Aba-Sámuel

Vajk nővérének, Piroskának 992-ben Pata nádorispánnak a kisfián, Abán kellett elvégeznie egy koponyaműtétet, mivel játék közben a gyermek leesett egy szikláról, s a feje súlyosan megsérült. Addig nem is ment el mellőle, míg a mosolygós kisfiú meg nem gyógyult. Amikor pedig a megromlott politikai viszonyok miatt a bolgár államban arról szónokolt, hogy a bolgár nép ragaszkodjon a régi, magyarhoz hasonló nyelvéhez, a szláv irányzatú uralkodóház az orthodox papok tanácsára Piroskát elzavarta a bolgár fejedelmi udvarból. Kisfiát a trónörökösnek számító Delján Pétert is magával hozta. Ekkor Piroska újból a Beavatott Központba került, ahol a nádorispán öccse, Aba könyörgött a szépasszonynak, hogy menjen hozzá feleségül. Piroska azonban – részint a nagy korkülönbség miatt – hallani sem akart erről. Aba azonban egy vadászat alkalmával megsérült, és ismét az aranyasszony gyógyítói kezei közé került. Közben pedig annyira megnyerte a kis Delján Péter tetszését, hogy a kisfiú már Atának hívta, így végül Piroska mégiscsak férjhez ment a daliás Abához. Egy feltételt szabott számára, hogy keresztelkedjen meg. Így vette fel az Aba mellé a Sámuel nevet. Piroskának és Aba-Sámuelnek két (?) fiúgyermeke született, az idősebbet Rozgonynak, a fiatalabbat pedig Abasárnak hívták.

Mikor Orseolo Pétert elzavarták, Aba-Sámuelt ültették a trónra.  A koronázásába azért egyeztek bele a közrendek és a magyar törzsfők, mert Aba-Sámuel Árpád bátyjának, Kurszánnak a véréből származott. Pétert azonban III. Henrik pártfogása alá vette és mindent megtett a királyságába való visszahelyezése érdekében. Az úr-szolga viszony megszüntetése után a magyar főurak elhatározták, hogy elteszik láb alól az új királyt. Aba-Sámuel azonban hamar rájött az  ellene tervezett merényletre, és 46 összeesküvőt kivégeztetett. A főúri  hatalmat megsértő Aba-Sámuel ellen a magyar főurak III. Henrikhez fordultak és felajánlották neki a hűbérességüket. Az áruló főurak a besenyő lövőket Bihar és Erdőelve tartományába vezényelték és az őrizetlenül maradt határon III. Henrik csapatait átvezették a gyepűkön. Győr mellett, Ménfőnél ütköztek meg Aba-Sámuel seregével. Itt a főúri lovassági csapatok átpártoltak a német sereghez és Abát sebesülten,  menekülés közben megölték. Piroska és Aba fia, Abasár későn érkeztek. Piroska is súlyosan megsebesült, s eszméletlen állapotban  szállították Abavárra, ahol aztán sikerült felépülnie. Aba-Sámuel egyik legnagyobb tévedése az volt, hogy a nyugati mintára megalkotott magántulajdont megszüntette és a magyarok közös vagyonát vissza  akarta adni az államvezetésnek. Ez a főurak és a főpapok birtokát veszélyeztette.

Még Aba-Sámuel uralkodás alatt olyan egyezség jött létre, hogy Aba-Sámuel feladja a Bécs-kurgán területét a németeknek egészen a Lajtáig, ha nem avatkoznak bele Magyarország belügyeibe. Az átadás 1043-ban meg is történt, de a mainzi érsekség szellemi irányítása alatt lévő német-bajor érdekképviseletek egy pillanatig sem tartották be a megállapodást. Népünk a védelmezőjét látta Aba-Sámuelben, ezért halála után is nagy tisztelet övezte. A nép azt mesélte, hogy a ködmöne, szemfedője évek múltán is épségben maradt, a sebei pedig behegedtek. Piroska többet nem hagyta el Abavárat, a visszamaradt Arvisura anyagát rendezgette, majd annak teljes elszállítása napján, sebfertőzés következtében 1048-ban halt meg.

A Képes Krónika – annak ellenére, hogy elég ellenséges hangvétellel beszél Aba Sámuelről - mégis megemlíti, hogy mikor néhány évvel a temetése után felnyitották a sírját, „szemfedőjét és ruházatát épségben, sebhelyeit begyógyulva találták”.

Vissza