Havaruti Nagyszala

Titkos rovások / 4(C). Arvisura / részletek

Sikila és Töröngöj rovása Kr. e. 3981-3965. (59-75. m.t.é.)

A 40. medvetoros évben Nimród 8 fejedelmes Birodalmában felépült az új főváros, amelyet egy Ninive nevű beavatott építő tudós tervezett Buda kőfaragó fejedelem nemzetségéből. A várost az oroszlánvadász Nimród jelképével, oroszlános-kapukkal látta el. Mire rovó-deákjainak és pateszijainak temploma kész lett, a birodalmi Nagy­palota is felépült. Mielőtt a város névadása megtörtént volna, azt az építő tudósról már mindenki csak Ninivének nevezte.

Nimród lovasokat küldött Ordoszba, hogy a templom- és városszentelési ünnepélyre beavatottaikat küldjék el.

Mivel Temere lovasbaleset következtében meghalt, nejét, Sikilát az új lovasfejede­lem, Nemere vette el feleségül. Ez annál is inkább esedékes volt, mert Havarut, a leg­magasabb képzettségű beavatott fejedelem összehívta az ataiszi népek Nagyszaláját Ménes birodalmába. Ezen százévenként összehívandó Holdhónapi összejövetelnek az idejét a 70. medvetoros év nyarára jelezték. Minden beavatottnak a Nílus áradásának időpontjára meg kellett érkeznie On városába. Az ezen alkalomra épített Havarut vá­rosában volt a legnagyobb ünnepély, amelyen a várost felszentelték. Ezen rendkívüli eseményt kötötte össze Nimród a város- és templomszenteléssel, ahol birodalmának a beavatottjai várták a Nagyszalára érkezőket és 12 beavatott jelenlétében az egyigaz Isten templomát felszentelték. Mire az oroszlános kapuk leleplezését akarták elvégez­ni, a beavatottak létszáma 21-re nőtt. Még a Melegvizek Birodalmából is megérkezett Tardos és Pilis ifjúsági beavatott az ahájok földjén keresztül, székihun lovasok kísé­retében.

Sikila vezetésével Nemere lovasfejedelem indult el 100 lovassal, köztük Aháj tár­kányfejedelemmel és egy Kissi nevű ifjúsági aranyasszony arbag-rimalánnyal, akit Aháj indulásuk előtt, a 70. medvetoron vett el feleségül. Húsvét napjának hajnalán érkeztek Ninivébe, amikorra a városszentelési ünnepélyt kitűzték. Ekkor Sikila és Kissi is azt jelentették a férjeiknek, hogy a Nagyszala ünnepségein kisgyermek születését várják.

Az ünnepségek elmúltával, 300 lovas kíséretében megindultak a Híres-Kapu irá­nyában, a másik újváros, Hetevaret térségében Havarut felé, ahol a Sós-tavaknál Ka­run beavatott fejedelem várta őket, hogy az ünnepségekre előkészülhessenek.

Három nappal a Nílus áradása előtt érkeztek Hetevaretbe, ahol Kadhafi[I.] beavatott vendégül látta az Ordosz, Nimród és Magyarka térségből érkezőket, a Nagyvízről szállított ételekkel kedveskedve nekik.

Nimród már nem tu­dott eljönni a havaruti Nagyszalára, hanem az egyetlen beavatott képességgel bíró fiát küldte el. Sikila nagyon összebarátkozott Dan beavatottal.

Bármilyen kedves vendégek is voltak, lovaskísérettel Havarutba lovagoltak, ahol a Nílus áradásának napján, a 9324. tűzszerzési évben a Nagyszalát ünnepélyesen meg­nyitották. Maga a Kegyhely csupán 25 személyes volt, amelyet a 12 személyes családi tűzőrző-helyből építettek újjá. Bothon, Esthon és Sába ura és a 21 beavatott a Min­dentudó rovó-deákkal vett részt a megnyitáson. A lovaskíséretek, papok és papnők csupán a fedett oszlopcsarnokban tartózkodtak. Innen a harmadik napon Anu kegy­helyre lovagoltak, ahol szintén három napig vettek részt a Nagyszala megbeszélésein.

A Havarut-Nagyszala megnyitása a 25 személyes kegyhelyen történt, a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjainak elhelyezése pedig Hétváron volt. Itt nyert elhelyezést a 300 lovas Sikila, Töröngöly, Tardos és Pilis beavatottakkal együtt. Hét beavatott volt a vendéglátójuk. Bábel, Dániel[II.], Ganna és Lagas beavatottakat az ünnepélyes megnyi­tás után Kadhafi Kadlarsa végvárban helyezte el szálláson. A többi Ménes-birodalom­beli beavatott és kísérete előrement és Anu kegyhelyén készítette elő a Nagyszala to­vábbfolytatását.

A Lóvárosból jött Arpach[III.] az ünnepélyes megnyitás után Karun kérésére, mint a legmagasabb képzettségű arbag-pateszi a hosszú élet titkáról és a rákos elhalálozásról tartott beszédet, ebben az Égiektől tanult gyógyítási módok legfőbb tanításaként a mértékletes és változatos életmódot és étkezést javasolta a résztvevőknek. Amíg az emberiség csupán vadászzsákmányból és gyűjtögetésből élt, gyakori volt az éhezés. Az ataiszi tudományok a megszelídített állatoknak tenyésztésével életbőséget teremtet­tek, és lehetővé vált a tartalékok gyűjtése. Lépcsős, majd öntözéses gazdálkodással az Égiektől kapott nemesebb magvakkal bőségesen ellátták a templomgazdaságokat és a kása ételek mellett elkezdték a lepény- és kenyérsütés bevezetését. Az állatok zsír készlete mellett a papi gazdaságban megjelent az étolaj előállítása. Megkezdődött az emberek és az állatállomány részére a tartalékolás és ezzel kezdetét vette az emberevés megszüntetése. A vadászat és nagyállat-tartás mellett az emberek átlagos életkora 25­35 tűzszerzési év volt. A pateszik és a beavatottak templomgazdaságaiban a növényi eredetű ételek fogyasztása mellett az életkor már 35-50 tűzszerzési év volt. Az ehető gyökérfélék és a mesterségesen ültetett gyümölcsök fogyasztása mellett az életkor 40­55 tűzszerzési évre nőtt. Elkezdődött a gyógynövények gyűjtése az Égiektől megta­nult arbag-gyógyítási módok szerint. Szitás és kádas fürdők és a mértékletes életmód alkalmazása az életkort 45-60 tűzszerzési évre emelte fel. Minden templomgazdaság­ban bevezették az arbag gyógymódokat. Az Égből jöttek tanítása nyomán az emberevés mellett a túlzott húsfogyasztást is megtiltották. Arvisura-Anyahita magával hozta az Élet-gyökeret, amelynek alkalmazá­sa új gyógymódot teremtett. A nyershús fogyasztóknál elterjedt “Egyen meg a Rák" nevű betegség az Élet-györekének ésszerű fogyasztásával gyógyítható. Égő-csipkebok­rok bogyóinak levével, növényi anyagok és gyümölcsök gyakori fogyasztásával, csupán galamb, nyúl és fürj hetenként egy-egy napi fogyasztásával és minden más hús fogyasz­tásának megszüntetésével minden ember szervezetében ellenanyag fejlődhet ki.

Amikor ide ért a beszédében, óriási hangzavar keletkezett. Havarut a kegyhelyről kiszaladva látta, hogy egy hatalmas Égi-Madár fülelsértő számunhangok mellett a fü­ves legelőre leszáll. Havarut a beavatottakkal együtt az érkezők felé ment. A földre la­pult lovasok is bátorságot kapva Karun beavatott fejedelmi személy jelzésére követ­ték a vendégfogadásra indult menetet az Égi-Madár felé, ahol Havarut fennhangon, pusztára szóló hangon, üdvözölte az Égieket:

- Kaltes-asszony szekerén érkező, Égi-tudású férfiak, örömmel üdvözlünk benne­teket a Nagyszala tanácskozásain és a segítséget hozó nagyobb tudásotokat örömmel véve, előre is köszönjük az Égiek segítségét!

A két fejjel magasabb kaltesi küldött átölelte Havarut és Karun beavatott fejedel­meket és a többi beavatott felé meghajolva mosolygott. A lovasság és az élelmező cso­port tagjai kezüket felemelve üdvözölték a tőlük magasabb növésű, 12 főnyi küldött­séget. Ekkor a 12 érkező Égi-beavatott, és Havarut vezetésével még 12 Joli-Tórem Földjén élő legmagasabb fokozatú beavatott Havarut új Kegyhelyére távozott. A töb­bi beavatott az Égiek által hozott étkezési meglepetésekkel a szakácsok helyiségébe ment, ahol előkészítették az ünnepi lakomát.

Karun arbag pateszi folytatta az “Egyen meg a rák" betegség elleni védekezésről szóló előadást:

- A tisztátalan ételek fogyasztásától, valamint az emberek egymástól és az élet ne­hézségeitől való félelme miatt keletkező és gyógyíthatatlannak hitt betegségből úgy gyógyíthatjuk meg az emberiséget, hogy elejét vesszük a gyors halált okozó kóros je­lenségnek. Mivel a 8508. tűzszerzési évben hozott gyógyszereink már elfogytak, arbag tudományunknak gondoskodni kell arról, hogy az Égiek által hozott gyógyító csep­pek helyett hasonlót készítsünk. Mivel a “Fűben-Fában-Kövek-Vizek sokaságában van az orvosság", nekünk is meg kell tanulnunk az “Egyen meg a rák" rossz kíván­sággal megnevezett betegség gyógyítását.

Kürtök és dobok hangjai mellett étkezésre szólították a Nagyszalu tagjait. Az őrlo­vasok és a kísérő személyzet részére étkező sátrakban terítettek, míg a beavatottak és a vendégek részére a szent-sátorban lévő szövetség ládájára hordták az enni-innivaló­kat. Étkezés közben a tízezer tűzszerzési évvel magasabb műveltségű és tudású ven­dégek, a gondolatrezgések átvitelére való finom dobozkáikat elhelyezve, az asztalfőn a Nagyszalu beavatottjaival kicserélték a gondolataikat és véleményüket:

- Égi járművünkön még el tudtunk jönni Joli-Tórem társbolygónk beavatottjaihoz, és az igen fejlett híradó dobozaink segítségével, a mai megbeszélést is hallgatva, elő­készítettük a magunkkal hozott gyógyszereinket.

- Az Úr város körzetében való legutóbbi leszállásunk alkalmával elhoztuk a Temp­lom-gazdaságokban történő irányított, tervszerű, bőséget adó gazdálkodás tudomá­nyát. Most Kaltes-asszonyunk Földjének tudósai azt kívánják, hogy hozzánk hason­ló építkezési módokat vezessetek be a birodalmaitokban, mert a 20-25 év alatt meg­semmisülő épületek a meghosszabbodott életkor miatt nem szolgálnak ki egy ember­életet. Ezért a tudósok-bölcsek sokasága sajátítsa el a mi építkezési módunkat!

