Salamon

Salamont az apja már 5 éves korában, 1057-ben királlyá koronáztatta. Ez azonban ellentétben állt az Árpád-ház alkalmassági törvényével. Ugyanis amikor Salamon Szakszinban járt küldetésben, a szokásos pénteki szitásfürdésnél a fürdősök és gyúrók keresték rajta a hercegek Álmos-házi anyajegyét, az un. Gilgames-jelzést, de Salamonon semmit nem találtak. Ezért újból kibontakozott a fejedelemi ifjak egymásközti harca. A Lebéd-ház Géza, László és Lambert hercegeket segítette, mivel I. Endre fiai, Salamon és Dávid hercegek közül egyiknek sem volt Álmos-házi anyajegye.

Béla halála után az Álmos-Lebéd-ház törvényei szerint Salamon került - de most már jogosan - a királyi székbe. Az Endre uralkodásának végén kialakult német barátság meghozta a sikert Salamon uralkodásában. Az őt trónra ültető Nordheimi Ottó vezette sereg megtette a kötelességét, ezért IV. Henrik helyett Salamon megkapta anyjától „Atilla kardját". Így a magyar királyi udvarban a német vendégek hatalma még jobban megnőtt, mint Péter korában.

Salamon, aki csupán 10 éves volt, amikor újból Fehérvárra került a királyi székbe, igen szerette unokatestvéreit, Géza, László és Lam hercegeket, akik serdülő ifjakként főként az erdőelvi kiskirályságban készültek a királyi hatalom átvételére. Az ország társadalma a lovagias Béla fiai köré csoportosult. Salamon felé csak kevesen tartottak, s ez megnövelte féltékenységét, amit a német lovagrend szándékosan szított. Vid ispán szerint amikor VII. Dukasz Mihály bizánci császár békekövetséget küldött a magyarokhoz, azok Gézánál álltak meg, Salamont figyelemre sem méltatták. A feszültség köztük egyre nőtt, 1073-tól már nyílt belháború zajlott. 1074-ben még Salamon diadalmaskodott, azonban rá egy évre már Géza győzött, s Salamonnak menekülnie kellett. Kénytelen volt elismerni Géza királyságát. Géza után László került a trónra, aki a Visegrádi vár alsó tornyába záratta.

Amikor István király szentté avatása folyamatban volt és 1083. augusztusában felnyitották sírját, a fedelét nem tudták felemelni. Caritas somlyai apáca azt üzente, hogy látomása szerint addig nem is nyílik ki a fedél, amíg Salamon börtönben van. Ezért Lam herceg kútásó tárkányai kiengedték őt a börtönből. Ekkor valóban megnyílott István király koporsója. Salamont a királyi szentté avatás szertartására szabadon engedték a visegrádi vár Salamon tornyából. Nem tartózkodott sokáig az Árpád-ház örömünnepén, hamarosan német földre távozott. Felesége nem fogadta szívesen a trónját vesztett királyt, sőt szóba sem állt vele. Ekkor Salamon hátat fordított a nyugati világnak és keletre ment a kunok és az úzok országába. Sereget szervezett, de Szakszin ellenezte a velük szövetségben álló hercegek megtámadását. Salamon így kénytelen volt Besenyő-Fehérvárra menni, ahol görög kereskedőkkel lépett érintkezésbe és Bizánc szolgálatába állott. Azonban hadserege Rozsnyó mellett vereséget szenvedett. Ekkor újra megfutamodott és Vidinbe ment, de amikor megjelent a magyar városrészben, Bödönben, az ifjúság úgy megverte őt, hogy a szerzetesek gyógyították a sebeit. Ezek a gyógyító görög szerzetesek ajánlották be őt a görög császári haderőbe, ahol megmaradt híveivel együtt felderítő csapatvezérként dolgozott. Egy rabló kun csoporttól elszenvedett veresége után a görög császári haderők kinevették és halálhírét keltették, így felesége újra férjhezmenési terveket szőtt. Salamon azonban nem adta fel a reményt, hanem szerzetesként Fehérvárra ment és jelentkezett László királynál, aki a Szent Jobb Apátságba küldte őt. Lam herceg megbízta, hogy egy Bodon nevű, több nyelven beszélő tárkánnyal együtt menjen Pólába, ahol esetleg Dalmácia uralkodója lehet. 1085-ben Bodon azt jelentette, hogy kötekedő természete miatt egy dalmát borkimérésben Salamont megölték. Az összes aranyat, amit Lam hercegtől kapott, mind elitta, már a temetésére sem maradt pénz, így a hajósok a tengerbe dobták. Lam a Királyi Tanács tudta nélkül Salamont egész vándorútja alatt kísértette. Amikor a kocsmai verekedők a holttestét a tengerbe dobták, a tized őrség kihalászta.  Pólából hazahozták az elporlasztott holttestét és László király parancsára Visegrád-Salamon tornyának árnyékában temették el.

Vissza