Pannon vezér honfoglalása

A 3240. Medvetoros évben - római időszámítás sze­rint Krisztus születése előtt 800-ban, - Pannon ifjúsági vezér megjelent ezen a tájon négyezer lovasával, akik a káspivári Saka-szkíta birodalomból jöttek kalandozásra, hogy Esküló népét (Eskló) megvédjék az elsüllyedt Atlantiszról menekült geri-beri (görög) féle népek szorongat­tatásától. Pannon vezér egy dombocskán ütötte fel vezéri szállását, amit harcostársai Pan­non-halmának neveztek el. A geri-beri népek elhízott tömegei ész nélkül menekültek előlük dél felé a rokonaikhoz, csak a kőfaragók hódoltak meg előttük. Pannon vezér és öccse, Mecsek, beleszeretett Esküló leányaiba, Gyömörébe és Indijába. A következő télen már mind a 6000 lovas megcsaládo­sodott. Az ezt következő télen immár asszonyaikkal együtt közel 12.000 ezer, 24 Hun Törzsszövetségi lakos került át Biked-birodalmába. Biked népe az 1 tömény, azaz 10 000 lovast a vezérükről pannonoknak nevezte. A hatezer főnyi visszamaradt, részben megcsaládosodott harcosnak minden felsze­relést megadtak, ami az új település szempontjából fontos volt.

Aranyos-széken már előzőleg is voltak hun települések, mivel Bihar ifjúsági vezér i. sz. előtt 2810-ben történt kalandozásakor kis csoportjával megjelent a védelmet nyújtó hegyek között, Aranyos-széken. A második csoport egy döghalál járvány idején, Kr. e. 1610-ben érkezett Ara­nyosszékre a parszi-szkíták és széki-hunok törzséből, akik főként Barca síkságán és Aranyosszéken teleped­tek le.

A Kőszeg tornyának környékén lakó tarkós őslakók, látva Suprun vitézeinek fé­nyes fegyverzetét, tegezükben ékeskedő nyílvesszőiket, nem fogadták ellenségesen a végvári vitézeket, hanem apró jószágaikkal kedveskedtek nekik. Kőszegi végvári vi­téz a legszebb tarkós leányt elvette feleségül. Ezzel megpecsételődött a pannon és a tarkós népeknek a hegyvidéki barátsága.

Mivel a Pécs-Tó­rem-hívő saka-szkíták voltak többségben, az újabb településeket Kr. e. 799-ben Pécs­Tórem városának nevezték. E település mesés gazdagsága és a termő gyümölcsösök vonzó hatást gyakoroltak az Isis-lakók híveire, így a tíz év alatt sokan elvándoroltak Pécs-Tórem városába minden kincsükkel együtt.

Pannon után legvitézebb fia, Csanak lett Pannonföld fejedelme, Mecsek fősámán­sága mellett. Amikor Kr. e. 773-ban a Nagyszalát Pécsett megtartották, Mecsek Eplény fiának adta át a fősámánságot.

Minden újabb ötéves sámánképzés után kisebb csoportok érkeztek Káspivárból, a tizedik évben Ordoszból, a 24 Hun Törzsszövetség minden törzséből. A kiképzett ri­malányok mind a fejedelmi és fősámáni udvarokba mentek férjhez és aranylemezes Arvisurákban örökítették meg Pannonföld Ordoszhoz való szellemi kapcsolódását.

A sámánképzésen 48 ifjú közül Csanak fia, Veszprém lett a legelső és jogot nyert arra, hogy a 24 fős ordoszi beavatott sámánképzésen képviselje Káspivár-Birodalmát. Veszprém az ordoszi sámánképzésen is első lett, és Kaluga vepsze törzsbeli fősá­mán leányát, Pejt rimalányt vette feleségül. Mivel Kalugának csak egy leánya volt, mesés kincseivel és száz fős vepsze törzsbéli lovaskísérettel két évig jött Ordoszból. Amikor megérkeztek Pécsre, örömmel fogadták a nagy aranykincsekkel érkező, ifjú­sági versenyen győztes fejedelmi házaspárt. Devecser pannonföldi fejedelem megbíz­ta Veszprémet, hogy szervezze meg Pannonföld biztonságát. Veszprémnek első dolga volt, hogy visszaemlékezése alapján, még azon évben, Kr. e. 728-ban, a legbiztonságosabb helyen, Pannonföld közepe táján felállítsa az új sámán­központot. Az Ordosz birodalmi Veszprém városának mintájára felépítették 100 vep­sze harcos segítségével és az ifjú fősámán törzsének ácsaival Vepszerém városát, Pan­nonföld-Birodalmának új sámánközpontját.

Pannon törzsei között az avarok voltak a legszaporábbak és Pécs-Tórem városában, a Mecsek fejedelemről elnevezett hegy környékén nagyon megsűrűsödtek háromka­réjos kegyhelyeik, harcosaik száma 1 töményre emelkedett.