- A 9324. tűzszerzési évben törvénybe iktatott Ibos-napi, azaz nálatok a Nílus ára­dásához kötött időszámítást helyesnek tartjuk. A 9538. tűzszerzési évben, tehát a Ní­lus áradás számítás Ibos-napi bevezetése utáni 266. évben helyeseltük a havaruti Nagyszala megrendezését. Gondolatrezgések alapján értesült róla Kaltes-asszony Földjének központja, hogy az “Egyen meg a rák" nevű betegség gyógycseppjei, amit az Úr város melletti leszállás alkalmával küldtünk, már elfogytak és a beavatottak sem tudják ezt a betegséget a társbolygónkon gyógyítani, ezért útba indítottak bennünket. Ezen jó gyógyszereket, amelyek nálunk kiválóan beváltak, Amu főpap utódai fogják őrizni, hogy a beavatott társadalom igénybe vehesse.

- Ezenkívül elhoztuk a Kaltes-Birodalombeli építési tudomány alkotásainak váz­latait, hogy az emberi fejlődésetek következő lépcsőfokaként olyan maradandó építé­si remekműveket alkossatok, amelyet az emberevő társadalom nem fog megérteni. A Ti időszámításotok szerint 10 000 tűzszerzési évvel ezelőtt a Joli-Tórem bolygóján még szokásos háborúskodást már megszüntettük, továbbá a halálos ítéleteket eltöröl­tük, mert ezen embertelen ítéletek mindig csak az uralkodó rétegek érdekeit szolgál­ták, hogy a kisebb tudású emberiséget a hatalmon lévők szolgaságba és örökös féle­lembe taszítsák. Az ember-ember elleni érdekek ráerőszakolása miatt keletkezett az “Egyen meg a rák" és a többi hozzá hasonló betegség. Ennek a lappangó betegség­nek a gyógyító cseppjeit most elküldték bölcseink. Az Égitestek járása és a Ti bölcseitek számítása szerint háborúskodások még a ha­lak 2160. évi Világhónapban is lesznek, sőt annak vége felé fokozódni fognak. A Víz­öntő Világhónap kezdetén a beavatottak hatására ráeszmél földetek emberisége, hogy háborúval nem lehet megoldani semmit. Fokozatosan abba kell hagyni a fölösleges öldökléseket, és a mi Égi rendeltetésű szokásainkat fogjátok követni. A beavatottak minden Nagyszalán folytassák az emberséges életért való küzdelmet!

- Nagyon örülnek a bölcseink annak, hogy az Úr város környéki Templom-gazda­ságok termelési módjait a Nílus áradásának Ibos-napi számolgatásával Ti is átvetté­tek és a Nílus mentén 1 napi járóföldön elért bő terméssel csökkentettétek az éhség miatti emberevést. Sajnos, mióta Hárpia-Tórem társutasként a Hold-Anyát hozzátok szegődtette, Atlantic-Földjének a súrlódás következtében beállott elsüllyedését mi sem akadályozhatjuk meg. A süllyedés fokozatos bekövetkezése miatt még sok ember fog Bothon-Esthon és Káldia felé menekülni, ami a Ti jólétetekben zavarokat fog okozni. Hold-Anya hatására a Ti földeteken az ár-apály miatt fölgyorsult az élet, vi­szont Joli-Tórem Földjének a forgása lelassult. Sőt, Ataisz bölcseinek a régebben szá­mított Tűzszerzési időszámítása 380 napról fokozatosan 370 alá csökkent és jelenleg 365-366 napos időszaknak felel meg. A csillagok járása szerinti névadásokat azonban ne hagyjátok abba, mert a Hold-Anya egy Üstökös vagy más Égi-test hatására eltávoz­hat a társutas szolgálatból és Kaltes-Anyánk földjéhez újból közelebb kerülhettek. Most a közöttünk lévő távolság folyton nő és a Halak Világhónapjában már csak Kaltes­-asszony lámpácskáira szerelt műszereinkkel tudjuk társbolygónk életét figyelni.

- Magatokra azonban soha nem fogunk hagyni benneteket, mert a 10.000 évvel magasabb műveltségünk és tudásunk nekünk is rohamléptekkel nő és apró lámpács­káink átjátszó állomásként fognak működni. A különböző fokú beavatottak, mint örökké élő hírvivőink és híradóink az Életfátok szerint újjá fognak születni és a mi gondolatainkat magukévá fogják tenni. Így az Égi származású beavatottak a haladás útjára fogják serkenteni Joli-Tórem földjének emberiségét. Az emberevés után még lesz gyűlölködés, de egy magasabb fokú beavatott a gyűlölködés helyett életre fogja hívni Kaltes-asszony Földjének szeretethitét. A Vízöntő Világhónapjában a szeretet minden nép életében diadalmaskodni fog.

- A most gyakorivá vált “Egyen meg a rák!" rossz kívánságú betegségre a szűkebb beavatott társadalomnak elhoztuk a gyógyító cseppjeit. A Ti gyógyító tudományotok is fejlődni fog a háborúskodásaitok befejezéseképpen, de a gyűlölködés és az irigység, mint rossz emberi tulajdonságok, gátolni fogják a fejlődést. Valaki majd megtalálja a módját annak, hogy ezen rettenetes betegséget Joli-Tórem Földjén megszüntessétek! Erről annak idején minden beavatott értesülni fog! Kaltes-asszony lámpácskáit is utá­nozni fogják, de azok nem lesznek gondolat-rezgések átjátszó-állomásaként felműsze­rezve. A beavatottak egyszerű eljárással meg tudják mondani, hogy melyik fénylő lámpácska kaltesi és melyik Joli-Tórem földi eredetű.

- Most pedig, mint minden Nagyszalában, elmondom, hogy a Turra hegység tér­ségében megtörtént az aranycsöpp éjszakája és ősidők óta bekövetkezik az áradás, amely megtermékenyíti földjeiteket a bőség reményében. Négy nap múlva megszüle­tik a termékeny áradat és bőséges lerakódás kezdődik, majd 30 nap múltán befejező­dik az áradat, a szent munka Életet-adó feltétele. Ibos napjától Iboska napjáig áldjá­tok az Urat, amely megszüntette az emberevést és idővel elküldi hozzátok a Szeretet gondolatát az Örök-Béke ígéretével, hogy befejezhessétek a pusztító háborúk kegyet­lenségeit. Menjetek a kísérő lovasaitokhoz és a Felséges néphez, és Égből származó békevágyunkat hirdessétek!

Az íjászok 500 fős csoportja a Nimród-Ordosz birodalombeli 300 fő lovassal előké­szítette az új Anu kegyhelyet az újabb, háromnapos ünnepélyre. Útközben a Nagy­szala törvények szerint egy alapkő letételt kell megejtenünk az újabb templom és pap­szentelés miatt. Így értünk Anu 25 személyes kegyhelyére, ahol Karun átadta az Uruk városi írnok-képzősök által küldött ajándékokat.

Ezen az Anu kegyhelyi tanácskozáson főként arról volt szó, hogy miként véleked­jenek a süllyedő Atlanticról elmenekülő barna bőrű emberek elhelyezéséről. Ugyanis az idő hidegebbre való fordulásával, mivel ezen menekültek fázósak voltak, sok fával tüzeltek. Meggondolatlan erdőirtások miatt a homokos altalaj sok helyen futóhomok­ká változott. Az uruki Templom-gazdaságok jó tanácsokkal látták el az Atlanticról jövő menekülteket, hogy a dúsvizű folyók között öntözéses csatorna-gazdaságokat lé­tesítsenek. Azonban ez sok esetben nem járt sikerrel, mert a csatornás öntözéses gaz­dálkodást csak sok munkával és türelemmel lehetett megvalósítani.

Sikila tudatta Töröngöllyel és Nemerével, a férjével, hogy a Kaltes-asszony Föld­jéről jött beavatottak segítségével a legmagasabb kaltesi tudománnyal, gondolatok át­vitelével foglalkozik. Útközben közölte Karunnal, hogy ezen Földünket illető ese­ményt Anu kegyhelyén meg kell beszélni. Anu 25 személyes kegyhelyén minden be­avatott elmondta véleményét arról, hogy a három birodalomba lopási szándékkal vagy élelem kéréssel bejötteket hogyan bírálják el.

Havarut útközben megbeszélést tartott a Nimród-Uruk-beli beavatottakkal. Az a vélemény alakult ki közöttük, hogy munkájuk szerint élelmezési anyagokkal kell kár­pótolni a bejötteket, hogy családjukat megmentsék az éhségtől. Tardos és Aháj lovascsoportja viszont azon a véleményen volt, hogy az elfogottakat Tot szolgálatába kell venni és munkavégzésük szerint kell őket élelmezni. Túl nagy mozgási lehetőséggel nem kell a lopósokat jutalmazni; mert akkor a belső gazdaságok biztosította jólétben számuk mindinkább szaporodni fog, a vadászok és harcosok éle­te pedig csak jobban veszélyeztetve lesz. Az úr-szolga viszonyban minden fegyveres élete veszélyeztetve van, s létszámuk is csökken.

Anu újonnan épített kegyhelyén az előre beütemezett ügyek megbeszélése mellett a jólét és éhség kérdését a beavatottak között szavazásra tették fel: a 21 beavatott és kaltesi küldött 11-11 arányban pártolta az úr-szolga és munkaadó-dolgozó elképze­lést. Végül a kaltesi beavatott azt hangoztatta, hogy lényegében mindkét véleményt pártolni tudja, mert minden elképzelés a gyakorlatban azon fog múlni, hogy a földi emberek milyen műveltséggel járulnak hozzá az emberi nem tovább éléséhez. Ezért azt javasolta, hogy Bothon, Esthon és Sába fejedelme is szavazzon, hogy ezen legége­tőbb kérdést eldöntsék. Mivel 25-en vannak, a két vélemény közül az egyiket el kell fogadniuk, de lehet, hogy egy harmadik lenne a legjobb. A döntés végül úgy szólt, hogy 13-12 arányban az úr-szolga viszonyt tartották el­fogadhatónak. Tehát Anu-ban elfogadták, hogy az éhezőket mind a gazdasági, mind építkezési munkákban szolgálatba kell állítani és gondolatrezgésekkel Joli-Tórem földjének összes beavatottját ezen döntésről értesíteni kell. Nagyarányú építkezések­kel munkát kell adni a rászorultaknak, hogy az elvégzett munka arányában élelemmel és ruházattal lássák el az éhező lakosságot. Az emberevés után az éhséget is csökken­teni kell az időjárás és háborúskodás okozta veszélyekkel együtt. Mivel mind a két csoport is kifejtette véleményét a maga igaza mellett, Nagy-Tot (így nevezték a kaltesi beavatottak vezetőjét) az évezredek tapasztalatait figyelembe véve azt mondta:

- A nagy Mindenség minden mozzanata hatással van az emberiségre és az Égites­tek megnyilvánulásaira. A Bika, Kos és Halak Világhónapjának öldöklő évezredei után Joli-Tórem Földje elérkezik a Vízöntő Világhónapjába, amikor az emberevés megszün­tetése, a Szeretet tanának megértése után az emberiség rájön arra, hogy az öldöklések helyett mindenkinek dolgoznia kell. A lopások, hazug vagyonszerzések nem terem­tenek örökéletűeknek gondolt jólétet; ezt csak a békességes munka és a természet tit­kainak kifürkészése adja meg.

