A magyarság szerepe 2013-tól
Korszakról korszakra
Mint
láthattuk az előző írásokból, az ókori
szent iratok egyáltalán nem említettek világvégét vagy pusztulást, csupán egy
újabb korszak kezdetét. Egy másik fontos aspektusa ezen szentiratoknak az, hogy
minden korszak több részre tagozódik. Hiszen mindig egy tökéletes, spirituálisan
fejlett szintről indul, és innen kezd egyre lentebb és lentebb hanyatlani.
Tehát amikor
az emberiség megjelent a Földön, évmilliókig nagyon ideális, tökéletes időszak
volt jellemző. Ezt az időszakot úgy is nevezik, hogy
Aranykorszak. Az emberek
fizikai teste nem volt ilyen sűrű, sokkal éteribb szerkezetű volt, ugyanakkor
jóval magasabbak is voltak a ma
emberénél. Megjelenésük, küllemük kifejezetten szép, szabályos és
harmonikus. Voltaképpen az istenekhez voltak hasonlatosak. Az indiai szent
iratok szerint az akkori emberek aurája nagyjából tízszer nagyobb volt a mainál,
pránaáramlása százszor gyorsabb, csakrái sokkal hatalmasabbak és nem héttel
rendelkezett, hanem 24 csakrával. Ennek is volt köszönhető, hogy ekkor az
embereknek komoly mágikus erejük volt, rengeteg olyan spirituális képességgel
rendelkeztek, amit a napjaink tudománya még megmagyarázni sem tud, mert
természetfelettinek nyilvánítja azokat. Az olyan képességek, mint pl. a
fénygyógyítás, testelhagyás, előző inkarnációk tökéletes ismerete, telekinézis,
(a gondolat erejével történő tárgyak mozgatása), teleportálás (a test
áthelyezése a téridő egy másik pontjára), ezeket mind-mind birtokolta az akkori
emberiség. Platón azt írja, hogy ebben
az időben, ha az akkori ember elképzelt a kezében egy rózsát, nem kellett
kimenni a kertbe és levágni egyet, hanem egyszerűen befelé figyelt, becsukta a
szemét, összpontosított, és az máris ott illatozott a kezében. (Megjegyzem ezt
még Szent Erzsébet is meg tudta csinálni!) Értették az állatok, növények,
ásványok nyelvét, bármivel, és természetesen egymással is gondolatilag
kommunikáltak. Tehát nem adtak ki hangot, egyszerűen átsugározták a társaiknak
azt, amit mondani szerettek volna, akik pedig értették azt. Az összes hagyomány
azt mondja, hogy annyira fejlettek voltak, hogy nem voltak tárgyaik, hiszen nem
volt szükségük eszközökre. Ezért nincsenek tárgyi leletek azokból az időkből.
Ismeretlen volt a betegség, nem volt öregség, így az akkori ember életkora is
sokszorosa volt a mienknek. Hésziodosz azt írja, hogy a kultúra fénykorában nem
volt halál sem. Ezek az emberek akár több ezer évig itt lehettek a Földön. Ha
valamikor mégis úgy döntöttek, hogy tovább szeretnének lépni a túlvilágba, akkor
képesek voltak a testüket 100 %-osan feloszlatni úgy, hogy egy porszem sem
maradt utánuk. Így nyilvánvaló, hogy emberi csontleletek sem származhatnak
azokból az időkből.
Az idő teltével azonban ezeket a képességeket egyre inkább kezdték elveszíteni
az emberek, ezzel együtt pedig testük egyre inkább besűrűsödött.
