi öltözékhez tartozott a palást, egy pár kesztyű, valamint egy pár saru. Ezek mind aranyszövésűek voltak, azaz jó vezetők, hisz egyfajta védőöltözék szerepét kellett ellátniuk. A magyar király a beavatása során ugyanis óriási mennyiségű energiát kapott a Teremtőtől. Ez a magyarázata, hogy a magyar királyokat miért istenfiúi minőségben tűnteti fel számos forrás. Ezért tett Dajka pantokrátor-képet a korona tetejére, mert az ilyen koronaalak azt jelenti, hogy e fölött az uralkodó felett már csak az Isten áll, s ő – lévén, hogy maga is beavatott volt - ezzel tökéletesen tisztában volt. Éppen a fentiek miatt a szertartások megtartásának nagyon merev szabályai voltak. Hiszen a koronázást csak a Szent Koronával, csak az esztergomi érsek – aki maga is beavatott – által, csak Fehérváron és csakis bizonyos ünnepnapon, azaz bizonyos időpontban lehetett megtartani. Bármely feltétel hiánya estén a beavatás nem történhetett meg. Mivel pedig az energiák eloszlása sem térben, sem időben nem egyenlő, így teljesen érthető ez a kötöttség.

Tehát a beavatás legfőbb, sőt elengedhetetlen kellékei sokkal inkább ezek a beszélő kövek voltak, mintsem maguk a koronák. Amíg a Gilgames koronába voltak beépítve a kövek, addig mindenképpen azzal koronázták meg a beavatandó személyt (mint pl. Gilgames, Jézus, Romulus, Atilla esetében). Mikor már a másik, etruszk liliomos korona is a birtokunkban volt, a szertartást akkor is úgy végezték el, hogy a liliomos korona alatt a király fejére helyezték a Gilgames koronát is, hiszen akkor is a kövek nyitották meg a csatornát. Így koronázták meg Istvánt és először László királyunkat is. Majd mikor Dajka megalkotta a Szent Koronát, abba átkerültek a szent kövek is, ebből kifolyólag többé nem volt szükség többszörös szertartásra, vagy arra, hogy egyszerre két ereklyét is használjanak a beavatáshoz.

Információs kristályok

Sokak számára bizonyára túl hihetetlennek tűnik az, hogy egy „közönséges” kő ilyen tulajdonságokkal bírjon. Azok számára talán érdemes elgondolkodni azon, hogy a kristály bizony már manapság is ott található a tudományos fejlődés előterében. Tulajdonságainak köszönhetően megbújik minden modern számítógépben, elektronikus, telekommunikációs és tömegkommunikációs berende­zé­sünk­ben. A kristályok olyan lények, akik rezgéseket képesek fogadni és küldeni, sőt komplikált elektromágneses hullámokat is, így az emberi gondolatokat és érzelmeket is. Gondolatainkkal be is lehet programozni a kristályokat. Bizonyos számítógépes segítséggel végzett kísérletek bebizonyították, hogy a kristályok képesek gondolatok és érzések megtartására és azok továbbküldésére.

Frank Dorland kristálykutató szerint a kristályoknak több olyan tulajdonsága is van, amelyeket ma még nem értünk és még számos nagy horderejű felfedezés várat magára ezzel kapcsolatban. Úgy látja, hogy a természetes kvarckristály képes visszatükrözni a saját tudati állapotunkat, tudatalatti, illetve tudattalan gondolatainkat a felszínre hozni, homályos intuíciókat gerjeszteni, és lehetővé tenni számunkra, hogy hozzáférjünk a távoli múlt elfeledett tudásához. Hite szerint a kvarckristály segíthet a gyógyításban is. Dorland szerint  „Miután a kristály állandó anyag, melyet sem az idő, sem a természetes kopás nem fenyeget, a kristályban tárolt adatok talán ezredévekre aktívak maradhatnak.”