Érdekes, hogy a másodszor háromnapos tanácskozás alatt senki sem rótta le az ese­ményeket, csupán Töröngöly beavatott rovósámán. Arról szigorú törvény rendelke­zett, hogy a beavatottak közül soha senki egy emlékbotra való sort sem ír le, csupán a kijelölt évszázados rovó, aki a Nagyszalát megörökíti.

Az Anu kegyhelyén tartott megbeszélések alatt már minden talpalatnyi termőföl­det elárasztott a megtermékenyítő áradat. A kegyhelynek szépen kiépített oszlopos csarnoka volt a Szentéllyel és nagy oszlopos állásai szérűkkel, úgy hogy a 800 ló és a 30 dísz-szekér nyugodtan elfért a kegyhely térségében. Mutatványos emelvényeken jövendőmondók, csillagjósok, bűvészek és ifjú táncosok szórakoztatták a vendégek és a kíváncsiskodók sokaságát. Az étkeztetések a vendégházakban történtek, míg szállá­sokról a Templom-gazda gondoskodott. Amíg a házigazdák és urukiak az Indusvöl­gyiekkel Anu-ban maradtak, addig a 24 Hun Törzsszövetségiek Őrsur egypergős tá­volságra lévő várába lovagoltak szállásra. Havarut beavatott fejedelmi személy gon­doskodott arról, hogy Sikilát és Kissit hordszéken vagy fejedelemasszonyi utazókas­ban szállítsák. Mindenki kíváncsi volt, ki lesz a következő Nagyszaláig a legerősebb fokozatú újszülött beavatott.

A legszebb asszonykorban lévő Sikila volt a legerősebb olyan beavatott, akinek gondolatrezgései bejárták a Földet. Így a gondolat felvevő beavatottak pontosan érte­sültek a Nagyszala minden egyes mozzanatáról. Így történhetett, hogy akik nem je­lenhettek meg, pontosan értesültek az Égiektől kapott észrevételekről, tanácsokról. A társföldünkön élő különleges képességű beavatottak gondolatrezgésekkel örökös kap­csolatban állottak Joli-Tórem földjének beavatottjaival.

Hajnal hasadtával, mire Őrsur várának kakasai megszólaltak, új csoport érkezett Kadhafi hajósparancsnok vezetésével, akik tengeri népek kalózainak fogságából sza­badultak ki. Mivel a Havaruti-Nagyszala beavatottjai közül Sikila volt Joli-Tórem Földjének legerősebb beavatottja, reggeli fürdés után nála jelentkeztek. Anu kegy­helyről harci szekeret küldött értük Havarut, hogy az Atlanticon túlról és az Arany­partról érkező beavatottak méltó fogadtatásban részesüljenek. Útközben az újabb vendégeket Sikila tájékoztatta az építkezési módok fejlesztésé­ről. A Havarut kegyhelyén történt döntéseket a két Atlanticon túli és Aranyparti be­avatott magára kötelezőnek ismerte el. Anu kegyhelyén ünnepélyesen fogadták a három előre jelzett távoli beavatottat, örülve annak, hogy Kadhafi hajósai az érkezőket a kalózok fogságából kiszabadítot­ták. Mindhárman értésére adták társaiknak, hogy a megbeszéléseket maguk is érzé­kelni tudták, de Sikila már hajnalban tájékoztatta őket, s az eddigi döntésekkel egyet­értenek. Ekkor a Bothon, Esthon és Sába fejedelme átadta helyét az új beavatottaknak, míg maguk lovas csoportjaik élén biztosították az Ibos-Iboska napok közötti megbeszélé­sek zavartalanságát. Tenisur, a Kaltes-asszony birodalombeli megbízott, Égből jött vendég előadta, hogy 10 000 évvel előbb az ő Földjükön is akadtak még a hatalmas­kodók között nézeteltérések, de a beavatottak irányítása mellett minden vitás kérdést tárgyalásokkal rendeztek. Egyik rendbiztosítási intézkedésük az volt, hogy minden érdekcsoport harcosaiból közös hadsereget alkottak. Az érdekellentéti vidékekre ezen csapatokat küldték, amelynek eltartásáról a vitázóknak kellett gondoskodniuk. Így mindkét félnek érdeke volt, hogy sérelmüket nyomban elintézzék, mivel a közös had­seregnek mind az élelmezését, mind a kulturális igényét ki kellett elégíteni. Már pe­dig az ifjú harcosok jó étvággyal bírtak és vetélkedő, majd szórakozó kedvük is sok kiadással járt.

Mindannyian tudjuk, hogy most a beavatottak szellemi központja Karun beavatott vezetésével Nippur kegyhelyén van, de előreláthatólag a ma még kicsiny Karnakba fog ezen központ menekülni. A tengeri népek emberevő hada a beavatottak központ­ját áthelyezésre készteti majd Ordoszba, mivel a nagy lovas birodalmak jobban tud­ják biztosítani a nyugodt működésüket. Az ataiszi népek az Égiektől kapott szellemi életet támogassák, mert az megszüntette az emberevést, Templom-gazdaságaik pedig megtanították a Föld lakóit az emberibb életre.

A Hetevaret és Anu kegyhelyek után újabb 3 napon át Őrsúr birodalmának 25 sze­mélyes beavatott kegyhelyén folytatták Tenisur vezetésével a Nagyszalát. Előtte Sikilának megerőltető szellemi munkát kellett végeznie, hogy gondolatrez­gések segítségével Karunnal megértessék Kaltes-asszony földjének legújabb találmá­nyait. Töröngölynek Nippur és Ordosz rovásrendszerével agyaglapra kellett karcolni a napirendi pontokat, hogy azt a Nippurból küldött írnok-sereg Bothon-Esthon és Sába beavatottjai részére a Nílus-menti képrovásokra átültesse. Így a Nagyszala ügy­rendje zavartalan volt, mert a Töröngöly vezetése alá tartozó írnok-sereg minden órangos-pergő eseményeit az étkezési szünetek alatt agyaglapokra véste. A kis Aháj­nak és Kissi aranyasszonynak minden hajnalban aranylapokra kellett leróni a Nagy­szala döntéseit.

Őrsurban a Nagyszala hatodik napján a legutolsó kaltesi látogatáskori kertgazda­sági tudást egészítették ki. A 8 470. tűzszerzési évtől a 9 538. tűzszerzési évig össze­hasonlították, hogy társföldünk mennyit fejlődött a termelvényekben a mi Földünk­höz képest. Az ajándékba hozott búzakalászok sokkal nagyobb súlyúak voltak, mint a Nippur birodalmában termő kalászok, ugyanúgy az árpakalászok súlya is nagyobb volt, így ezeknek a termelésére kellett a Nílus mentén is átállni. A termények mag­vait az ataiszi beavatottak között szétosztották, hogy a magvakat szaporítsák.

A Nagyszala hetedik napján a társbolygónkon történő állattenyésztés fejlettségét mutatták be, de most nem küldtek a pulihoz hasonló nyájőrző állatkákat, vagy az agabák által delfinnek nevezett értelmes halféleségeket, csupán a házfiasítási feltételek fejlődését ismertette Tenisur Sikila által. Erről a Töröngöly vezette írnoksereg uruki, bothoni és ordoszi írásjelekkel agyagtáblákat készített.

A Nagyszala nyolcadik napján az ásványokból történő fémtárgyak előállításáról volt szó. Megbeszélték az építkezéseknél előforduló erőátvivő gépeket, a kövek tartó­sabb összeillesztését. Azt is megbeszélték, hogy Joli-Tórem földjének még nem keve­redett lakóit hogyan vonják be az építkezés és fémmegmunkálás titkaiba. Ezen tár­gyalások 5 pergőig tartottak. Utána a Sikila és Töröngöly által vett gondolatrezgések lerovása történt a három folyóvölgynek a nyelvére a sajátos rovásaik alapján. Azt is el­határozták, hogy a központi irányítási nyelv továbbra is az uruki beavatottak nyelve marad. Ezért Nippurban, Pintorban, Urban és Urukban írnok-képzést tartanak fenn. Ezenkívül Agadi, Ninive, Ordosz és Eturia rovás-mesterségét is továbbfejlesztik.

Nyolcadik nap naplementekor Sikila beteg lett, de a Tenisur által hozott csoda­gyógyszerektől hamar meggyógyult.

Mivel Ninivétől Szidonig közel száz főnyi 24 Hun Törzsszövetségi kísérő lovas je­lentkezett, Aradnál közös megbeszélés alapján Aháj tárkányfejedelem az utazási kísé­retben elfáradt garaúzokat és ahájokat az erős honvágyuk miatt hazaengedte Eturiá­ba. Az elaggott Etur, mikor meghallotta Sikila fontos szerepét a Nagyszalában, még egyszer látni akarta kedvenc leányát és Kadhafi hajósainak révén Őrsurba érkezett. Az áradásos folyópartról Sikila szállására lovagoltak. Eturt díszes hordszéken vitték a sábaiak a felszentelt Gizeh kegyhelyre, mivel egy magas fokozatú beavatott csakis újonnan épített kegytemplomban szállhatott meg. Ugyanis a minden 24 év körül át­építendő kegyhelyeket egymástól látótávolságra építették. Így Őrsurtól elindulva az embercsapáson Alsóőrs, Ur, Felsőőrs, Előőrs, Giz, Gizel, Gizeh, Gizella és Gazella kegyhelyek szomszédságában a legújabb Gizeh-kegyhelyre mentek, ahol Sikila Tö­röngöly és Aháj rovó-deákok társaságában összeállította a Szakharai-Nagyszila napnak a szokásos 5 pergős napirendi folyamatát. Etur, aki Karun beavatott fejedelem társa­ságában hordszéken érkezett, nagyon boldog volt, hogy hamar felgyógyult leányát fontos döntések közepette találta és örömmel adta át Sikilának szülőföldje ajándékait.

A lovaskísérettel indult csoport estére érkezett meg Szakar és Zakar kegyhelyen át Szakkara új kegyhelyére, ahol a beavatottak tábora díszes vendégsereggel várta Sikila aranyasszonyt. Mire teljes ragyogásában felkelt a Nap, Sikiláék lovaskísérete Szakkarába ért az újonnan épített Kegyhelyre, ahol Tenisur megtartotta a következő évezredekről szóló előadását, amelyet Aháj az alábbiak szerint tömörítve lerótt:

- Miként a kaltesi népeknél az Úr tiszteletére emelt hajlék az elmúlt nemzedék Élet-dombja fölé emeltetik, ugyanúgy a termőföldre hordott emberöltős romhalmok­ra új népek özönlenek. Az embertelen hatalmaskodókat túléli a népek ítélete. Ahogy Kaltes-asszony Földjén is győzött a népek békevágya és az irgalmasság, az erős hitű népek békevágya győzni fog és a rozsdának indult fegyverekből kiváló földművelő szerszámokat készítenek. Dolgos nép más népekre fegyvert nem emel és hadakozási játékokkal nem tölti az idejét, inkább hatalmas új hajlékokat emelnek a felnövekvő ifjúságnak. Minden nép az Égi eredetű Haladásnak állít emléket és saját jólétéért munkálkodik mindörökké!

