II

II. László

 

Bár II. Géza a halála előtt a fiát, III. Istvánt megkoronáztatta, ám a korabeli öröklési rend szellemében rajta kívül még Géza két fivére, László és István is jogot formáltak a trónra. Géza halála után az országból száműzött István herceg bizánci seregek segítségét igénybe véve támadt az országra. A magyar urak a hatalmas katonai túlerő láttán hajlandók voltak elismerni királyuknak testvérét, László herceget. Váratlan gondot jelentett azonban, hogy Lukács esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni őt. Lukács érsek ugyanis II. Géza híve volt, aki II. Lászlót bitorlónak nevezte. Az Ausztriában tartózkodó III. István érdekében erősen kifogásolta, hogy egy ártatlan árvát akar megfosztani az apai örökségétől. Lukács azt is kifogásolta, hogy Bizánc támogatásával szerezte meg a trónt. Félő volt, hogy majd Mánuel támogatásával hűbériségbe taszítják az országot. Így Lukács ellenállása miatt Mikó kalocsai érsek koronázta meg II. Lászlót. Amikor Lukács az ellenállásának hangot adott, II. László haragjában kardot rántott ki rá, mire az esztergomi érsek ekkor egyházi kiközösítéssel sújtotta II. Lászlót, aki így akarta rákényszeríteni, hogy vonja vissza, amit tett. Lukács érsek azonban hajthatatlan maradt. Lukácsot II. László ekkor lecsukatta. Végül III. Sándor pápa avatkozott bele a viszályba és Lukács kiszabadult. A börtönből való szabadulás után a kápolnába sietett, ahol II. László karácsonyi misét hallgatott. A kiközösítés miatt az oltárhoz lépett, ahonnan mindent ledobált és így imádkozott: - "Uram Jézus! Fordítsd meg a király szívét, ha még méltónak tartod a királyi székre, ellenben ha nem, verd meg 40 nap alatt, hadd érezze meg, ki ellen vétkezett!"  Ekkor II. László újból lecsukatta az érseket. Azonban László király 1163. január 14-én  váratlanul meghalt.

 

Vissza