Analógia

Az őslakos amerikaiak között él - és apáról fiúra száll - egy titkos tanítás. Eszerint a Földünk egy 12 bolygóból álló kozmikus család egyik tagja. Ezek a planéták bár nem is egy naprendszerben vannak, azonban valamennyi hozzánk hasonló embereknek ad otthont. Ám ahány planéta, annyiféle fejlettségi szinten állnak a lakói, és ezek közül – s ez talán nem is meglepő – a Földünk a legfejletlenebb. Központi, vagyis legfejlettebb bolygójuk a Szíriusz-rendszer negyedik bolygója.

A többi bolygók mindegyike vette felgyülemlett tudását, és a világ keletkezéséről, az emberiség fejlődéséről szóló, valamint egyéb – az emberiség előrelépéséhez szükséges – információkat egy-egy kristálykoponyába, azaz egy-egy „holografikus számítógépbe” táplálta. Sőt létrehoztak egy 13. nagyobb kristályt is, ami pedig valamennyiük kollektív tudását tartalmazta, majd a Földre küldték azokat. Állítólag ennek köszönhető, hogy felépültek a legnagyobb civilizációink: Lemuria, Mu, Mieyhun (=Ataisz) és Atlantisz. A koponyák tudását a beavatottak arra használták fel, hogy nagy misztikus iskolákat hozzanak létre, majd szélesebb körben is terjesszék a tanokat. A kristályokat először az olmékok őrizték egy piramis belsejében, majd a majákhoz és az aztékokhoz került. A spanyol inkvizítoroknak azonban jobban fájt a foguk ezekre a kristályokra, mint az összes aranyra együttvéve, ezért az indián beavatottak elmenekítették, és a Föld különböző pontjaira vitték őket. A koponyáknak egészen addig távol kell lenniük egymástól, míg az emberiség el nem ér egy bizonyos fejlettségi szintet. Ha azonban egyszer odajutunk, akkor a kristályokat ismét összegyűjtik, s akkor valami fenomenális változás és előrelépés fog beállni a földi emberiség életében.

Ha figyelmesen összevetjük a koponyakristályok, illetve a koronakristályok történeteit, érdekes összefüggéseket vehetünk észre.

Az első, s talán legfontosabb, hogy valamennyi kristály a Földön kívülről származik. A koponyakristályok 12 különböző bolygóról származnak, a koronaköveket pedig Arvisura-Anyahita, azaz a magyarok Nagyboldogasszonya a Szíriusz-rendszerből hozta ide. Azonban a feljegyzések azt nem igazolják, hogy valóban mind ott is készültek. Az indián monda szerint ugyanis 12 planétából áll ez a bizonyos kozmikus csoport, s ezeknek van egy vezérbolygója, ami a Szíriusz-rendszer negyedik bolygója. Így meglehet, hogy mivel Anyahitáék éppen erről a központi helyről érkeztek hozzánk, előtte szintén különböző bolygókról gyűjtötték össze a köveket. Ezt látszik igazolni az is, hogy mindkét esetben 12-12 kristályról van szó. Tudjuk azonban, hogy a kristálykoponyák esetében létezik egy nagyobb, 13. kristály is (és itt egy másik analógiával állunk szemben, hisz Jézus tanítványai is 12-en voltak, illetve a 13., mint legnagyobb tudással bíró, maga Jézus). Nos, a koronát kutató szakemberek elméletei között is találunk olyan állítást, miszerint a Szent Koronához szintén tartozott egykor egy nagyobb, 13. kő. Ez pedig valaha a jelenlegi kereszt helyén állt, tehát egy valóban központi helyen. Azt a vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a jelenlegi kereszt nem eredeti ráhelyezéssel, hanem csak később került föl, lévén a foglalat jóval bővebb. Egyes látó emberek véleménye szerint valóban egy nagy szent kő volt a helyén, azonban bizonyos okok miatt azt levették onnan, s visszajuttatták a Szíriusz-rendszerbe. Hogy pontosan miért, azt nem tudni, de talán hamarosan elérkezik majd az idő, amikor – a 13 kristálykoponya összeállásához hasonlóan – a 13 szent kő is egybegyűlik a magyar Szent Koronán, s ekkor talán valóban egy új korszak veszi majd kezdetét számunkra.

Vissza