- Hazug ígéreteket soha el ne higgyetek, mert aki sokat ígér, az mindig keveset ád. Gyönyörű jövő ígéretével közelítik meg elméteket, de folyton csak a maguk jólétével törődnek. Ezért távolról jött embereknek soha ne higgyetek, mert könnyű annak ígérgetni, akik a Ti munkával szerzett gyümölcsötöket akarja szétosztani. Az agyatok Életfájával megtanult gondolkozásotok Égiektől származó józansága a Ti javatokat akarja! Az Életfátok minden ágát és gyümölcsét az emberiség javára fordítsátok!

- A nagyszájú hatalmasok elgondolásaik érdekében a népeket egymás ellen uszítot­ták. Amikor valaki részegítő italát a földre öntötte és részegen ordítva az ellenfélnek mondott másik ország szegényeire rontott, akiket ugyanúgy leitattak - kissé elgon­dolkozott és visszafordult -, de ott is akadtak józanok, akik megálljt kiáltottak és megfordulva a hajcsárokra rontottak. Sokan meghaltak, de az eddig félrevezetett többség győzött. Mivel az Égitestek állása hatott az emberek idegrendszerére, többé nem háborúskodtak és mindenki igyekezett munkával megteremteni a jólétet.

- Sajnos, Joli-Tórem Földjének az Égitestekhez való viszonya a Bika, a Kos és a Halak csillagzatának hatására még olyan, hogy az öldöklés mind nagyobb méreteket fog ölteni. Az Égiek hatására eljön majd egy olyan korszak a Vízöntő Világhónapjá­ban, hogy az emberek mihozzánk hasonlóan békességben fognak élni.

- Ataisznak a jégkorszakok miatt el kellett pusztulnia, de Aran és társai elhozták onnan az olajvesszőket és a szőlőhajtásokat. Most ezen vesszők és más termelvények további nemesítésére hoztak Kaltesi eredetű nemes ágakat, hogy azzal az élelem-bő­séget fokozni tudjátok!

Töröngöly ezen beszéd tartalmát a várakozó Ahájnak kegyhelyük nyílásán kiadta és az írnok-sereg azt minden nép nyelvére rovásba vette, hogy a Templom-gazdaságok pateszijeit és a lugalok csoportját erről és a többi tárgyalásokról értesítse.

A lovasok, mint minden kegyhelynél, reggelenként százas csoportokban elindul­tak, és az utat biztosították. Ménesnek az egyik unokája bevezette a Vanisten napi lo­vassági versenyt, melyet mindig a Ménes városa melletti Pusztaszeren tartottak meg. Itt Abod fejedelmi ifjú lovassági gyakorlóteret építtetett és mellette ezen alkalomra előkészíttette az árnyas ligetek kegyhelyei közötti versenypályát, amelyet füvesítéssel láttak el. A pusztaszeri viaskodás miatt Abod városát három év alatt építették fel. Szakkara 25 személyes kegyhelyén új vendégek jelentkeztek, mivel megérkezett Kad­hafi kíséretében a 24. beavatott fejedelmi személy Atlantic menekültjei közül. Ezen hajós csoport beavatottja élénk kereskedelmet folytatott a süllyedő Atlantic térségében.

Tenisur, a kaltesi beavatott arról beszélt, hogy a régebbi csoportokban, amelyeket Kaltes-asszony Földjéről a beavatottak társadalma küldött, kivételes képességű embe­rek voltak, akik minden követelménynek megfeleltek. Ugyanis a kaltesi birodalom­ban csak az olyan egyének vállalhattak hosszabb Égi-járműves utazásokat, akik min­den tekintetben kiállották a megterhelő repüléseket. Kaltes-asszony birodalmában sem volt mindenki teljesen egészséges ember, mivel 100 közül 1-2-nek nem született gyermeke, tehát ilyeneket nem küldhettek oly hosszú útra, hogy a Joli-Tórem Föld­jére bizonyosan megérkezzenek. Az orvosok minden jelentkezőt megvizsgáltak és a küldötteket vércsoportonként fele-fele arányban állították össze. Az Égi-járműveken visszaérkezők jelentései alapján megvizsgálták Joli-Tórem földjének sok lakóját. A lá­togatások után megállapították, hogy Joli-Tórem és Kaltes-asszony Földjének ember társadalma 2-2 vércsoportból áll. Így a Kaltes-asszony Földjéről érkezők vérfrissítők lesznek, s ezért az elszaporodó emberiség fejlődése várható. Azért vizsgálták meg oly gondosan a tökéletesen egészséges küldötteket, hogy az értelmesebb emberiség Joli-Tó­rem Földjén is kifejlődjön. Eleinte kisebb, játékos állatkákat is hozott az ifjúság magá­val: Pulikat, delfineket és más kedvenceket, és azok a templom-gazdaságok környékén elszaporodtak. A későbbiekben magvakat és gyümölcsfák szaporító vesszőit hozták, mint ahogy jelenleg is nemesített magvakat osztottak szét a beavatottak között, hogy azokat Joli-Tórem Földjén elterjesszék. Megjegyezte, hogy eddig a kaltesi embereket azért küldték, hogy az emberi nem fejlődését a legszívósabb fiatalsággal gyorsítsák meg.

Az Étkezési szünet előtt elmondta a beavatottaknak, hogy ugyanúgy, mint eddig, a 25 személyes beavatott tábort Égi járművökön fogják a Ménes város melletti Abod­ba szállítani. A mindenkori harmadik napi Nagyszala rovót is magukkal viszik.

Mivel Bothon, Esthon és Sába fejedelmei a várt beavatottak megérkezése után nem vettek részt a kegyhelyi tanácskozásokon, ezért lovasaik élén Ménes városa elé lova­goltak, ahol Abod városában előkészítették a pusztaszeri lovasversenyt, amely min­den idők legszervezettebb ünnepélyének ígérkezett.

A 24 beavatott Szakhara kegyhelyének oszlopcsarnokában várta a harsonás jelzést. Közben a rovók által lejegyzetteket végigtárgyalták. Elcsodálkoztak Kaltes-asszony Földjének magasabb fejlettségén és ennek kapcsán a további fejlődés lehetőségéről tanácskoztak. Sikila vezetésével bőséges étkezéssel kedveskedtek a Ménes birodalom­beli papnők és az arbag rokonsági kegyhegy Tűzőrző leányai, míg a hűsítő italokat az apród-papnők szolgálták fel.

A főpapi vendégszállásról jelezték Tenisur megérkezését az Égi küldöttek társasá­gában. Mivel ezen csoport 4 férfiből és 3 papnőből állott, mindegyik magával hozta deszantját és pergőjét, amellyel az egyes szakcsoportok megbeszélési idejét szabályoz­ták. Mivel Sikilát minden nap kioktatta Tenisur a másik napi megbeszélés tervezeté­ről, a Ménes Birodalombeli papnőkkel és rimalányokkal a tanácskozás rendje lehető­ségeit latolgatták.

Tenisur mindjárt elsőként küldetésének a legkényesebb feladatát adta elő. Társföl­dünk, előttünk 10 000 tűzszerzési évvel sajnos ott tart, hogy a korcs és nyomorék szü­letések nagy száma és közlekedési balesetek következményei miatt az új nemzedék születését szabályozniuk kellett. A három Égi-Birodalombeli papnő gondosan kezelt szaporító anyaggal a már meglévő állatállományt akarja Egi módszerekkel nemesíteni. Sikila egy pergő idő alatt előadta, hogy a Nílus, Ráten és Tigris folyóvölgyi beava­tottak hozzájárulnak, hogy az állatállományukat és terményeiket, a Kaltes-asszony Birodalmában bevált módszerekkel a Földünkön nemesítsék. Utoljára Tenisur el­mondta, hogy a három kaltesi papnő olyan gondosan kezelt és hűtött emberi szapo­rító anyagot is hozott magával, amellyel egy-két folyóközi, Nazarka szerepet vállaló papnőt megtermékenyít, s így a születési rendellenességeket megszüntethetik. Nyom­ban a pergős szünetben tanácskozás kezdődött erről, de csupán 3 karnaki, 1 ráfeni, 3 maja és 1 indusi papnő jelentkezett. Sikila az étkezés után összehívta a női társaságot és izgatott légkörben folytak a megbeszélések. A 24 Hun Törzsszövetségi asszonyok többségükben kijelentették, hogy a természet rendje szerint a nőnemű világ örömmel várja a termékenyítést. Mi­lyen boldogság még az állatvilágban is, amikor egy-egy csikó vagy borjú futkos az anyja körül. Ezt a természetes módszert nem szabad senkitől megtagadni. Ménes utódai közül azonban három karnaki Nazarka a megalázottságukban, hogy bátyjaik és atyjuk a vagyonfelhalmozás miatt őket papnői szolgálatra kényszerítenék, titoktartás reményében vállalták az Égi tudósok által javasolt mesterséges megtermé­kenyítést. Ugyanilyen gondolatok miatt Del, Éld és Ré papnők mellett az Úr-városi An, a maja Vuh, Azt és Tis és az indusi Har is csatlakoztak és vállalták a 15. nap mű­veletét. Ugyanis a Kaltes-asszony birodalombeli tudósok szerint a havi vérzést köve­tő, törvénybe iktatott három napos pihenők után minden nő 14 napig Égiáldás leány­gyermeket, míg a 15. nap után Égiáldás fiúgyermeket adott. A Ménes-birodalombeli fejedelemi papnőknél nem volt semmi baj, mert Karnak főpapja csak olyan papnőket engedett el, akik a háromnapos pihenőt már letöltötték. Mivel ezen fejedelmi lányok a huszadik vízáradásos Ibos-napi születésnapjukat már megünnepelték, saját elhatá­rozásukból ajánlották fel magukat az Égi-tudományok kísérletéhez. Némi bosszúvágy is serkentette húszéves-hiúságukat, mert sokan azt gondolták, hogy tőlük már életre­való fiú-gyermekek nem születhetnek. Szokatlan érzelmek dúltak a különböző fajtájú és tudású emberekben. Ez a kaltesi látogatás felkavarta az emberek érzelmeit, volt miről beszélgetni útközben. Így érkez­tek Ménes birodalmi fővárosba, ahol az előző napi lovasok a későbbi vendégek szál­lásait biztosították. Mivel itt semmi tudományos papi intézmény nem működött, mindenki a pusztaszeri lovasverseny bűvöletében állott. A Kaltes-birodalombeli papnők a karnaki Ré papnő hajlékában vendégeskedő többi vendég papnővel együtt nyomban megkezdték a megbeszéléseket. Sikilának nagyon sok dolga akadt, mivel köztük ő volt a legtökéletesebb gondolatrezgés továbbító. Amíg a férfiak lovastáborát a lovassági előkészületek izgalma töltötte el, addig a Ré hajléká­ban megtörtént a 10 000 évvel magasabb tudású szaporodási eset. A három Kaltes-bi­rodalombeli papnő a lovasversenyek elmúltával Sikila tudtára adta, hogy vizsgálatuk alapján a 10 000 évvel magasabb tudás magvát a legkitűnőbb képességű Égiektől elül­tették. Az egyébként víg kedélyű Sikila rimalányainak csupán annyit mondott:

- Kaltes-asszony birodalmában az ifjúságtól már ezt a kis emberi örömöt is megsajnálták! Amint az 5 pergős megbeszélésnek vége szakadt, kisebb csoportokban megbeszé­léseket tartottak.

