Mani és az Ős-magyar vallás

Az ősi egyistenhitet még Anyahitáék hozták magukkal a Szíriusz-rendszerből. Az unokája, Magyar alapította meg Ataiszon az első Ősmagyar-egyházat. Tanításuk szerint: “Az a szó, hogy magyar, nem törzset, népet vagy népfajt jelent, hanem a békességre törekvő embereknek a gyülekezetét”. Ezt a hitrendszert vitték tovább Ataisz elpusztulását követően a különböző gyarmatbirodalmakba, köztük a jégkorszak előtti ősi földünkre, a Kárpát-medencébe is. Az Oscus táblák is ta­núskodnak arról, hogy az egyistenhit milyen széles körben elterjedt. Az Ős-magyar egyház később a Mani által alapított egyistenhívő vallásrendszerrel ötvöződött, ha úgy tetszik, az Ős-magyar vallás beleolvadt az uruki-mani vallásba. Az uruki-mani hit az uruki-mani biblia alapján hirdette tanait, melynek létrehozója Mani uruki esperes volt.

Mani őspörösnek, azaz felekezeti döntőbírónak 7 fia volt, akik közül a legki­sebb, Mani 216-ban született, a Gilgames család leszármazottjaként. Ez a kis Mani a bölcsek között nevelkedett. Kizárólag növényi táplálékon élt. Miután befejezte 236-ban az uruki patesziképzést, Babilonba vezényelték orvosképzésre. Itt 24 karéjos beavatottá vált és 241-ben arbag-gyógyí­tó orvos lett. Babilonban 9 év gyakorlati idő után, 250-ben kezdte meg az önálló műkö­dését. Egy nagyhírű gyógyintézetet állított fel és igen sok életmentő gyógyítót képezett ki. Királyokat, papokat, mágusokat és a népi vallások követőit gyógyították.

Legénnyé ütésekor felvette a Nazír szerzetesek daróc ruháját és mezítláb vándorolva az érdeknélküli, igaz szeretet taní­tást kezdte hirdetni. Vallotta a jónak és a rossznak az örökös harcát egy emberen be­lül. Bízott az isteni jóság győzelmében. Megalapította az általa elnevezett "Uruki-Mani keresztény egyházat" és az összes keleti egyházat egyesíteni akarta. Hirdette a Jézus által hozott, az Égből eredő “Szeretet-Egyházát". Agadei és ordoszi rovásokkal is írt és új írásrendszert fej­lesztett ki. Ez a nagyműveltségű, világhírű tudós volt az egyedüli olyan vallásalapító, aki az Úr, Él és Vanisten tanait összefoglalta és írásba is fektette. Egy hatalmas, 72 könyvecskéből álló Szövetségi-Szentírás könyv-gyűjteményt írt. Ennek legértékesebb része a Názáreti Jézus levelei voltak, amelyek közül az elsőt 29 tavaszán agadei rovással alkotta Uruk város beavatottjain keresztül a gyülekezetének, “Kik követnek engem?" – címmel. Mivel nagy nyelvtudással bírt, hamar észrevette, hogy később Buddhá­tól kezdve minden próféta az Arvisura-Anyahita által hozott, Égi eredetű tanításokat használta fel, ebből táplálkozott, s a Zaratustra próféta hitéből megalkotott Avesztát is az Ataiszból megmenekült Úr, Él és Vanisten hí­vők tanításaiból vették át. Ugyanígy megtalálta ezeket a gyökereket az ó- és újtestamentumban is. Mani tudta, hogy az Ószövetség végleges megszerkesztése a jamnai iskolában tör­tént, Domitiánus uralkodása alatt, 81-96 között, az Újszövetséget pedig a második és harmadik században állítot­ták össze. A “Jeruzsálem-vagyonközösség" eszméje Maninál megértésre talált, de a jó­tékonykodó gazdagok “szeretetlakomái" ellen szót emelt. Amikor létrehozták a mun­kától függetlenített papi és püspöki rendet, erősen tiltakozott az egyházi vezetők ha­talmaskodásai ellen. Tanításának óriási tábora lett. Az egyszerű emberek elkezdték hirdetni a tanait. Mivel a testi-lelki betegeket meggyógyította, így igen közked­veltté vált. Vándorlásai között eljutott Biku ujgúr kán országá­ba, amelynek egész lakossága a Mani által megreformált hitre tért át, azaz Ujgúrföldön ez államvallássá is lett. A Gilgames leszármazottak valamennyien áttértek a Mani őspörös által tanított uruki-mani hitre. A Magyar Törzsszövetség vezéri törzsei már 180-ban tagjai és hívei voltak az uruki-mani hitnek, az érdek nélküli egyistenhívő keresztény egyháznak. Mani kezdeményezésére kolostorokat építettek, ahol a népet földművelésre, korszerű állat­tenyésztésre és fejlett iparra tanították. Ezekben a külön férfi és női kolostorokban a szegények mellett az előkelőség gyermekei is felnevelked­tek. Főként a Magyar Törzsszövetség leányai keresték fel az igen gazdag berendezé­sű és kitűnő képzést adó kolostorokat.