Paraképességeiket mindinkább elvesztették, és egyre inkább szükségessé vált
bizonyos eszközök használatba vétele. Következtek tehát az alacsonyabb szintű
korok. Az Aranykorszak után az Ezüstkorszak következett. Európában nagyjából
ekkor volt a jégkorszak, illetve ekkor kezdődtek a civilizációk. Ekkor már sűrű
fizikai teste van az embereknek, és létezik a halál fogalma is. Ekkorra a
többség már elvesztett a spirituális képességeit, csak néhány beavatott esetében
maradt ez meg. Később következett a Rézkor, ott még alacsonyabbak lettek a
képességeink. Ez már a történelem azon korszaka, amikor megszűnik az egyiptomi
kultúra, a fáraók uralma, megszületik Sumer, India.
Az ókori naptárak szerint kb. Kr.e. 3000-ben kezdődött el a világkorszak utolsó
része, a Vaskor. Ez minden korok
legalantasabbika, legborzalmasabbika. A vaskori ember hazug, önző, erkölcstelen,
kapzsi, kegyetlen, civilizációja alantas. Az egész társadalom csak a pénzre, a
hatalomra és a testiségre épül. A vaskori ember nem hogy az istenekben nem hisz,
de nem hisz semmiben sem. Kizárólag földi gyönyörszerzésben akarja megtalálni a
boldogságát. Az indiai szent irat, a Vishnu Purána katartikus erővel írja
le, hogy milyen lesz a Vaskor, szó szerint így írja:
„Az
istenek oltárain a tűz kialszik, többé senki sem gondozza őket, az ember önmagát
kiáltja ki istennek és a világ közepének, s azt mondja, nem kell Isten, nem
létezik… Az ember fájni kezd a Földnek és a Föld betegségévé válik. Végletesen
elszaporodik, úgyhogy alig fér el a Földön, közben pusztítja a bolygót,
gyilkolja önmagát.„
Szintén a Vishnu Purána írja, hogy:
„A
vaskori ember hazug, nem ismeri az Igazságot, becsapja önmagát és másokat is.”
Ha kicsit is szétnézünk a világban, nagyon jól megfigyelhetjük ezt a vaskori
embert. Elég csak pár percre belenézni egy TV-híradóba, vagy napilapba. Ezek az
emberek nincsenek tekintettel az embertársaikra, csak önmaguk boldogulása
érdekli őket. Ennek köszönhetően rengeteg a válás és a bűncselekmény. Nem
meglepő, hogy ennek következtében végtelen a bizalmatlanság is egymással
szemben, így végül az ember lassan elfelejt bízni, és elfelejt szeretni.
A többség boldogtalan és beteg.
Ám a Vaskort lassan magunk mögött hagyhatjuk. A legutóbbi hanyatlásunk végpontja
a 2000-es évek elején volt, 2011-el bezárólag. Persze az átmenet nem azonnali,
nem egy nap alatt megy végbe, hanem még évek kellenek hozzá. Ám a világ máris
változóban van.
Innentől kezdve, ha valaki az Aranykorért él, aranykorian viselkedik, valahogy
azt fogja tapasztalni, hogy minden sikerül neki. És azok, akik a Vaskort
szeretik – egyelőre még sajnos a többség – azt látják majd, hogy bizony egyre
nehezebben boldogulnak.
Az Aranykor népe
Amikor egy újabb világév kezdődik, vagyis amikor a Vaskor átvált a következő
Aranykorba, az soha nem egy csapásra zajlik. Vannak bizonyos népek, akiknél
hamarabb bekövetkezik a változás, és a többieknél csak később indul meg. Tehát a
Földön nem egyszerre lesz mindenhol Aranykor, hanem lesznek olyan országok, ahol
hamarabb megmutatkozik ennek a jele, míg lesznek olyanok, ahol még 50 év múlva
is vaskori állapotok fognak uralkodni. Ez attól függ, hogy melyik nép milyen
karmikus küldetést vállalt magára, hiszen a sorrendtől függetlenül mindenkinek
megvan a maga szerepe. És persze egyik sem fontosabb, mint a másik, hanem egész
egyszerűen más. Attól, hogy a szamóca hamarabb érik, mint a körte, még nem lesz
finomabb vagy értékesebb. De végül mindenki át fog állni az új korszakra.
