II

II. István

 

II. István 1101-ben született apja, Könyves Kálmán első házasságából. Apja már négy éves korában megkoronáztatta, hogy biztosítsa a trónutódlást. II. István rendezett pénzügyeket és erős államot örökölt az apjától. A külpolitikai helyzet ugyanakkor meglehetősen bonyolult volt. Háborúztak Velencével Dalmácia birtoklásáért, a csehekkel, és beavatkozott az orosz fejedelemségek közötti harcokba is. Ám egyik hadjárata sem hozott számára tartós sikereket. A sorozatos külső kudarcok napvilágra hozták az előkelők közötti ellentéteket is, így a bárók egy csoportja a bizánci udvarban élő Álmos herceg oldalára álltak. Erre István elhamarkodott támadást indított Bizánc ellen, csapatai azonban súlyos vereséget szenvedtek. Csak fokozta a problémákat, hogy Borisz herceg, II. István féltestvére, szintén fellépett ellene, de kísérlete sikertelennek bizonyult.

II. István egy francia-normann grófnak az Itáliában élő leányát vette el feleségül, de gyermekük nem született. Így az egyetlen lehetséges utód jelölt Álmos halála után annak fia, a megvakított Béla herceg volt. István tehát az udvarába fogadta Bélát, s így a béke is helyreállt.

István eléggé rendszertelen életmódot folytatott, elég sokat italozott, ami a korai halálhoz vezetett. A király bűnbánattal, szerzetes ruhába öltözve várta a halált, amely 1131. évi március 1-jén következett be. Az utolsó medvetoron azt kívánta, hogy Nagyváradon, László király mellé temessék el bűnbánóként, mivel tönkretette az ő munkáját.

Vissza