Árpádházi Szent Margit

Árpádházi Szent Margit

 

Ungika Szojorgaktani és Homoródka aranyasszony levélváltása alapján

 

IV. Béla és Mária királynő végső elesettségükben az Istennek ajánlották fel a Veglia szigetén megszületendő gyermeküket. Margit hercegnő 1242. január 18-án született egy nagy tengeri vihar alkalmával. 1242. őszén Pósa Pál parancsot adott, hogy a kis leányka részére Lam herceg kézművesei a Domonkos-rend irányítása mellett egy apácakolostort építsenek. Pestről egy csoport kőfaragót telepítettek a szigetre, akik régi szokásuk szerint nyulakat is tenyésztettek. Ezért ők a Nyulak szigetének hívták lakóhelyüket.

A kis Margitot a szülői ház mellett Veszprémben nevelték. Itt tanult meg írni, olvasni és imádkozni. A Kancellária is részt vett az otthoni nevelésében Homoródka aranyasszony által, aki megtanította az Árpád-háznak a titkos királyi rovására, amellyel Margit a későbbiekben a bátyjával, V. Istvánnal levelezett.

Csepely tárkányvezér 1252. késő tavaszán tartotta esküvőjét János magyarkai püspök leányával és erre az esküvőre nagybátyját, IV. Béla királyt is meghívta. A királyi család azonban vonakodott megjelenni. A király nem sérthette meg az Árpád-házat, mivel a meghívás a Kancellárián keresztül történt. Betegségére hivatkozva felszólította Homoródkát, hogy szíveskedjék István herceget és a kis Margit hercegnőt elismerni a fejedelmi esküvőn, mint a királyi házaspár képviselőjét.

A magyarkai gyorsszekér járaton megérkeztek a menyasszony hozzátartozói, akik között, mint utólag kiderült Csadaj fia, Mocsi és Büri, és több unokája is részt vett. A magyarkai fejedelem udvarában tűrhetően megtanultak magyarul beszélni, énekelni és táncolni. Kálmán herceg fiát, Csepely tárkányvezért, Möngge nagykán elismerte a Gilgames-ház tagjaként, ezért képviseltette magát Mocsi és Büri hercegekkel és a kis hercegekkel, akik közül egy bogárfekete szemű, nagyon szép ifjú herceget ültettek a kis Margit mellé. A fejedelmi esküvő nagyon tetszett a kis Margitnak, ilyen lakomán még soha nem vett részt. Mivel a 15 éves hercegecskének nagyon furcsa neve volt (Ongikán), Margit elnevezte táncosát Bogárkának, míg a fiú Margitot Tündérkének. Sok felköszöntő, étel és vers után megszólalt Lam hercegék „Purdé-Murgé" bandájának táncra való felhívása. Margit először vonakodott ezen részt venni, de Homoródka és István bátyja kérésére a többi fejedelmi ifjak társaságában táncra kerekedett. Eleinte kissé zavartan ment, de aztán Bogárka szeme állandó bátorítása mellett mindinkább belejött. Sőt a budavári ifjak pajkossága miatt megkóstolták a misebornak elnevezett Tokaji bort is.

Bár a kis Margit csak kóstolgatta a szentnek hitt új italt, a „Misebort", de aztán olyan jó kedve kerekedett, hogy Homoródka biztatására vígan táncolt a kis hercegecskékkel és bizony észre sem vették, hogy a kakas megszólalt. Margitnak még soha nem volt ilyen boldog éjszakája. Bogárka tánc közben elmondta, hogy Möngge nagykán neki adta az ujgurok birodalmát, ahol az uruki-mani keresztény hit már régen államvallássá lett. Ennek kapcsán jött el most a magyarkai uruki-mani püspök leányának az esküvőjére, itt ugyanis nem tiltott a papok nősülése. Bevallotta Margitnak, hogy nagyon megszerette és amint hazaér, megkéri a nagykán édesanyját, Ungika aranyasszonyt, hogy járuljon hozzá a házasságukhoz, s annak idején az ujgurok fejedelemasszonyává fogja tenni. Margit elpirult és a Tündérke megígérte, hogy ennek a boldog éjszakának az emlékére feleségül fog menni Ujgurföldre, bár a szülei az „Istennek ajánlották föl" de már szó volt a királyi családban arról, hogy Ottokárhoz, vagy máshoz férjhez kell majd mennie.