A kegyhelyek ajtajában mindenhol Tenisur csoportja fogadta Joli-Tórem Földjének beavatottjait és az Élet-kenyerével kínálták meg az érkezőket. Annak elfogyasztása után az Élet-italával kedveskedtek. A második pergő homokjának lefutása után bár­milyen nyelven is szólalt meg valaki, a kezdeti nehézségek után már mindenki meg­értette egymást, mivel a bűvös fövegek alatt a gondolatokat már csak egy nyelven to­vábbították. Ugyanis a Kegyhely-csarnokban a Kaltes-asszony birodalombeli vendé­gek az ajándék fövegekkel a 10 000 tűzszerzési évvel magasabb tudást át tudták vinni Joli-Tórem Földje beavatottainak tudatába.

Mire befejezték a Kegyhelyen a megbeszélést, a kaltesi vendégek előálltak az Égi járművel és a résztvevőkkel együtt az új Abod városba repültek, ahol a lovasok ünne­pélyesen fogadták őket. Másnap reggel megkezdődött a havaruti Nagyszala emlékére a Nagy Süán, amelyen 500 lovas vett részt.

Minden 100 lovasból az első 5 lovas került a döntő küzdelembe. Az ifjú kaltesiek is kedvet kaptak a versengésre. A legdélcegebb vendég kaltesi egy Har nevű papnőnek a tartalék lovát választotta, mert az volt a legvadabb paripa, s nem tudta senki megfé­kezni. Az egész napos versengés után már úgy látszott, az utolsó lovaglásban Aháj lesz az első, de a cél előtt Har papnő lova beleharapott Aháj lovába, s így a kaltesi lovas lett az első, akit ezután a mi nyelvünkön Harapinak neveztek. A papnők és rimalá­nyok versengésében estére Indus bájnő lett az első, aki egyébként jövendőmondással is foglalkozott. A győzelem jutalmául Harapi esti étkezésül halászételeket rendelt a csoportjuknak. A győztes papnő viszont Harapit választotta férjéül, amit még Teni­surnak sem lehetett megváltoztatni. Harapi Kaltes-asszony Földjén építési tudós volt, akinek a visszamaradásához a kaltesi irányító-központ is hozzájárult. Harmadiknak Abod futott a célba, míg negyediknek a nyugtalan Kadhafi. Ötödiknek Kapac beava­tott, az Atlantic felől jött vitéz, míg hatodik Nimród második fia, az ifjú Dobok lett.

Tenisur mindegyik győztesnek átadott egy-egy kis csomagot, amelyben kaltesi mag­vak voltak, de mindegyikben más-más fajta. Felkérte a megajándékozottakat, hogy a dobozokat csak közvetlenül az ültetés előtt bontsák fel. Azonban felhívta a figyelmüket, hogy ezen Égi-magvakat, majd ha a termelvények megteremnek, egymásnak adják át. Reméli, hogy a most hozott ajándékok a Vízöntő Világhónapjára elterjednek.

- Lehet, hogy tévedek, mert Joli-Tórem Földjén a Hold-Anya hatására fölgyorsult az Élet és a bátor hajósok hamarabb végrehajtják az elterjesztés feladatát.

A lovasversenyek után a nyugtalan tengerparti szkíták kérték, hogy kocsiversenyt is rendezhessenek, először kordélyokkal, majd a végén harci szekerekkel. Az avarok lassú mozgású, kezdetleges kocsi-szerkezeteit nem indították. A Kaltes-asszony birodalombeli bölcsek csak fitymálva nézegették a készülődést, de Tenisur, aki fiatalabb korában maga is híres futó volt, örömmel járult hozzá. Annál is inkább, mert az eddig háttérbe szorult Égi-jármű kezelők 5 főnyi személyzete is vállal­kozott a versenyzésre. Mivel Bothon, Esthon és Sába fiataljai még nem ismerték ezen előzködési módot, mindenki élénk figyelemmel kísérte az előkészületeket. A nézőket felkérték, hogy az Abod városától látásnyi távolságra lévő Pusztaszer-kegyhelyéig a kö­veket szállító út mentén a helyeiket kényelmesen foglalják el. Ugyanis korábban szép fasort ültettek Abod és Pusztaszer között és a fasor két oldalán jövő-menő két utat je­lölték ki az építési anyagot szállítók részére. Gyönyörű téli napsütésben kezdődött meg a kordélyosok versenye. Ebben a pamír-szkíták közül Kas tárkány győzött, aki nemrég érte el a beavatottság szintjét és Töbet küldte el a havaruti-Nagyszalára. A másik győz­tes Kuca beavatott lett Bugátból, akinek az édesapja a parszi szkítáktól jött vőnek Bu­gátba és az édesanyja, mint az ifjúsági lovasverseny győztese, férjéül választotta. Tehát a gyorsasági egylovas kordély versenyen kettős szkíta győzelem született.

A szekér-versenyek már népesebbek voltak, mert a 20 kordéllyal szemben most 60 harci-szekér versengett. Egyszerre csak 5 szekeret indítottak, hogy minél kevesebb sérülés történjen. Csoport-győztesek a kétlovas harci-szekereken: Berenice, Hani, Ham, Tardos, Jászó, Böngyér, Har, Dániel, Arpah, Kadhafi, Roj és Molnár voltak. Ezen bizonyos kaltesi versenyző Szakarában kapta a nevét, mert a papnők igen érdek­lődtek a szép növésű, Égi-járművet gondozó kézműves iránt. Sikila közvetítésével azt a választ kapták, hogy fiatal korában lepénysütő volt, később azonban a rendfenntar­tókhoz lett beosztva és itt tanulta meg az Égi-járművek kezelését. Tenisur biztatására hozzá hasonló versenyzővé vált. Mivel az édesapjával együtt sok kenyérmagot őrölt, ezért az Uruk birodalombeli Ganna beavatott azt mondta: bizonyára kiváló molnár volt az Égieknél. Így aztán ráragadt a Molnár név, amely a legrégebbi Umma város­beli templom-gazdasági mesterségeknél liszt- és darakészítőt jelentett. Így a papnők és leányok kedvence az ifjú Molnár lett.

A versenyzők minden forduló után a beérkezés sorrendjében már három lóval el­látott harci-szekereket kaptak. A másodszori fordulón Berenice, Dániel, Roj, Arpah és Molnár versenyzők érkeztek elsőnek.

Amíg a versengés folyt, a beavatott nézők és vendéglátók tanácskoztak. Tenisur azt mondta, hogy nekik még vannak olyan ajándéktárgyaik, amelyekkel a versengőket megjutalmazhatják. Bothon, Esthon és Sába fejedelmi személyei is kijelentették: Erre a célra ők is tartalékoltak díszes tárgyakat, s így minden résztvevőt megjutalmazhatnak.

Így a kétlovasok között Arpah lett az első, a második Dániel. A háromlovas futam­ban Molnár lett a győztes és Berenice második. A győztesek ünneplése után ünnepé­lyes ebéd volt, azalatt templomi karok énekeltek és a templom csarnokban a szoká­sos táncokat mutatták be, majd megkezdődött az ünnepi lakoma.

Az ünnepségek befejezése előtt Ré karnaki papnő bejelentette Sikilának, hogy Molnárnak, a szekérversenyek győztesének a felesége akar lenni. Ennek hamarosan híre ment és rögtön jelentkezett Sába papnő is, hogy a pamír-szkíta Berenice felesé­ge akar lenni és az édesanyjának birtokán, a Vörös-tenger partján akarnak pamír-tár­kányok segítségével egy kikötőt építeni.

Mindkét esetben megbeszélésekre volt szükség, mivel mind az újonnan elnevezett Molnárnak, mind Berenicének a pótlásáról gondoskodni kellett. Reggelre megoldódott a csere, mert Molnár helyett Ré papnő öccse, aki beleszeretett az egyik kisebb termetű kaltesi papnőbe, a Sikilával történt megbeszélés értelmében jelentkezett az Égi-járművön való eltávozásra. Berenice helyett Bábel és Uszuri beavatottak is jelent­keztek cserébe. Végül a beavatottak tanácsa Uszuri mellett döntött.

Amíg Berenice azt a parancsot kapta, hogy fejlessze ki Úr városa és a róla elneve­zett Berenice között a tengeri hajós kereskedelmet, addig Uszurinak a legfőbb felada­ta az lett, hogy a pamír és parszi szkítákkal a kereskedelmi kapcsolatokat kifejlessze. Ehhez az elgondoláshoz Harapi és felesége, Har beavatott is csatlakozott. Az Indus mindkét oldalán kereskedelmi szállásokat építettek ki az Uszuri szárazföldi kereske­delmi karavánok részére, s így az ataiszi népek hírszerzői lettek.

Bothon, Esthon és Sába ifjúsága ünnepelt és vidám hangulatban lovagoltak Pusz­taszerről a Narmen fejedelemfa által épített Tébába.

A vendégek szorgalmasan rótták: “Kadhafi, Atotis és Hóraba birodalma után megtartottuk Pusztaszer nagy ünnepét, a Nagy-Süánt és vásárosok, énekesek, erőművész mutatványosok, csillagjósok vetélkedője után még Napkara Aran-Östen birodalmát is felkeressük, hogy ünnepelhessük a Nagyszalát!"

Az ünneplésbe azonban egy kis hiba csúszott, mert a külső magtárakat a homok­buckás vidékek éhezői megtámadták. Tenisur a kaltesi járművön a beavatottakkal a kis Tébába repült. Az utóvéd 100 lo­vas éppen felnyergelt, amikor az életben maradt termény-raktár őre lóhalálában jelen­tette, hogy a szemes terményeket az éhezők elrabolták. Káli hátvéd parancsnok 100 lovasával nyomban a rablók után lovagolt. Kézrekerítették mind a 40 rablót és meg­kötözve Abodba szállították. Abod fejedelme, Káli és Kuca vezette a rabok kihallgatását. Poliszár, aki már dol­gozott Szakara mágus ültetvényein, meglehetősen tudott a volt gazdái nyelvén beszél­ni és elpanaszolta, hogy messze a Nílustól nagy szárazság uralkodott és kiégtek a ter­ményeik. Igen sok ember és gyermek éhen pusztult. Abod fejedelme azt válaszolta, hogy miért lopnak és gyilkolnak, hiszen ha Abod vidékére jöttek volna dolgozni, a munkájuk fejében kaptak volna sok élelmet, s ez megmenthette volna az embereket az éhhaláltól. Akikre rábizonyult, hogy a raktárost megölték, börtönbe zárták, míg a többit dologra fogyták. A legjáróképesebb ártatlanokat tíz napi élelemmel útba indítot­ták lakhelyükre. Így 4 fő börtönbe került, 30 főt őrizetes munkára fogtak, míg 6 sze­mély élelmet vitt Szakszinba.