A vepsze törzs minden családi fészkében épült szitás-fürdő is, míg a nyári tisztálkodást ruhaégetéssel egybekötve a széki-hunok elnevezése szerinti Bolhás-tó mellett végezték vallási szertartás kereté­ben. A szeld-hun halászok elnevezése azonban nem tetszett nekik, ezért az ordoszvi­déki, vepszeföldi elnevezésével a kellemes, meleg tavat Balatonnak hívták.

Ebben az Arvisurában megalkották Pannonföld törvényeit Agaba fősámán elvei alapján. Elhatározták, hogy Ordosz parancsa szerint a kisebb kalandozásokat vissza­verik, de a nagy hódítók ellen mindig alkalmazzák az őslakók régi törvényeit, a meg­hódolást. Kiépítik a 24 hun törzsszervezetet tizedekre lemenőleg. Soha nem hagyják el Pannonföldet, hogy Ordosz nagy törzseinek menedékhelyét kiépíthessék. Veszp­rém lesz az új Égi-Birodalom fővárosa, mivel már Pécsett is érték támadások, az új központ helyzeténél fogva könnyebben védhető. A fentiekre nézve megkötötték a vérszerződést. Veszprém, Bihács, Kanizsa, Ruma és Suprun engedte vérét Pejt aranyasszony dí­szes edényébe.

Suprun egy kabar tizeddel, Encs vitéz őrségparancsnokkal napnyugat felé lovagolt és egy árvizes folyónál a magaslati dombon őrtornyot építtetett és elnevezte Encs-tornyának és magát a folyót Encs folyónak. Utána még 9 tized kabar őrséget vezényelt Encs vitéz parancsnoksága alá. A kabar ácsokkal felépítette Encs várát és megszervezte a teljes ellátásukat.

A 3328. Medvetoros év tavaszán menekülők érkeztek Detrekő vezér Sasvárába, aki­ket a szikul vitézek tótoknak neveztek. Kalandozásaik során már találkoztak ezzel a néppel, de csak ellovagoltak mezei munkásaik mellett, mivel a marótok cselédségéhez tartoztak és soha nem támadták meg őket. Esztorás jelentésében rovásokban közölte édesapjával, hogy a szomszédaik között kétféle nép van, csehek és marótok, akik mezei cselédei­ket tótoknak hívják, míg egyes asszonyok a gyermekeikkel együtt szluvákoknak csú­folják őket, akik ezért igen haragudtak a többiekre. A kabarok a széki-hunok nyelve szerint tótoknak nevezték a menekülőket, míg a szikul vitézek csupán szőröknek, mert sokkal szőrösebbek voltak, mint a 24 Hun Törzsszövetség népei. A pannonföldi Oregek Tanácsa elrendelte, hogy a menekülőket Sasvártól északra telepítsék le, egy évi béklyós, várkörüli munkálkodásra. Suprun je­lentése alapján Veszprém, Káspivár és Ordosz sámánközpont is rovásba fektette az új nép érkezését.

Esztorás töményéből Encs és Ibos vonalára káldorokat vezényeltek, akik megteremtették az összeköttetést a káldor sereggel. Egy holdtölte után Suprun tö­mény vezér és Bándor káldor vezér szerződést kötöttek, amely szerint Dunna isten­asszony folyója mindkét oldalának termékeny partját birtokba veszik és minden vi­tás kérdést vérontás nélkül tárgyalnak meg, a fegyvereket pedig közösen készítik a káldor-pannon szövetséges törzseknek. Ekkor a vasgyártó kabar koholókat és peste­ket káldor kézműves szokás szerint újjáépítették. Újabb érclelőhelyeket kerestek és fellendítették a vaskészítést.

Suprun kabar vasgyártói nagyon össze­barátkoztak a káldorokkal és a Saka-szkítáktól átvették Suprun tornyának őrzését. Közben folytatódott a káldorok folyamatos bevándor­lása és benépesítették a ritkán lakott termőföldeket.

Az új káldor-pannon örök szövetségnek Esztorás az ordoszi sámánképzésből történő hazajövetele után Kr. e. 703-ban lett a fejedelme és Kr. e. 700-ban a Dunna-asszony folyója mel­letti Káldor fővezérséget is átvette. A kabarok igen elszaporodtak Sopronban és vas­művelésük miatt a káldor kereskedők sokszor kimmereknek nevezték őket. Sopron vezért Soprontornyánál temették el. A kabarok sok esetben összeházasodtak a kál­dorokkal. Az uralkodók mindig a pannon-kelta vezetőrétegből kerültek ki. Esztorás so­káig uralkodott és Sopron város híressé vált a visszaszivárgott kabarok harci játékai­ról.

Később Kr. u. 185-ben, amikor a római Pannónia megerősödött, az ide-oda ván­dorló pannon fősámánság a Mátra vidékére költözött. Mivel a Kövezsd és Augustus római császár között kötött szerződést a rómaiak nem sokáig tartották be, a Duna vonalán egy percig sem volt békeszerződés szerinti állapot.

Vissza