III

III. István

 

II. Géza még halála előtt királlyá koronáztatta a fiát, III. Istvánt. Igaz, megillette őt a korona, de vele szemben ott álltak az erejük teljében lévő nagybátyjai, László és István hercegek is. Így hamarosan trónviszályok kezdődtek, István herceg bizánci segítséggel rátört III. Istvánra. A király Pozsonyba menekült. A magyar előkelőség azonban nem Istvánt, hanem testvérét, Lászlót fogadta el uralkodójuknak, őt azonban hamarosan megmérgezték. Egyre többen álltak III. István mellé, így végül 1163-ban sikerült legyőznie nagybátyját, az ellenkirály IV. Istvánt. Nem ölte meg, de szavát vette, hogy lemond a trónigényéről, majd Bizáncba száműzte. István azonban nem tartotta be az ígéretét, bizánci segédlettel többször is rátört az országra. Az utolsó alkalommal végleges vereséget szenvedett, és Zimony várába húzódott vissza.

III. István nem hallgatott a vasvári döntésekre, megtámadta a Szerémséget és elfoglalta azt. Amikor Mánuel nagy sereggel jött ellene, békét kért. Törtelen aranyasszony titkosszolgálata jó előre értesítette III. Istvánt, hogy ingatag természete miatt az öccsét akarja Mánuel a trónra ültetni, ekkor ő dühödten újból háborút kezdett, elfoglalta a Szerémséget és Zimonyt. III. István nagyon kapkodó lett, amit a Királyi Tanács is helytelenített, mivel a béke ígéretét nem tartotta meg. Ez Mánuelt nagyon meglepte és segédcsapataival az erdélyi falvakon állt bosszút, mert bérelt besenyő harcosokkal feldúlatta azokat. Mánuel a szeldzsuk törökök mozgolódásai miatt nem tudta visszafoglalni a Szerémséget. Ekkor III. István Horvátország és Dalmácia ellen fordult és visszafoglalta a tengerpartot. Mérgében még a jegyességét is felbontotta Jaroszláv fejedelem leányával, mivel az após jelöltje vallási okok miatt összeütközésbe került még Lukács érsekkel is, mivel az érsek megkerülésével nevezett ki püspököket, ezért az esztergomi érsek egyházi átokkal sújtotta. III. István ekkor megesküdött arra, hogy nem adományoz el egyházi birtokokat és nem fog kinevezni újabb püspököket, mivel az apostoli királyi tevékenységről már Kálmán király is lemondott. Ekkor a kiátkozás alól felmentették. Lukács érsek beavatott volt és jó kapcsolatokat tartott fenn Szakszinnal és Magyarkával. Lukács ünnepi hálaadó szertartást végzett a megtért király jelenlétében. Boldogan nézte a megtért királyt, de arca hirtelen sápadttá vált. III. István tudakolta: - "Miért változott meg a tekinteted?" "Tudod-e mit látok én?" - Lukács a szemét lehunyta és fennhangon azt mondotta: - "Az Égiek tudomásomra hozták, hogy szertelenséged miatt és zavarodottságodban az Istenek haragja miatt 1 éven belül meg fogsz halni." III. István budavári tanácsadóinak és az igen szaporodó Csák-nembélieknek sok egyházi és magán birtokot adományozott, elvéve azoktól, akik nem művelték jól a földjeiket. Új püspököket csak magyarok közül volt hajlandó kinevezni, ezért Lukács érsek az elgondolásainak mellőzése miatt egyházi átokkal sújtotta 1171-ben, amit a király bűnbánata miatt feloldott.

1172. március 4-én éjjel váratlanul elhunyt. Ágnes királynő gyermeket várt és még gyermekágyi lázában is azt kiabálta: - "Megmérgezték a férjemet! Meggyilkolták a férjemet!" - Az udvar Esztergomban Béla öccsének a táborát gyanúsította, hogy görög módra megmérgezték a királyt.

Vissza