Mani hamarosan világhírű lett, gyógyító munkája mellett hirdette az Égi-eredetű tanait, de soha nem követelte meg a tizedek fizetését, ezért a tanításai gyorsan elterjedtek. Az ingyenélő hatal­masok azonban összefogtak ellene. Mani az akkori kor legműveltebb beavatottja volt, de a hatalmon lévőknek nem tetszett az, hogy a tudását Égből eredőnek vallotta. Mani szerint az Isten létezésének tudata senkit nem jogosít fel arra, hogy ne dolgozzon, s ez alól még a papok sem lehetnek kivételek. “Társbolygónkhoz hasonlóan mindenkinek munkát kell végeznie, mert dologtalanul senki a más munkájából nem élhet!" Azt vallotta: “Egyes vallások hidetői csupán arra törekszenek, hogy a vallások ürügyén maguknak gondtalan jólétet teremtsenek. Ezért megkövetelik híveiktől a ti­zedeket és szertartási járulékokat. Vezető vallási állásokat szerveznek, hogy népek nyomorából a maguk jólétét megteremtsék." Ezért a tanáért, hiába volt arbag-gyógyító, minden országból száműzték, később pedig a hitélet vámszedői börtönbe vetették. A Keleti-Limes ideiglenes vezetői örök fogságra ítélték, de egy légiós parancsnok meggyógyításakor Aurélius Pro­bus császár, mivel 277-ben őt is meggyógyította, szabadon engedte. Nem sokkal később azonban Aurélius Probus császárt megölték a katonái, ezért Mani a perzsákhoz menekült. Itt, ha gyógyításai sikeresek voltak, azt megjutalmazták, de ha félhalottakhoz vitették, az uralkodó végelgyengülése miatt bekövetkezett haláláért is őt okolták. I. Sahpuhr perzsa király rokonszenvezett a tanaival. Utóda, I. Bahram azonban börtönbe vetette. Híveinek lázongásai miatt egyik börtönből a másikba vitették, de még ott is gyógyított. Ha valaki gyógyíthatat­lan betegségben szenvedett, a király arany fizetségéért cserébe engedélyezte, hogy Mani meggyógyíthassa. Amikor azonban a Manda-magya-mandeus tanokat kezdte hirdetni, újból börtönbe csukták. Aurélius Carus 282-283 között volt katonacsászár. Amikor a perzsák ellen indult háborúba, egy villám csapott belé. Császárrá tételekor azt hangoztatta, hogy “Legyőzhetetlen Napnak vagyok a paran­csolója". Hozzá is elkérték Manit a perzsáktól, de az, amikor a békekövetségbe elin­dult, nagyon felháborodott a császár kérkedésén és gyógyítás helyett inkább a börtönt válasz­totta. Csökönyössége miatt úgy megverték, hogy belebetegedett.

Az emberi szeretet val­lásának megalapítója minden hatalmon lévőnek sértette az érdekeit. Halálát többször is kihirdették, de a szegények ezt nem hitték el, mivel az egyik börtönből a másik börtönbe vitették. Még így is, az örökös kínzások közepette, 216-290 között élt, azaz 74 éves korában halt meg. Csőrös király ugyanis élve megnyúzatta, szalmával tömette ki a bőrét, majd városról-városra hor­datta és fára akasztva ilyen feliratú táblát helyezett rá: “Így jár az, aki a mennyei eredetű uralkodók tizedének fizetését megszüntette!" Diokletiánus 293-ban még a híveit is elégetésre ítéltette. Mani élete utolsó percéig gyógyította az arra rászorulókat. A római légiósok között is sokan voltak Mitrasz hí­vők, akik Mani megírt könyveit terjesztették. Ezen uruki-mani keresztény vallást a rómaiak nyelvén mandeus egyigaz Isten vallásnak hívták, s a keleti országrészekben ez lett a leg­inkább elterjedt. Akit Mani meggyógyított, annak még a légiós katona család­ja is mandeussá vált. Ezek a mandeusok szívvel-lélekkel szolgálták a 24 Hun Törzs­szövetség céljait.

Krisztus előtti keresztek

Mani, a küldött (L. Nagy Lajos)

Az ősmagyar vallás hit és erkölcstana

Vissza