Mivel a magtár őre reggelre a papnők gondozása ellenére is meghalt, a 2 főbűnöst 24 fő bíró ítélete alapján vízbeölték. Mikor 3 nap múlva Káli a 100 lovasával Tébába érkezett, jelentette Karun és Havarut fejedelmeknek a megtörtént esetet. Azt vála­szolták rá, hogy ezen események a régi időkben Kaltes-asszony birodalmában is elő­fordultak, de a lustább természetű embereket munkára kényszerítenék. Ugyanis az élet ott sem csak táncolásból, sípolásból és dobolásból áll, hanem a földi terményekért meg kell dolgozni. Úgy látja, a könnyelmű emberiség a bő esztendőkben nem tarta­lékol elég élelmet a szűk esztendőkre és ekkor éheznek. A lefogyott és a csontjukra száradt bőrű kisgyermekek nem tehetnek arról, hogy könnyelmű szüleik nem bizto­sítják a fenntartásukat. Azt Tenisur is helyesnek találta, hogy a 30 személyt munkára fogták, így az elvitt élelem és a további élelmi segélyek értékét ledolgozhatják. Ellen­ben Kaltes-asszony birodalmában nincsenek halálos ítéletek, hanem az elkövetett károk és gondatlanságból okozott emberhalál miatt a bűnösöknek az elkövetett bű­nük terhét viselniük kell. Nem ritka büntetés az életfogytáig tartó szabadságvesztés.

Amíg minden résztvevő beérkezett Tébába, a nyugtalan fiatalság vadászatot tartott és közben egy Nippurból jött rovó-deák sérüléseibe belehalt. Áldott állapotban lévő felesége koraszülés állapotába került. Az Agadi városából küldött rovódeák beavatott­sága révén került Karun csoportjába, útközben feleségét is magához véve, az elkísér­te férjét a havaruti Nagyszálára. Ekkor, hogy a gyermeket megmentsék, a karnaki és a kaltesi papnők a koraszülött gyermeket gondozásukba vették. A megszületett kis­lányka Óm-jellel bírt. Az egynapos gyermeket a karnaki kistemplomba vitték, ahol Tenisur vállalta a kislány feletti védnökséget és az újszülöttnek az Agadi-Féran sze­rint a Mari-birodalombeli Mária nevet adták. Papnők éneklése mellett a Kaltes-biro­dalombeli szokás szerint tartott a beavatott-keresztelő. Ugyanis a beavatottak titkos jele egy lilás köd-képen fénylő keresztalak volt. A kis leányka olyan gyenge szervezet­tel rendelkezett, hogy az édesanyával együtt Karnak arbag-szállásán maradt és a pap­nők mindent elkövettek a megmentéséért. Tenisurnak a rendelkezései szerint ápolták mindkettőjüket. Másnap reggel még életben találták az újszülöttet, s az életben mara­dásához megvolt a remény. Igen érdekesnek találták a beavatottak, hogy a kis Mária igen hasonlított az anyai ősanyjára, Ardvisura-Anyahitára. A régi ataiszi Nagy-Féran 24 személyes nyilvántartásában a Mária név a születési napon szerepelt. Most a nyil­vántartások szerint Agadi körzetben a Mari-birodalombeli Féranban volt található. Ebből megállapíthatta Karun, hogy az Élisten-birodalmában egy igen értékes be­avatott született. Tenisur szerint ettől a megmentett kisdedtől egy nagyon híres nép fog származni. Karun kiadta azon rendelkezését, hogy az édesanya és Mária Tenisur pártfogoltja, Iboska napjáig Tébában pihenjen és szavárd lovasok kíséretében, egy utazókosárban térjen vissza Mari városába. A templomi áldás után Téba lakossága az újszülöttet és édesanyját ajándékokkal halmozta el. Ezen újszülöttnek az emlékére a tébai papnők egy kegyhelynek az alapjait rakták le, amelyet Tenisur áldott meg. A havaruti Nagyszala emlékére az újabb átépítésig Mária-kegyhelynek nevezték.

Tébában is új templomot építettek a Nagyszalában résztvevők számára. Még Nar­men idejében sok toronnyal ellátott kegyhelyet és keremet ligeteket alkottak az Égi­ek tiszteletében elmélyülők részére. Itt gyűlt,össze a többszöri eljegesedés elől mene­külő beavatottak tábora, akiknek utódai az Ősök megmenekített rovásait őrizték. Az új aháj kőfaragók által épített Tébában olyan templomban folytatódott a Nagyszala, ahol 25 beavatott helyett már a kiképzett karéjban 120 beavatott fért el, míg a szen­télyben S vezető fejedelmi személy helyezkedhetett el. Az északról és délről menekül­tek kegyhelyeit, valamint a különböző tájakról küldött beavatottakat az új 24 kegy­hely körzetében szállásolták el. Hajnali megbeszélések után kiválasztott szónokokkal indultak el a Nagyszalára.

A Pusztaszer 5 fajta versenyében győztes lovasok és pap-sámán mágus-pateszi­ tárkány képzősök ifjúsága pihenőt kapott. A győzelmi est örömében Tenisur addig nem indult el Égi-járművével Tébába, amíg az ifjúság ünnepi étkezését meg nem nyi­totta. Minden fogást megízlelt, de inni csupán az Égiektől hozott üdítő-italt ízlelte meg és engedélyével megkezdődött a kakasrikkantóig tartó vígalom. Ezen a mulatsá­gon mind a 24 kegyhelyhez tartozó helység egy-egy jellegzetes énekes-táncos mutat­vánnyal versengett. Az utolsó 100 lovas még csak ébresztőt tartott, amikor újabb lo­vasok jelentek meg Abod felől. Abod fejedelme üdvözölte a vendégeket.

Ninivei díszes szekéren érkezett az előcsapat, míg kényelmes vadász homokfutón az elaggott Nimród kürtösei jelezték a vadászok Nagyfejedelmének érkezését. Ké­nyelmes, aranyozott hordszéken ült az agg Nimród. Az egykori fiatal vadász társa, Abod fejedelem tisztelettel üdvözölte. Abodi dombos kenyérrel, Turra hegyi sóval, pusztaszeri fonott kaláccsal és Amun-papjainak üdítő italával terítettek Nimród kísé­retének és a 24 kegyhely díszedényeit rakták a vendégek elé kézmosásra. Lábaikat fa­dézsákban mosogatták meg pusztaszeri szokások szerint. A nagy kürtölésre felébredt a győztes ifjúság és díszes felvonulással üdvözölte Nimródot, a nagy vadászt, aki Ninivéből hozott ételféleségekkel megvendégelte az ifjúságot.

Nimród elmondta Abod fejedelemnek, hogy öregkori betegségen esett át, de egy Zagrosz-hegységből jött, kurd származású arbag-mágus csodaszereivel meggyógyítot­ta. A mágusok tanácsa a nagyszámú családja kérésére úgy ítélte meg Nimród állapo­tát, hogy arbag kísérettel még megjelenhet a Havarut-Nagyszala utolsó napjaiban ott, ahol a nagy vadász győzelmeit aratta. Boldogság sugárzott Nimród arcán, amikor a győzelmi arany-kelyheket a pusztaszeri Nagy-Süán győzteseinek, igaz, megkésve, de emlékül átadta. Olyan jó kedve támadt, hogy a kurdok hegyi-ünnepélyének lassú to­pogóját is eljárta a ninivei síposok és kürtösök harsonái mellett. Nimród diadalmenetben indult a lovas sereg közepén Aran egykori birodalma felé, hogy az Ibos-Iboska napok közötti Nagyszilán még részt vehessen. Nagyon örült an­nak, hogy kisebb fia, Dobok vadász is részt vett a Nagy-Süánon és a győztesek között ünnepelték. Dobok 24 lovasával apja közelében haladt és az arbagok napi jelentését a rovó-deákokkal mindig ellenőriztette. Örült, hogy édesapja az Égi-járművön érkezett, Kaltes-Birodalombeli tudós és Egyisten hívő papokkal még találkozhat.

A kíséretükbe szegődött Abod fejedelem a havaruti Nagyszala eddigi eseményeiről tájékoztatta Nimródot. Amikor Abod kíséretében Nimród ninivei küldöttsége megérkezett a tébai Nagy­szalára, a lovasokat, szekereket és kordélyokat a karnaki lóállásban szállásolták el. Ez az újonnan épített oszlopcsarnokos fogadó szállás a 100 főnyi utóvédnek lett a telep­helye. A legkényelmesebb lakhelyeket Nimród és Abod kíséretének biztosították. A harmadik napi Nagyszala előadásokra Nimródot és Abodot is felkérték. Tenisur, Havarut és Karun mellett foglaltak helyet a 25 karéjos díszhelyen és éppen a nemze­dék-váltásról vitáztak.

Tenisur a Kaltes-asszony bolygóján, a kaltesi birodalomban már kiforrott, 10 000 tűzszerzési évvel magasabb fejlettségről beszélt. Mivel földi és vízi járműveik igen sok balesetet okoztak, nem beszélve a levegőben röpködő járművekről, ezen baleseteket úgy csökkentették, hogy a jövő-menő közlekedési alkalmatosságokat más-más útvo­nalon mozgatták. Így sem előzés közben, sem géphibából eredően súlyos balesetek nem történtek. Minden lélegzetvételnyi megállóban kupolás várótermek és városok épültek. Ezen kisebb-nagyobb települések helyét úgy határozták meg, hogy erdősé­gek, melegvizek és tavak, tengerek mellett építették ki a fedett városaikat és szállása­ikat, hogy a természetbarátok, turisták és a sportoló-vetélkedő ifjúság kényelmesen és jó helyeken élhessen. Lopások és gyilkosságok, valamint háborúskodások már 10 000 év óta nem fordultak elő, de a 8-10 pergőnyi munkát mindenkitől megkövetelték. Aki valami kihágást követett el, azon az Arvisura-Anyahita által földjükre hozott 24 bíró ítélkezett. A legtöbb bűnt azonban a nemzedékváltások okozták. Ahogyan itt a Mé­nes-birodalmában a kiscsikók sem élhetnek folyton szabadon, Kaltes-asszony Biro­dalmában is minden élő személynek, életének során dolgoznia, alkotnia kell. Aho­gyan minden kiscsikót is befognak munkába, az új nemzedéknek is magának kell új életet teremtenie. Természetesen, egy már 25 tűzszerzési évet megélt ifjú többet tud alkotni, mint egy 3 nemzedéket megélt idősebb ember. Ezért az újabb nemzedék mindig okosabbnak tartja magát, mint az idősebbek, s így igen gyakran nézeteltéré­sek keletkeznek. Itt, Joli-Tórem földjének minden zugában is a felnőtt nemzedék ja­vítások helyett új lakhelyeket teremt. Így mindig az a legújabb, a legszebb, amit az ifjúság a saját verejtékével hoz létre.

Pedig Kaltes-asszony birodalmában is megszületett olyan, sokak által bebizonyí­tott igazság, hogy az újonnan megszületett emberiség nem tud olyan újat mondani, ami egyszer már meg nem történt volna. Új igazság nincsen, csak újonnan felnöve­kedett ifjú nemzedék. Utolsó nemzedék az, aki az öregebb nemzedékek sírhalmát fel­dúlja és az útra veti! Az ilyenek nem gondolnak arra, hogy minden embernek inkább több a haragosa, mint jó barátja, és ő is így járhat!