Bogárka és Tündérke a sárkányos hajóra való várakozás közben megesküdtek, hogy a mai éjszakán testvérekké lettek és egész életükben, még a gondolatban sem hagyják egymást cserben, mindhalálig óvni fogják egymás életét. Mindketten magyarkai uruki-mani hiten fognak élni, de el fogják ismerni lelki atyjukként a római pápát. Az ujgur népet Gilgames parancsa szerint fogják vezetni.

Csepely esküvője után nem sokkal a kis Margit édesanyjának bevallotta, hogy a királyi ház képviseletében megtartott esküvőn örök hűséget esküdött Csadaj mongol fősámán unokájával, hiszen ők is a mi Nagy Családunkból, a Gilgames-házból származnak és ő olyan szép simaarcú legényt még nem látott.

Az édesanyja, a dölyfös Mária királynő haragra lobbant és nyomban intézkedtek Béla királlyal, hogy a nem teljesen kész Domonkos-rendi apácakolostorba kell az ártatlan leánykát vinni. Onnan többé ki ne jöjjön, ha az esküjét megtartja, úgyis „Isten gyermekének" ajánlották fel. Az ártatlan kislány örökre megundorodott anyjától, a híres császárlánytól. Kicsi szíve legnagyobb titkát kinek árulhatta volna el, mint az édesanyjának. Örök rabságra, a kolostori apácák életére ítélték, holott csak egy kis megértést és szeretetet várt az édesanyjától, aki elfelejtette, hogy mennyit éhezett 1242. januárjában Veglia szigetén.

Csadáj unokája, Ujgurföld fejedelme érezte Margit nagy szerelmét, meglátogatta Istvánt Erdélyben, aki az egyik testvértalálkozóra magával vitte az Aranyasszony szigetére és beszélgetést kérve a két hű szerelmes találkozott egymással. Bogárka meg akarta szöktetni Tündérkéjét, de Margit azt mondta:

- Téged jobban szeretlek Bogárka az életemnél, de a szüleim még születésem előtt felajánlottak az „Isten gyermekének", ezért én egész életemben csak neki szolgálhatok. Több kérőt elutasítottam már, mert Ungika aranyasszony többszöri sürgetésére sem voltak a szüleim hajlandók hozzád feleségül adni. Az én tízéves koromban tett ígéretem örökre szólt és csak téged tartalak egyedüli férjemnek, aki csak egyszer csókolta meg a kis Tündérkéjének a kezét. A mi szerelmünk a sírig fog tartani. Segítsen meg az Égi-Atya bennünket. Segítse meg az én kis Bogárkámat! - Ekkor Margit sírva borult a vőlegénye karjába és István bátyjával együtt mindhárman zokogtak.

István nagyon okosan megszervezte a női ruhába öltözött Csingisz kán utód látogatását Margitnál, aki örök búcsút mondott az Égiek leányának, és szerelmétől méltóképpen elbúcsúzott.

IV. Béla és Mária azonban nem mondott le cselszövéseiről, mivel 18 éves koráig Margitot többször össze akarták házasítani Ottokár cseh királlyal és más királyfiakkal, de Margit csak a Krisztus menyasszonya akart maradni, ha már az igazi vőlegényéhez nem akarják férjhez adni. A sokszori zaklatás miatt 18 éves korában boldogan tette le a szüzességi végső fogadalmat. Ottokárnak, mint a pápa beleegyezésével elvált embernek nagyon tetszett Margit, de a lány hallani sem akart a szülei adás-vételéről. Midőn 1275-ben a Domonkos-rend tartományfőnökét jelentéstételre szólították fel, Marcellus fráter, aki egyébként Béla király kitüntetettje volt, Margit részéről az apácarendhez való ragaszkodást misztikus magatartásnak nevezte. Margit szerinte lelki rokona volt Szent-Erzsébetnek. Már 10 éves korától apácaként imádkozott a keresztre feszített Krisztushoz. Örült, ha éjjelente felkelt és az oltárnál imádkozhatott. A Domonkos-zárdának kezdettől fogva büszkesége volt. V. István éppoly fekete bárány lett a családban, mint Margit, aki a másodszori férjhez adáshoz sem járult hozzá Anjou Károly királyfival, mert szerinte még a pápának sincs joga őt férjhez kényszeríteni, Magyarország trónja Anjouknak való átjátszásához!

