Décsa-Gelyza és Csantavér-Sarolt
Taksony még kisfejedelem
korában Tónuzaba lányát vette feleségül, s így a keleti irányzat híve lett. A
951-ben született kisfiukat Décsának
keresztelték, de Budavárán Gelyzának
nevezték. Gelyza első felesége Szavárdi-Vászoly főtáltos ikertestvére, Söpte
Szavárdi volt, akitől három fia született: 968-ban Vászoly és Vazul ikrekként,
majd őket követte Zerind. Később valamennyien többször is megkeresztelkedtek, s
így újabb neveket is vettek fel. Ily módon Vászoly még felvette a Mihály és
Vazul neveket, míg az ikertestvére, Vazul a Mihály és Béla neveket kapta. Zerind
második neve László lett. Vászoly már kora gyermekkorától ellene volt a nyugat
felé való fordulásnak.
Töhötöm fia, Harka Tarhos leányát, Uzonykát vette feleségül. Első fiuk Kolozsi Gyula (925-961) volt, akinek két fia és két lánya született: Szabolcs (948-987), Sarolt (950-1012), Karold (953-982) és Erdeljü Gyula (960-1015).
Sarolt az első házasságából nagyon hamar megözvegyült, s a Söpte Szavárdi halála miatt szintén özveggyé vált Gelyzához ment feleségül. 969-ben született meg Vajk nevű kisfiuk, rajta kívül pedig Piroska, Ilona, Judit nevű lányaik maradtak életben, további négy lányuk korán meghalt.
Géza már kisfejedelem korában úgy gondolta, hogy a nyugati kereszténységgel kell megegyezésre jutnunk, máskülönben az avarok sorsára jut a Magyar Törzsszövetség.
Nagy Ottó kezdeményezésére, az utána trónra lépő II. Ottóval lépett szövetségre a terjeszkedni kezdő bajorokkal szemben. Ottó elküldte Brunó püspököt, aki Géza fejedelmet és a kis Vajkot is nyugatiasan Istvánnak keresztelte meg. Szintén ekkor történt Vászoly Mihállyá és Vazul Bélává keresztelése. Brunóval együtt már lovagok és hittérítő papok is érkeztek.
Géza megfogadta, hogy ha kell fegyveresen is terjeszteni fogja az országon belül a keresztény vallást. Elrendelte a pogány rovások és az uruki-mani bibliák elégetését. Engedélyezte az istentiszteletek bevezetését, a pogány oltárok ledöntését és a táltosok elhallgattatását. Aki pannon földön nem volt hajlandó megkeresztelkedni, azt az érsekség lovagjaival levágatták.
990 tavaszán, az almafavirágzás ünnepén Gézát
a Turfánból hozott Gilgames koronával az uruki-mani szertartás szerint uralkodóvá és
a Jász-síkság nagyfejedelmévé koronázták.
Ezzel az uruki-mani gondolatkörrel Géza nyugat-európai értelemben keresztény
uralkodóvá vált.
Az 5032. medvetoros évre (992-re) összehívták a birodalmi Nagyszalát Veszprémbe, a mindenkori aranyasszony székhelyére. Arról kellett határozniuk, hogy a nyugati vagy a keleti kereszténységhez csatlakozzunk-e.
A tanácskozáson részt vett többek közt Gélyza nagyfejedelem, Csák sámánfejedelem, Erdeljü Gyula lovasfejedelem, Vászoly főtáltos, továbbá Jirkó Kun-magyari fejedelem, Koppány Badzsir-magyari fejedelem, valamint a Káma melléki magyarok részéről jelen volt még Szala vitéz is. Vajk ifjúsági fejedelem az akkor 4 éves kisfiával, Zoltánnal és szerelmével, a Lebéd-házból származó Csege-Tünde ifjúsági aranyasszonnyal érkezett a nagyszalára. A vendégeket anyjával, Sarolttal együtt ő fogadta és látta vendégül.
Csantavér, azaz Sarolt a keleti kereszténység híve volt, lelkében inkább az érdeknélküli uruki kereszténység híve volt.
