A valódi Romulus és Remus

 

A 20-25 évente induló rokonlátogatók minden 100. évben felkeresték a Rasna-szövetséget. A Kr. e. 798-ban útbaindított rokonlátogatók között sok volt a székihun lovas, akik úgy döntöttek, hogy a Melegvizek Birodalma környékén maradnak, a jeges korszakok előt­ti őshazájukban. Útközben azonban két táborra oszlottak és 25 lovas Göröcön át Arnó-Valetri birodalmába lovagolt.

Az ikres fajtájú Farkas-hadból két lovas telepedett le. Az egyiket Barna-Farkasnak, a másikat Kék-Farkasnak nevezték. Vejuli Lukomónak volt két csúnya leánya, akik a patrícius hegyi-szent ünnepélyen a két Farkas testvérhez feleségül mentek. Az öröm­apa módfelett megharagudott, hogy leányaik csupán rokonlátogatáson lévő harcosok­hoz mentek feleségül a Szent-ligetben, ezért a családapa kitagadta leányait a családi tűzhelytől, kiüldözte őket a hegyekbe.

Egy síkul gazda vette szolgálatba a fiatalokat, akik közül Barna-Farkasnak iker fia született a 3265. Medvetoros év Aranyasszony-havának 28. napján. Ősi szokás szerint Rimus-Rómus névre keresztelték őket, mivel beavatottak voltak. Felesége meghalt és a két árvát egy törött lábú farkas szoptatta, mivel a sikulok azt egy vadászaton elejtették.

Ezeknek az anyafarkas nevelte gyermekeknek híre ment a Rasna-szövetségben. Kortonvár-Istenfiak ünnepén, az egyébként Arnó nemzetségbeli Vejuli-Lukomó az Arany­asszony tanácsára elment a Síkul hegyekbe és a leányainak megbocsátva tévedésüket, az akkori Rasna fővárosba, Veji várába vitette az unokáit.

Az akkor igen gyakori gyer­mekharcokban Rómus lett az első, akit a latinok Romulusnak hívtak. Ez a név rára­gadt és besorozott katona korában is ez lett a neve. Testvérét a latin gyermekek csak Rémusnak nevezték és hiába tiltakozott ellene, hogy ő bizony csak Rimus, nem tudott változtatni rajta, mert a zsoldosok jegyzékébe is így vették fel.

A görögök ellen győztes sereg Romulust az uruki hagyományok szerint királlyá koronázta. Így lett Romulus Róma első királya, Rémus pedig a helyettese. Ezzel megvetették a Római Birodalom alapjait.

Kortonából elhozták azon rovást, mely szerint Romulus és Rémus Nimród családjának Gilgames-ágából származik. Az Arnó nemzetség ezen eseményt a 12 nép minden fővárosában megünnepelte. Az Alba-Sikul nemzetség hozta le a he­gyekből a Gilgames koronát, amellyel majd minden királyt megkoronáztak.

Romulus, mint első választott király, megszervezte a 10 nemzetséges Curiákat, 10 Curia alkotta a Tribust. Minden Curiának csak egy szavazata volt a király-választáson, amely 100 tagú Szenátust alkotott. Húsz év múltán ezt Öregek Tanácsának nevezték. A 20 éves fiatalok megválasztották a Fiatalok Tanácsát (100 tagú vezető-testület), így Romulus király már 300 szenátor tanácsára döntött.

Mivel Romulus beavatott volt, élete végén, Etana uruki királyhoz hasonlóan az Égiek magukkal ragadták. Kr. e. 716-tól 690-ig uralkodott.

Romulus gyakran rendezett ünnepi játékokat. Az etruszk és síkul ro­vásokból megszerkesztette a latin ABC betűit. Kr. e. 304-ben eltulajdonították a pap­ságtól a megszerkesztett Naptár titkát.

Az egyik kelta támadás miatt Eturiába is behatolt Róma, és szövetséget kötött velük. Kr. e. 296-ban legyőzték a keltákat.

Hannibál Kr. e. 211. tavaszán Kápua alól Róma ellen indult. Körülvette a várost. Élelmezésük megkönnyítése végett feldúlta a környező falvakat, hogy serege jóllak­hasson. Az etruszk villákban dorbézoltak hikszosz és líbiai katonái, ahol találkoztak az oscusoknak nevezett úzokkal, akik a hegységekbe vendégségbe hívták őket. Itt elcsodálkoztak az úzok agyagtábláin, amelyre évenként az eseményeket lerótták.

Titus Lívius történetíró Róma története című művében így ír Romulus égbe történő elragadtatásáról: 

"Egyszer Romulus király szemlét tartott csapatai fölött a Mars mezőn. Éppen szekerén állt, és egyszercsak váratlanul felemelte a kezét. Katonái azt hitték, hogy szólni kíván, de hirtelen rettentő tűzvihar támadt, és a szekér dübörögve emelkedett a legmagasabb felhők fölé. Vitézei amíg tudták, szemmel követték őt, de azután a király egy felhőbe került és nem volt többé látható. Proculus Julius szenátor magyarázta el a döbbent katonáknak, hogy Romulus Qurinius néven az istenek közé emelkedett. Attól a naptól fogva, Romulust senki nem látta többé a Földön." Nem állhatom meg, hogy párhuzamot, ne vonjak, Romulus és Illés próféta története között. Mindketten "tüzes szekéren" emelkedtek az egekbe."

 

 Vissza