Tenisur után Karun beavatott fejedelmi személy emelkedett szólásra és a Surupak­ban lévő titkos feljegyzésekről beszélt:

A mesélt, regélt és nemzedékről-nemzedékre örökségül hagyott idők számításában, a rovópapok mindig az igazságot keresték. Eddig a legmegbízhatóbb feljegyzések a tűzszerzési hegyi-ünnepélyek rovásai voltak. Ugyanis a tűzőrző lányok egyik hegyi ünnepélytől a másik hegyi ünnepélyig őrizték az örök tüzet. Ezen agyaglapos feljegy­zések megállapították, hogy az 1856. tűzszerzési évben a Hárpia-Tórem - Kaltes­asszony viadalában vágták az isteni torzsalkodók Joli-Tórem Földjéhez a Hold-Anyát Kr. e. 11 652-ben, de Kaltes-asszony és Joli-Tórem azt kis ütődéssel eltérítette. A má­sik kísérletnél, a 2066. tűzszerzési évben összeütközés nem történt, hanem a második Özönvíz öntötte el az alacsonyabban fekvő szárazföldeket. Legmegbízhatóbb az idők számításában az első Özönvíz ideje, tehát a tűzszerzési hegyi-ünnepély alkalmával történő 1856. évi hegyi-leányvásár.)

A beavatottak feljegyzései alapján 432 000 evéses nemzedékváltás előtt, azaz 21 500 hegyi ünnepi évvel az első Özönvíz előtt 10 család uralkodott Joli-Tórem Földjén. A magasabb kultúrájú, Kaltes-asszony Földjéről jött 10 családos csoportok 19 644 he­gyi ünnepi évvel hamarabb jelentek meg Égi-járműveiken Joli-Tórem Földjén, 2000 tűzszerzési évenként újból jöttek családos csoportok és a régebbi családoktól maga­sabb tudásukkal átvették a hatalmat, de mindig úgy, hogy a korábbi családok hatal­mon lévőivel újabb uralkodó családokat hoztak létre. Ezen családok uralma független volt az időjárások katasztrófát okozó kilengéseitől. Ardvisura-Anyahita, az Ősanya csoportja hozta magával az Égiek egyistenhitét. Gyermekei közül első fia a fejedelmi hatalmat szilárdította meg, a második a biztonságos-földművelést, míg a harmadik az állatok megszelídítését hajtotta végre és így megszüntették Joli-Tórem Földjén az ad­dig szokásban lévő emberevést. Többi fiai: Úr, Él és Van az édesanyjuk irányítása mellett az Égiek hitét rótták le Ardvisura-Anyahita tanításai alapján, az 5 Égi férfiú ellenőrzése mellett. Megszerkesztették Úr, Él és Van rovásai alapján a 3 x 8 személyes Nagy-Férant, vagyis az Égi szokások szerinti Névadást. Ezek közül az Úr által lejegy­zett 8-as Féran most is látható Surupak titkos feljegyzéseiben. Az Él által lejegyzett Féran Agadi városának templomában látható. A Van fejedelemfi által lerótt harmadik 8-as Féran most Hun-Ómban látható a beavatottak Kegyhelyén, amelyet aztán tör­zsekre bontottak fel. Az Ardvisura-Anyahitától származó utódokat ezen Féranban le­rótt nevekre keresztelték a beavatottak Óm-jele alapján. Mindhárom Féranban szereplő beavatottak Anyahitától származtak és ezek közül az évszámmal megjelöltek 24 karéjos beavatott utódok voltak.

Sikila élénk közvetítése alapján sem értette meg mindenki a Nippur birodalombe­li Karun érdekes előadását, ezért Havarut beavatott fejedelem, a vendéglátók jogán emelkedett szólásra:

- Az a bizonyos 432 000 nap nagyon csalóka szám, még a Kaltes-asszony biroda­lombeli, vendégségbe jövőknek is. Ugyanis a legrégebbi korszakokban a Joli-Tórem birodalmában élő emberiség nagy vadászatok mellett napjában csak egyszer étkezett. A bőséges vadász-zsákmányon addig rágódtak, amíg csak tartott. A hús-zsír étkezés mellett a növényi termékek csupán mellékes ételeknek számítottak. Bőséges étkezés után csak napkeltével ébredtek fel. A kaltesi emberek szerint Joli-Tórem földjének forgása gyorsabb volt, mint jelenleg. Ezért a 380 napos földforgás mellett a mi feljegy­zéseink szerint az utolsó eljegesedés, azaz a Hold társutas összeütközése az első kaltesi nagy tudású ember megjelenése előtt 1136 évvel és 320 nappal történt. Ezen idő alatt uralkodott a 10 család, átlag 110 évi eltéréssel. Az újonnan jöttek vették át az össze­házasodások révén az irányítást. Utána a jelenlegi Ibos napjáig 8282 Nílus áradás kö­vetkezett be. Ezen idő alatt Joli-Tórem Földjének forgása lelassult az ár-apályok mi­att, a 380 nap helyett 365 vagy 366 napból áll az áradások közötti napok száma. Vi­szont mikor a csillagok járása szerint elérjük a Halak után a Vízöntő Világhónapját, 40 544 Ibos napnak kell bekövetkeznie, hogy az Élet-Templomának barlangi feljegy­zései szerint elérjük a 48 000 éves feljegyzési időt.

Nimród, aki élénken hallgatta mindkét előadást, megjegyezte: - Most aztán végképp nem érti az egészet senki!

Tenisur, a maga 10.000 évvel magasabb műveltségével Sikila által az estig tartó vi­tát a továbbiakkal egészítette ki:

- Valóban, az Égi-járműveken az első, vérfrissítésként küldött kaltesi csoport érke­zése a Hold-ütődés előtt 1136 évvel történt. Tehát a barlang jelzések hűen tükrözik az érkezés utáni 432.000 gyorsforgású napot. Ez alatt a 10 uralkodó embercsoport a fóldi­ekkel társas emberi viszonyba lépett és 2 x 2, azaz 4 vércsoportban megindította az em­beriség fejlődését. A Hold-ütődés után bekövetkezett eljegesedés alatt ezen kiművelt emberek gondolkodása révén Ataiszban és Atlanticban egy műveltebb embertömeg ala­kult ki, akik a melegebb vidékeket elárasztották. Ettől kezdve a kaltesi tudományok át­adását meggyorsították. Most pedig, a növekvő távolság miatt mind ritkábban fogunk eljönni. Előrelátásunk szerint a Vízöntő Világhónapjában itt is beköszönt a Béke.

Karnak és Téba szabír és aháj település volt Ménes birodalmi vezetéssel, de a látó­távolságra épült 10 faluban mindenütt más-más törzsbeliek laktak és mindegyik hely­ségnek külön kegyhelye volt. Téba, Amu-Óm, Ön és Ten kegyhelyein 3-3 napos, fő­ként hitvilági egyeztetések voltak, amelynek a végén aztán Nimród kérésére nagyobb vadászatot tartottak. Erre az időszakra a 300, majd 500, végül a 800 lovas kíséret az Ősten-Birodalmában ütötte fel a sátorfáját. Megkezdődtek a nagy vadászatok, ame­lyek 12 napig tartottak. Tenisur kedvenc érdeklődését kielégítette. Megkérte Sikilát, hogy a rovódeák csoporttal végeztessen el az Úristen, Élisten és Vanisten hitvilágú lovasok között névgyakorisági összeírást a közkedvelt nevekre vonatkozólag. Az ára­dási iszap felszáradása után készültek el vele és mindhárom csoport Féranja szerint a két nagyszülős Nimród nevű lovasok neve volt a leggyakoribb.

A vadászat központját a Magyarabok vidékére tették, mivel ezen szelíd hitvilágú törzsnek nem volt szabad állatokat ölni, így a dúvadak nagyon elszaporodtak.

Amíg a nagy vadászat lezajlott, Sikila gondolat-rezgések közvetítésével a kaltesi­ papnők sütés-főzési szokásait On és Ten papnőinek átadta. Egy-két napon belül a nő­társadalom szépen megértette egymást. A gyermekáldásból kirekesztett papnők hosszú tanácskozás után az emberiség fejlődéséért az Égi-módszerekkel való mester­séges megtermékenyítést választották. Mivel mindannyian 20-30 tűzszerzési év kö­zötti korúak voltak, már a szülői beleegyezést is mellőzték. Fiútestvéreik javára va­gyonukról a papok előtt tett nyilatkozatukkal már 20 éves koruk körül lemondtak, s így nyugodtan várhatták a nagyobb Életfával bíró gyermekeiknek a születését. Mire Ten kegyhelyén a második holdtöltén megrendezték a vadászatok eredményeinek nagy ünnepélyét, 50 papnő részesült Égi-megtermékenyítésben. Erről a papnők és Sikila csoportja is mélyen hallgatott, csupán Sikilának volt joga, hogy a rovások szo­kása szerint tíz év után a 4. Arvisurában erről megemlékezzen.

A vadászati nagy ünnepély egyik szokása az volt, hogy a 24 legtöbb vadat elejtő hősnek méltányos kívánságát teljesíteni kellett. Győzelmi mámorukban a legeredmé­nyesebb Nagyvadászok mindannyian a gondozott és szép Ten-Birodalmi papnők kö­zül kértek feleséget.

Mivel a lovas, kordély és harci-szekér győztesek kiválóan edzett férfiak voltak, sen­ki sem csodálkozott, hogy a kiképzett szép fejedelmi papnők az Égi-megtermékenyí­tés általi gyermekei kiváló képességekkel születtek. Kóros és az eddigi gyakorlat sze­rint kétnemű még véletlenül sem akadt közöttük, amit Sikila tízéves Szakar-Gizella településen történt tartózkodása alatt a Tenisur által elrendelt jelentések beérkezése alapján megfigyelt.

A havaruti Nagyszala elrendelte, hogy ezen Arvisurát titkos Arvisuraként kezeljék és csak a Vízöntő Világhónapjában hozzák nyilvánosságra, mivel akkor már érthetők lesznek a bennelevők.

A nagy vadászatok után Sikila és Töröngöly a Nimród-féle csoporttal Szakarába távozott fejedelmi hordszékeken és Almaszüret havának 21. napján megszületett a legmagasabb fokozatú beavatott utolsó kislányuk: Gizella. Töröngöly halála után Si­kila idősebb gyermekei etruszk, aháj és szabír lovasok kíséretében megjelentek Szaka­rában és a hőslelkű édesanyát Agadiba szállították. Innen gyermekei egy része Sikilát Szatambul aháj településen át legnagyobb fia Melegvizű-Birodalmába, Tardos nevű településre szállította, ahol Tisza nevű unokájának a településén halt meg, életének 65. tűzszerzési évében. Hosszú életét annak köszönhette, hogy az Égiek rendelkezése szerint gyökerekkel (Orhoda), gyümölcsökkel táplálkozott és minden szitás-pénteken egy galambot vagy egy nyulat, ritkább esetben 1 fürjet fogyasztott el.