Koppány az Árpád-ház rangidőse volt, a fejedelemségben őt illette az utódlás. Nem tartotta helyesnek, hogy idegen népek isteneinek legyünk a szolgái.
Vajk folyton azt hangoztatta, hogy nem állhatunk meg a fejlődésben; minden új csak jobbat hozhat. Az országot csak úgy tudjuk megvédeni, ha mindenki felveszi a keresztény hitet. Az nem baj, ha a bizánci, a római vagy az uruki papok más-más névre keresztelnek valakit. Vagyunk olyan gazdagok, hogy a hittérítők éhségét ki tudjuk elégíteni.
Gelyza már
a megnyitó beszédében is azt mondta, hogy Bizánc és Róma versenyt indított, hogy
az uruki-mani hitűek vajon melyik irányzathoz fognak csatlakozni. Az
Érdeknélküli Szeretet Egyházát, mint megvetett uruki-mani hitet mindkét helyen
gyűlölik. Úgy vélte, hogy elég gazdagok vagyunk ahhoz, hogy gyűlölt
mani-hitűként bármelyik jármot, akár a bizáncit, akár a rómait a nyakunkba
vehessük. A kérdés csak az, hogy melyik lesz számunkra az előnyösebb.
A szavazás első körében Piroska ifjúsági aranyasszony (Vajk-István nővére) nem tudott részt venni, mivel (mint beavatott és képzett gyógyító) éppen egy agyműtétet hajtott végre Nyitrán. A voksok így fele-fele arányban támogatták a keleti, illetve a nyugati egyházhoz történő csatlakozást. Hogy a mérleg eldőljön valamely irányban, a tanácskozást áthelyezték Nyitrára, s a szavazást - immár a Piroska részvételével – megismételték. Piroska pedig a nyugati kereszténységre szavazott, így dőlt el a mérleg.
Egy dologban egyetértettek a Veszprémi Nagyszalán egybegyűltek, hogy az új királyt Derencsény beavatott fejedelem fiának, Domonkos érseknek kell megkoronáznia, uruki szokás szerint.
Domonkos 954-ben született, részint Bizáncban, részint Rómában nevelkedett, Fekete Arnó udvarában. Rendkívüli képességei már fiatalkorában megmutatkoztak. 19 évesen már minden nyugati nyelvet beszélt és neki volt a legkiválóbb telepatikus képessége. Domonkos volt olyan bátor, hogy besenyő-kun kísérettel még Turfába, és az uruki püspökség eredeti székhelyére, Úr városába is elment vallási tanulmányokat folytatni. Turfánban tanfejedelemmé avatták, és az uruki-mani keresztényektől megkapta a fejedelemmé avatási, uralkodói korona megmaradt koronázási abroncsát a beszélő kövek sokaságával, amelyet Gilgames készíttetett. 29-ben Jézust is ezzel koronázták uruki királlyá. Az iszlám erőszakos hittérítése és nyomása miatt – jogutódként – az Álmos- és Lebéd-házi fejedelmeknek ajándékozták.
Születésétől fogva figyelemmel kísérte Vajkot, akivel gyakran játszott. A kis Vajk nagyon szerette Domonkost és csak Tatának szólította. A régi Duna folyamból megmaradt Tata-tavát, azaz a Dunna-tavát kapta adományul, s ennek partján épült fel Tata szálláshelye.
Géza javaslatára felépíttette az esztergomi székesegyházat, s annak első érseke lett 974-ben. Domonkos érsekségének uruki keresztény jellege volt.
