I. Géza
I.
Béla fia Lengyelországban született. Részt vett az apja és az I. Endre közötti
harcokban. Apja halála után elfogadta Salamon királyságát. Később azonban ő is
küzdelmet folytatott a trónért. Géza és öccse László egyesült seregei 1074. III.
14-én Mogyoródnál győztek, ahol a magyarok, németek és csehek egymást
mészárolták.
Géza és László hercegek az ország urai lettek. Ennek az ország népe örült a legjobban, mert már régen Gézát szerették volna látni a királyi székben. Gézának erős fenntartásai voltak az uralom elfogadásában. Régen az volt szokásban, hogy a jövendő uralkodó eltüntette elődjét és sok esetben saját maga tette a fejére a királyi koronát. Géza azonban Béla természetét örökölte, le akart mondani a koronáról. Az uralmat ugyan elfogadta, de nem hadvezérként, hanem bűnbánó szerzetesként uralkodott. Nagyon megfontolt, óvatos volt, és ha győzött is, engedékeny volt a megkegyelmezésben.
A nyugati szokásokat figyelembe véve I. Géza is államérdekből nősült. Nagy Károly ivadékát, Zsófia hercegnőt, Arnulf belga-limburgi herceg leányát vette feleségül. Ebből a házasságból született Kálmán és Álmos herceg, valamint hat leánygyermek, akik közül négyen a Lebéd-házba mentek férjhez, ketten pedig kiskorukban haltak meg. Zsófia halála után I. Géza újra megnősült, egy bizánci patrícius leányt, Sinneadenét vette feleségül. Az új feleség Lam herceg feleségének féltékenysége miatt 1077-ben visszament Bizáncba.
Rövid uralkodása alatt sokat tett az egyház megerősítéséért, ő fejezte be a váci székesegyház építését, Mogyoródon emléktemplomot emeltetett, és apátságot alapított Garamszentbenedeken. Az ő nevéhez fűződik a vasárnap áthelyezése szombatra, amivel a keresztényeknek kedvezett, lévén, hogy a zsidók szombaton nem dolgoztak.
A Királyi Tanács véleménye szerint I. Géza halálának az volt az oka, hogy a pápaság és a püspöki kar hivatalosan nem ismerte el királynak. Hiába koronázta meg a főnemesség 1074-ben Fehérváron, mert a megkoronázott király még élt. A papság minduntalan azt hangoztatta, hogy béküljön ki Salamonnal és adja át neki a királyi koronát. Ebben a lelki tusában őrlődött fel Géza. Állapota egyre súlyosabb lett. Lam herceg és László kiskirály Fehérvárra siettek a hír hallatán. Géza örömmel fogadta öccseit. Mindenkit elküldött az ágya mellől és halkan közölte velük végakaratát: „Ne higgyetek a papoknak, mert azok csak a saját hasznukat nézik!” 1077. április 25-én szörnyű kínok közepette hunyt el.