Ekkor a királyi család 1269. október 3-án visszavett a zárdától minden kedvezményt. A Domonkos-rendi apácakolostor helyzete rosszabbra fordult. Ezért Margitot kínozni kezdték és rosszabbul bántak vele, mint egy szolgálóleánnyal. Szent Erzsébethez hasonlóan hálás volt a megaláztatásért.

V. Istvánnak 1271-ben a pápához küldött kérésére Fülöp esztergomi érsek és a püspöki kánon összeült Marcellus fráter jegyzőkönyv-vezető segédletével, hogy a szent életű Margit legendáját és cselekedeteit összeállítsa. Az összes tanúvallomásokat 1275-re állították össze. Mivel Margit kérésére Géza herceg volt családtagjai nagyrészt hazatelepültek, a tatárjárás utáni időkben egyfalus kis birtokokat kaptak, legkedvesebb hívei lettek Margit szentté avatásának. Ezért az országot bejárva az összes püspököket és espereseket az ügy mellé állásra serkentették.

A római Szentszék azonban nem találta kielégítőnek az első bizottság működését, ezért 1276-ban Rómából olasz papokat küldött ki a pápa, hogy a Magyar Királyság kérését teljesítsék. A később valló apácák eddig azért nem beszélhettek Margitról, mert hallgatást fogadtak neki. 4 éves kora óta lelki nevelője, Olimpiádész asszony, akit a királyleány csak anyámnak szólított, Margitot alázatosnak mondta, aki látomást látott, misztériumokat fogott fel a Turul nemzetség ősanyjától. A Napot és a Holdat együtt látta imájában és lelkiekben látta a Föld keletkezését a regevilág szerint. Margit egy alkalommal halálsápadt volt. Olimpiádész asszonyért futottak és annak simogatására magához tért. Margit gondos és szeretetteljes lelki vezetésben részesült. Sajátmagának volt leginkább a kínzója. Különösen akkor, amikor az apja és István bátyja között kitört a háborúskodás. Margit állandóan imádkozott és vezekelt. Lelkében várta, hogy az édesapja és Mária királynő, a büszke császárleány, engedélyezze az Ujgurföldre való férjhez menését. Magyarka és Turfán népét a római katolikus egyházba akarta beterelni és kiharcolta a kispapok nősülési engedélyét 1275-ig.

Margit önmagával szemben nagyon szigorú volt. Vasfűzőt csináltatott magának és állandóan azt viselte. Barátnője nem volt. Minden eseményt a bátyjával tárgyalt meg. Gyakran Szerennay Erzsébetet kérte fel ostorozásra, s amennyiben ő elfoglalt volt, Felvizi Szabinát vagy Budaméry Erzsébetet szólította magához. Az Árpád család céltudatos ellenállásával akadályozta meg a nyugati királyi családokba tervezett férjhez adását. Jó képességű, alázatos volt, sokan szentnek tartották. Anna hercegnő leánya, Margit és V. Istvánnak az Erzsébet nevű leánya együtt lakott a kolostorokban. Ajkay Alinka azt vallotta: „Meggyulladó vággyal szerette az Istent!" Felvizi Szabina, a Lam hercegi leszármazott mondta: „Sok mást is tudok, de nem mondhatok többet!"

Sáros, piszkos ruhában feküdt a ravatalon. Szülei látni sem akarták, mivel a pápaság tervei szerint nem ment nőül Anjou Károlyhoz, hanem a Gilgames családbeli szerelméhez maradt hűséges. Csupán a főpapok és szerzetesrendek küldöttei, élükön az esztergomi érsekkel nézték végig a szertartást. Csodálták a lehűléstől megmerevedett királylányt. Még Olimpiádesz asszony is úgy látta, halva mintha szebb lenne, mint az életében és így szólt: „Ne sírjatok, mert feltámadás jele van fénylő arcán!" Kelet-Magyarország területén V. István parancsára mindenütt megkondultak a harangok.

 

Amikor délről támadtak az egyesült keresztény hadak azon célból, hogy a nyugati hadak vegyék át a támadások vezetését, Bodon-Vidinnél megjelent Csadáj unokája is a seregével, aminek az élén Bogárka is hősi halált halt. Utána az ujgur hadak visszavonultak. A hamvasztásos temetkezéssel elporlasztott ifjú mongol-ujgur herceg urnáját Margit holtteste mellé helyezték.

Így a királyleány szerelme valósággá vált, mert a sok imádkozás után megadta az Isten, hogyha életükben nem is, de halálukban eggyé váljanak.

 

Vissza