Budavár Beavatott Központja és Géza azt a parancsot adta Turu Domonkosnak, hogy a 996 tavaszán képzett fejedelmi ifjak és papok kíséretével Bizáncba menjen, ahová üzenetet vitt Géza fejedelemtől. Bizáncban azonban nem járultak hozzá, hogy metropolitává nevezzenek ki valakit, vagy magas beosztású egyházi embert küldjenek Budavárra. Ezért a következő éveket Rómában töltötték egyházi továbbképzésen. A Vatikánban mindannyian elmélyültek Szent-Péter egyházának tanulmányozásában. Közben megismerkedtek Bélával, aki a Vatikán könyvtárosa, s az avar nemzetiség kanonokja volt. Az ő segítségével tettek lépéseket ahhoz, hogy Vajk-István részére a pápai királyi koronát elnyerjék. Béla kanonok Turu-Domonkos püspököt bejelentette II. Szilveszter pápánál, hogy népes küldöttség élén Vajk ifjú fejedelem részére királyi koronát akar kérni és népével az uruki-mani keresztények táborával csatlakozni akar a Szent-Péter alapította római katolikus egyházhoz. Ígéretet kapott a pápától, aki az 1000-ik év húsvétján Domonkost felszentelte érsekké és Dobokát pápai ajtónállóvá. Egyik legfontosabb teendője az volt, hogy Fekete-Arnó örökségeként az összes Arnó ivadékot mozgósította, nehogy teljesen idegen papok lepjék el a magyar népet, mint az avarokat régen.
Domonkos és Doboka a
felszentelésüket követően hazamentek, hogy részt vegyenek azon az ünnepségen,
amelyen Vajkot az uruki koronával megkoronázták Erre a koronázási ünnepségre
1000. augusztus 20-án került
sor, uruki szertartás szerint, az
Úr városából Urukba menekített, majd a magyar népnek küldött koronával.
Ezen a koronázáson csak a kettős nagyfejedelmi ház tagjai vettek részt. A
koronázási dombot oroszlános címer díszítette, a trón mellett Doboka állott
díszőrséget s Domonkossal együtt ő tette a király fejére az uruki koronát.
A koronázást követő napon Domonkos és Doboka
vissza is indultak Rómába, hogy II. Szilveszter kíséretében részt vehessenek a
Ravennában tartandó zsinaton. II.
Szilveszter az uruki koronát megáldotta, és a másik liliomos koronát
átadta Domonkosnak, hogy Istvánt királlyá koronázzák vele. Mivel II. Szilveszter
is beavatott volt, szinte megdermedt a sok drágakővel ékesített színarany
koronától. Ezen uruki korona telepatikus parancsa miatt került a másik korona
Esztergomba, Lengyelország helyett.
Az apostoli áldással ellátott liliomos aranykoronát
Fekete-Arnó családja adományozta a pápaságnak, és kifejezetten azzal a céllal
őrizgették, hogy ha egyszer a Jász-síkságon királlyá akarnak koronázni valakit,
akkor az ezzel a rejtegetett avar lugal-koronával történhessen. Ugyanakkor
a lengyelek is jelentkeztek királyi koronáért, azonban az Arnó család inkább
elrejtette azt, így a lengyelek számára egy másikat kellett készíttetni. Ez az
eltűnés azért nem volt feltűnő, mert a Vatikánban napirenden voltak a lopások és
ármánykodások. A királyi koronát Domonkos hozta Anasztáz-Asrik érsekkel; a
zászlós lándzsát Doboka pápai trónálló Urhida 24 lovasával; egy díszes
jávorszarvasos Turfáni ládában pedig a karpántos királyi palástot, az
országalmát, az apostoli királyi gyűrűt, a királyi pálcát és más kisebb
kegyékszereket. Erre a koronázási szertartásra egy évvel az uruki szertartás
szerinit koronázás után, 1001.
augusztus 20-án került
sor Esztergomban.
A kereszténység elterjesztése
Tonuzaba besenyő vezér hallani sem akart a kereszténység felvételéről. Erre a sváb lovagok megszállták a várát, az abádi révnél két gödröt ástak és a fogoly Tonuzabát, feleségével együtt a gödörbe állították. Húsz pallosos lovag aztán nyakig betemette őket, szabadon hagyott fejüket pedig szétverték a pallosukkal. Holttestük fölé nagy tüzet raktak, majd egész napos örömünnepet tartottak. Népükkel egy halom földet hordattak rájuk, majd megkeresztelték őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében.
