II

II. Géza

 

Vak Béla és Ilona fia, akit már 11 éves korában megkoronáztak. II. Gézának is sok gondot okozott Borisz, Könyves Kálmán külföldön született fia, aki szintén igényt tartott a magyar trónra. Az ezt követő években pedig a keresztes hadaktól volt hangos az ország, először III. Konrád német, majd VII. Lajos francia király seregei vonultak be, akik abban a tévhitben voltak, hogy a térítést nálunk, magyaroknál kell megkezdeniük. Ezért a békés átvonulás helyett fosztogatás és gyilkolás kísérte útjukat, amit II. Géza nem nézett tétlenül,  s az ősök tiszteletén kiképzett tárkányos és lovas seregek győztek III. Konrád és Henrik orvul támadó seregei ellen.

II. Géza, ellensúlyozva a nyugati körök ellenséges magatartását, a Rurik családból vette feleségül a Királyi Tanács döntése alapján Eufrozina hercegnőt, s így újból kapcsolatba kerültek az orosz uralkodóházzal. II. Géza azonban nem vette sok hasznát az Eufrozinával kötött házasságának, mert orosz testvérharcában támogatni kellett a rokonságát. Ezért az ő segítségükre nem számíthatott. Ilyen eset volt, amikor Izjaszláv sógorának nyújtott segítséget a halicsi Volodimirrel szemben, akit 1152-ben Przemysl várába üldöztek. A megvert és szorongatott Volodimir kegyelemért esengett II. Gézához, de rokonsága hallani sem akart az engedékenységről, mivel eddig soha nem tartotta be a szavát. II. Géza Fehérvárra lovagolt, magával hívta Törtelen aranyasszonyt és a Szent István keresztje alatt megkérdezte: - "Mitévők legyünk? Itt kérdezem Szent István keresztje alatt. Most magammal viszem a csatába. Ő ad nekem jó tanácsot!" Volodimir Szent István keresztjére megesküdött, hogy visszaadja Eufrozina rokonainak minden kincsét és területeiket. Ekkor II. Géza hazatért és megígérte rokonainak, hogy ha Volodimir nem tartaná meg az esküjét, még hatalmasabb sereggel tér vissza. Vallásos és lovagias uralkodó volt, aki bízott a Szent István keresztjére tett esküben. Engedékeny természetű király volt, mint dédapja I. Géza. Volodimir azonban hallani sem akart a területek visszaadásáról, hanem II. Géza követeinek azt mondta: - Kicsinyke volt azon esküre hozott kereszt. Én most nagyobb kereszthez megyek vecsernyére, nem igaz a szent keresztre tett eskü viszonzása. - Késő estig volt a vacsorán, ahol tanácskoztak. Mikor visszatért, azon a helyen, ahol a szent keresztre tett esküjét lebecsülte, rosszul lett és gyengülni kezdett, majd lefekvéskor szörnyethalt. Így történt, hogy II. Géza Szent István keresztjével vér nélkül is győzött.

Bizánccal is hat éven keresztül kellett hadakoznia, majd 1155-ben békét kötött velük. II. Géza uralkodása alatt sokat fejlődött az ország. A vármegyék száma 72-re nőtt, felerősödött a bevándorlás, mohamedánok, besenyők, flamand, szász és szláv telepesek érkeztek az országba. Egyház és államszervező munkája is jelentős volt, ő honosította meg a cisztercita és johannita rendet. II. Géza lovagias király volt, Magyarország biztos kezű fenntartója. 1162. május 31-én halt meg. Még halála előtt fiát, III. Istvánt koronáztatta királlyá. Igaz, megillette őt a korona, de vele szemben ott álltak az erejük teljében lévő fivérei, László és István hercegek is.

A Képes Krónikában a II. Géza koronázását bemutató képen egy kisfiú hozza a kardot a számára és egy fehér táltosparipát vezetnek elé. Vegyük észre, hogy ez ugyanaz a jelenet, mint mikor az Atilla kardját megtalálják. S aki még tüzetesebben megvizsgálja a képet, az láthatja, hogy a koronát a király fejére tévő két alak bizony nem közönséges ember, hiszen nincs arcuk, hanem fénylények. Ezt írja mellé a Krónika:

„A királyt pedig karddal övezték fel, és az Úr fényessége megjelent fölötte, az isteni sugallattól szíve azonnal megerősödött és maga is erősebb lett, mint azelőtt volt.”

„Az Úr pedig letekintett Hungáriára, és ereje teljében járó védelmezőt adott neki. A királyságot ugyanis FIÁNAK, Gézának adta az Úr.”

Ám azt el ne felejtsük, hogy Géza ekkor (1141-ben) mindössze 11 éves! Ám fiatal kora ellenére valóban erős és bölcs volt, hiszen Istenfiúi jogkörben gyakorolta a hatalmát, azaz egy Istenség volt. A Képes krónikában rendre visszatérő kifejezést használnak II. Gézára, miszerint teste Albában nyugszik. Ezt többnyire úgy fordítják, hogy Fehérváron nyugszik, holott az alba pusztán fehéret jelent, azaz teste fehérben, azaz fényben nyugszik. Aludva nyugszik, merthogy az ő teste is romlatlan állapotban van.

Vissza