Havarut, Amu, Őrsúr, Szakara 3-3 napját, pusztaszeri Nagy-Süán napját, majd utá­na Téba-Karnak, Amun-Óm, Óm és Ten 3 x 3 napos szaláját és az Ősten birodalmá­nak vadászatait 10 év alatt lerótta, amelyből kitűnt a Kaltes-asszony birodalombeliek 10.000 évvel magasabb tudása, a megszületett gyermekek képességeinek kibontako­zása, amely tudás Joli-Tórem Földjén a hatalmas építkezésekkel maradandót alkotott.

A 70-ik medvetoros évben Ibos napjától Iboska napjáig tartó havaruti Nagyszala eseményeit Sikila minden tudásával lerótta, hogy annak részleteit a Vízöntő Világhó­napjában annak titkosságát feloldva közölni lehessen.

Mind Temere, mind Nemere halotti porát emberfejes rátóban gyermekeik Tisza­ mágus birodalmába hozták, ahol ünnepélyesen a Kun dombok alá elhelyezték. Ezzel jogot nyertek arra, hogy utódaik a Tisza partjai mellett élhessenek. Mellékfolyói, mint az emberi Életfák, jelezték, hogy a környékén utódaik örökké élhetnek.

Tenisur beszédeit a rovódeákok segítségével minden beavatott lerótta és annak számszerű adatait Joli-Tórem minden vidékére elvitték. Az Égiek 10.000 tűzszerzési évvel magasabb tudományával született kaltesi gyerekek közül egy sem akadt kétne­mű, ezért Sikila megörökítette:

- Joli-Tórem birodalmában a védettséget biztosító barlangok és cölöpvárak mellett az újonnan születettek közül minden 20 ember közül 1 kétnemű akadt. A Kaltesi lá­togatások után ezen szám a kétezer tűzszerzési éves látogatások után fokozatosan 30, 40, 50, 60, 65, 70, 80, 90, 95 és 100 emberpalánta közül már csak 1 kisgyermek volt kétnemű, s így a Csíra csúfolódási szokások is megszűntek. Pateszik, papok és sámá­nok az ilyen újszülötteket arbagoknak, naziroknak és a nazarkáknak járó tisztelettel különleges kiképző helyekre utalták.

Pilis beavatott tudott Sikila letelepedéséről Tardos beavatott birodalmában. Ami­kor Dömös fia nagykorú lett, népes lovassereg élén megjelent Tardoson és fia számá­ra megkérte Sikila kezét. Ekkor Pilis a feljegyzéseit a Tardosban elhelyezett rovások­kal összehasonlította, mert bevallotta, hogy nemcsak az elaggott Nimród, hanem ő sem értett meg mindent.

Sikila elmagyarázta, hogy a kaltesiek első leszállásakor a Föld még 380-at fordult addig, amíg elkövetkezett a tűzőrző leányok hegyi ünnepélye. Ezen eseményt a Turra­-hegység barlanglakói figyelték meg a Nílus áradásával kapcsolatban. Így a barlangla­kók 21 500, azaz két tömény és 1500 Nílus áradás után merészkedtek ki a védett bar­langból. 19 644 Nílus áradás után már a hegytetőkön építettek gerendavárakat és meg­figyelték az egyenletes, 380 napból álló évet. Mindezeket a bölcsek a Hold koccanásáig számolták. A Holdnak az Atlantichoz való csapódásakor Kaltes-asszony Földjéről 1136 Nílus-áradási hegyi ünnepélyes évvel érkeztek emberek Kaltes-asszony szekérén. Ettől az időtől kezdve kezdtek cölöpvárakat építeni és a Nílus áradás utáni porhanyós fel­száradás után kezdték el a kaltesiek tanácsa után a szemes-magvakat termelni. Az 1­2 évre való termést a cölöpvárakba szállították, kiegészítésként halásztak, vadásztak.

A következő Kaltes-családok 1136, 1027, 925, 823, 721, 629, 417, 215, 113 és 11 Nílus-áradási évvel érkeztek a Hold ütődése előtt. A 11 évvel hamarabb érkezők már jelentést hoztak arról, hogy a csillagjósaik egy Joli-Tórem Földjét érő csapást jeleztek. Ezért azt javasolták, hogy a Kaltesi keveredésű Égi-eredetű emberek a Nílus forrás­vidékének irányába vándoroljanak. A kaltesi családok utódai elvégezték ezen megfi­gyelésüket, hogy a 2-2 vércsoport és annak ezernyi Élet ága-boga alapján a kétneműek és a nemtelenek csoportja 200 emberről 100 emberre csökkent. Az Életfa-tudás meg­emelkedett az agyvelő megnagyobbodásával. Az ataiszi beavatottak már könnyebben megfigyelték, hogy a Föld forgása 380-ról 365-re, vagy 366-ra csökken évenként. Ek­kor megindult az emberi agyak gyors fejlődése, mert a Hold árapály mozgása megin­dította a fejlődést. A Vízöntő Világhónapja végén újabb változás következhet be. Ha Hold kísérőnkkel történik valamilyen esemény, úgy a 380 földfordulatos év újból be­következhet.

- Hol leszünk mi már akkor? - mondta Pilis nagy okosan, nimródi megnyilatko­zásában - Nagyon régi megfigyelések szerint Pilis-kegyhelytől északabbra emberem­lékezet óta mindig földrengésmentes volt a dombos-hegyes vidék és a hegytetőkön soha nem volt áradás. Így könnyebben elkerülhetjük a gyakori özönvizeket.

- Tenisur igen okosan megvilágította helyzetünket - mondta oktatólag Sikila ­utódainak mindig előre kell haladni a korszakváltozásokkal! Társföldünk beavatott­jai a nagy távolságok ellenére meg tudták állapítani a Holdnak a Földünkhöz való csapódását. Abban is igaza volt, hogy az Életfa fejlődés, valamint az öröklődés foly­tán semmi új dolog nem történhet, ami Kaltes-asszony Birodalmában, vagy pedig Ataiszban már egyszer meg ne történt volna.

- Aranyos nászasszonyunk, magyarázd meg most utólag a minden beavatott által lerótt 432.000-es számot, mert a megbeszélések után azt mindenki másféleképpen gondolta. Másnap már olyan dolgokat magyaráztak ébredés után az alacsonyabb fo­kozatú beavatottak, hogy szerintem már senki sem emlékszik a lényegre. Mondd el nekünk, hogy mit róttál le a nippuri-deákok segítségével!

- Tudjátok, a legrégebbi időkben az emberek sokat éheztek és boldogok voltak, amikor egy-egy tarajos-agyaras nagyvadat elejtettek. Ilyenkor a vadászcsoport napo­kig ette a nagyvadat. Magasan járt a nap, amikor az asszony-népek némileg megpu­hították forró-köveik segítségével a vízben főtt húsdarabokat, vagy pedig megsütöt­ték azokat. Egész nap aztán holtra ették magukat és jóllakottan aludtak el. Ezen szo­kásuk aztán az Égből jött emberek magasabb tudásával megváltozott, de ők minden evést továbbra is egy évnek számítottak. Uruk birodalmának bősége már többszöri étkezést biztosított. Sokan az ötszöri étkezés során a különböző, változatos fogásokat nevezték el evési-évnek, s így a deák rovásokban magas élet-éveket róttak le. Ezért volt szükség arra, hogy Esthon-Bothon birodalmában egy évnek elkezdték számolni a Nílus áradásait: Ibos napjától az Iboska napjáig, Ordosz térségében pedig egyik Medvetor havától a másik Medvetor haváig. Amíg Ordosz és Hunor vidéke ragaszko­dott a csillagok járása szerinti névadáshoz és törzsenként új Féran névadókat rótt le, addig Uruk birodalma ettől eltéréseket engedélyezett és férfi vagy nő, esetleg feleség uralom szerint minden család maga adta meg az újszülöttek neveit. Legérdekesebbek Tenisur búcsúszavai voltak:

- Nálunk is gyorsan fejlődik a tudás, s mi mindent el fogunk követni, hogy Joli­-Tórem Földjét újabb nagy csapás ne érje, de a nagy Mindenségben váratlan esemé­nyek előfordulhatnak!

Mivel mind Sikila, mind Pilis látása gyengült, Sikila fia, Tardos vállalta, hogy a Vanisten 8-as Féranját és Uruk híres 18-as Féranját megörökíti. Ugyanis Magyarka Egyisten hívői az uruki Féran Magyarkára való kiterjesztését elfogadták.

Amikor a Hold-csapódás megtörtént, 215, majd 113 és 11 évvel hamarabb Kaltesiek érkeztek Ménes későbbi birodalmába, ahová a korábban érkezett beavatot­tak ezen három alkalommal is összejöttek és Joli-Tórem földjének beavatottjait érte­sítették egy új jégkorszak kezdetéről. Ekkor eldöntötték, hogy minden száz, csillagok járása szerinti évben, a Nílus áradása alatti időben a legalkalmasabb helyen összejön­nek és megtárgyalják a várható eseményeket. Ezen megbeszéléseket minden 100 év­ben megismételték. Agyaglapos jegyzeteiket a Szövetség Ládájában helyezték el és ebből a késői utódok tanultak. Ezen eseményeket mindig a Nagyszala papjai végez­ték és a 100 évenként az Ibos szentély papjai hívták össze a mindenkori Nagyszalát.

A 24 Hun Törzsszövetség Vanisten Féranját Ordoszól hozta el Sikila. A változtat­ható uruki Féran felét Tardos fejedelmi ifjú jegyezte le a tardosi Féranban, amely nem a csillagok járása szerint lett leróva és az Úristen hívőknek csupán a Melegvizek Birodalmára vonatkozó neveit tartalmazta. Dömös és menyasszonya, Gizella ezen tardosi Féranról és a Vanisten Féranról agyaglapos másolatokat készítettek. Így mind Tardoson, mind Pilisen a beavatottak Kegyhelyén volt egy 8-as és egy 4-es változtat­ható Féran, amelyet gyakran kiegészítettek.

A 70. medvetoros évben (Kr. e. 3970-ben) Tenisur javaslatára eldöntötték, hogy a 100 évenkénti Nagyszala az ataiszi törzsek bármelyik birodalmában összehívható. A Havaruti Nagyszaláról lejegyzett Szala-rovásokat mind Tardoson, mind Pilisben el­helyezték a beavatottak Szentélyében.

Ezen Szentélyek megépítése feljogosította a Melegvizek Birodalma lakóit, hogy ké­sőbbi időpontban összehívhassák a sorsdöntő, 24 Hun Törzsszövetségi Nagyszalát. Azonban a 24 Hun Törzsszövetség azért volt a törzsek szövetsége, hogy akár 24 véleményű is lehetett. Pilis fia, Dömös, Gizella menyasszonyával úgy döntött: leg­jobb lenne a 365, avagy 4 évenként a 366 napos évet további tárkány napokkal, az ordoszi Féran titkos jegyzetei alapján kiegészíteni. Így alkották meg a Pilis-Férant emlékeztetőül.


[I.] Khadafi hajós fejedelem Ménes negyedik fia volt.

[II.] Bábel, Tabira, Dobok és Dániel (vagy Dan) Nimród fiai voltak.

[III.] Arpach vagy másképpen Árpád Ménes testvéröccse volt. Az Árpád-ház kialakulása valójában már tőle származtatható, tehát sokkal régebbről, mint a magyar törzsszövetség honfoglalásának kora.

Vissza