Vászoly-Vazul főtáltos a Budavár Beavatott Központban Sarolt és Gizella előtt kijelentette, hogy birtokain nem akar keresztény hittérítőket látni. Gizella ezért, amikor Vazul Csákvárra tartott, utána indította lovagjait és Vazul szemét, - hogy csakugyan ne lásson, - kitolatta.
Koppány és Vérbulcsú nagy haddal elindult Veszprém ellen, hogy Tonuzabát és Vászoly Vazult megbosszulják és Saroltot megöljék. Ekkor Istvánt Esztergomban fővezérré övezték és pajzsra emelték. Vecelin, Hunt, a két Pázmány és Orci pedig lovashadsereget szervezett és a kabar-palóc könnyűlovasságukkal elindultak Veszprém felé. Vérbulcsú megkésett, ezért Koppány egymaga vette fel a küzdelmet. Vereséget szenvedett. Holttestét négyfelé vágták és Székesfehérvár, Veszprém, Győr és Gyulafehérvár kapujára szögezték. (Az esemény iróniája miatt megjegyzendő, hogy ha a térképen ezt a négy várost összekötjük, - Győrt Gyulafehérvárral és Veszprémet Székesfehérvárral, akkor megkapjuk a kereszténység szimbólumát, egy szabályos kereszt alakot!)
Ezek szerint az egykori feljegyzések szerint Tonuzaba és felesége elásatása Géza lelkét terhelte, Koppány felnégyelése Saroltét, Vászoly-Vazul megvakíttatása pedig Gizelláét. Gizellának bűnös lovagjai szolgálataikért nem is kaptak nagyobb birtokot, „csak” egytizedes falukat.
István
mint fiatal fejedelem, minden összeesküvőnek kitolatta
a szemét. A tolvajoknak levágatta a
fél karjukat. A nagyszámú lovagi személyzetet fizetni kellett, ezért különféle adóztatási
nemeket vezetett be. Bevezette a
füstpénz adót, hegyvidéken a nyest-adót, juhászoknál a bárányadót, gulyásoknál
az ököradót és a csikósoknál a lóadót. Sík vidékeken 1 véka köles vagy gabona és
dombos vidéken 1 korsó bor vagy mézes sör volt a megszokott adó. Az épületfa
adót a Dunán Csepelre vagy Kalocsára, a Tiszán és a Maroson pedig Szögedre
kellett tutajon leúsztatni. Ebből építette Géza Székesfehérvárt és Esztergomot.
Ajtony 1002-ben áttért a görög-bizánci hitre, s még II. Bazeliosz császárral is találkozott. Amikor mindez István tudomására jutott, Doboka fővezért egy 10 000 lovasból álló sereggel küldte ellene. Ajtony azonban nem akart háborúskodást, hiszen Zoltán az unokaöccse volt, ezért inkább áttette a székhelyét a Karas partjára. Ajtony azonban egyre többet követelt a Maros menti sószállítás részesedéséből és a hittérítést sem nézte jó szemmel. Ráadásul gyakoribbá váltak a besenyő betörések, amely harcokban áldozatul esett Buda fejedelemfi, a sószállító út megbízott felügyelője. Ekkor István elküldte Csanádot a seregével, hogy végre teremtsen rendet. Ajtonyéknak nem sok esélyük volt az óriási túlerővel szemben. Csanád levágta a fejét, majd a nyelvét is kivágta, s azt a tarsolyában hazavitte. Büszkén mutatta meg Istvánnak a nyelvet, amely a királyt egykor szidalmazta.
Ajtony legyőzésével megszűntek az ellenségeskedések. Ezt követően új törvényt hoztak, miszerint a kézlevágás, a szemek kitolása, a fülek levágása ezentúl megszűnik, és visszatér a régi rend: lopás miatt egy-egy ökör, egy-egy tinó vagy egy-egy kakas beadása lett a büntetés. Akiket pedig rovás bűnén kaptak, azokra várfogság büntetése várt. Ezt követően csak latin betűkkel lehetett írni.