A
szent iratok azt mondják, hogy minden világkorszak-váltásnál van egy olyan nép,
kultúra, aki annak a világkorszak-váltásnak a fáklyavivője, vezére.
Ez annyit jelent, hogy ott történik meg először az átalakulás az új
világkorszakra, ezért az a nép mutat példát a többinek. Ezek közül az ókori
szövegek közül számos helyen nem csupán utalásokat találunk erre, de konkrétan
meg is nevezik ezt a népet, amely nem más, mint a magyar. Tehát a mi országunk
lesz az első, ahol legelőször beköszönt majd az Aranykor. A Vishnu Purána így ír
erről: „A
szakák népe felébred és viszi a tüzet más földekre is.”
Egy másik indiai szent irat szerint: „A
szakák ébrednek fel elsőként, ahogy évmilliókkal ezelőtt is ők vitték a fényt!”
Ez megjelenik egyébként babiloni jóslatokban is, ebben például a
következőt mondják:
„Elsőnek Nimród
népe tér magához, utána a többi.”
A legendák szerint minden népnek van egy olyan lelkisége, amely őt bekapcsolja egy világkorszakhoz. Vannak ennek megfelelően vaskori népek, ezüstkori népek, rézkori népek és aranykori népek. Ez azt jelenti, hogy melyik nép mikor viszi véghez ama küldetését, amit karmikusan bevállalt. Ha megnézzük egyes nemzetek jellemzőit, nagyjából be is tudjuk illeszteni őket a saját uralkodó korszakukba. Azt ugye tisztán látni, hogy a jelenkor vezető gazdasági hatalmai (USA, Izrael, Nagy-Britannia, Németország, stb.) bizony a Vaskor élő képviselői. És mit látunk magunkra nézve? Velük szemben a magyar vendégszerető, végtelenül befogadó, önzetlen, segítőkész és könyörületes, szinte már gyermekien naiv, nagyon könnyen becsapható, megvezethető. Ám egyben idealista, lelkesedő, tud eszmékért vívni, borzasztóan nagy a szabadság iránti igénye és nagyon sok művész, tudós van közöttük. A magyarok legnagyobb ereje azonban a hite. Most, amikor a világot elárasztotta már a teljes nihilizmus, a magyarságon van a sor, hogy megmutassa másoknak azt, hogy hittel és jó szándékkal sokkal hamarabb el lehet érni bármit a világon, mint pénzzel, hazugsággal vagy erőszakkal. Már itt vannak azok az energiák, amelyek erősíteni képesek az efféle szándékokat. Ha nem is tudatosan, de lelki szinten a vaskori népek is tisztában vannak azzal, hogy uralmuk leáldozóban van, s hogy a magyarok lesznek az elkövetkezendő világ vezetői. Épp ezért van az, hogy manapság csak kevesen szeretnek bennünket. Félnek tőlünk és félnek a változásoktól.
"Ha te most egy olyan ember vagy – bőrszíntől, földrajzi elhelyezkedéstől, névtől és egyéb tényezőtől függetlenül –, aki azt mondja magában a szívében: magyar vagyok, akkor tudd: ez most nem csupán egy nemzet, egy anyanyelv egy családfa, egy történelem, egy múlt iránti elkötelezettség, hanem egy, a te életedben megtörténő egyéni változásé is. Ha ezt a mondatot, hogy „magyar vagyok”, ki tudod igazságként mondani – még egyszer mondom, nem társadalmi vagy politikai, hanem nevezzük úgy, hogy egyfajta érzelmi síkon –, akkor te egy olyan belső változáson mész keresztül, ami valójában most egyedülálló jelenség a földön. Mert ez a magyar energia egy olyan ősi eredetű energia, ami nagyon régóta érik-érik, hogy aztán érett gyümölcsként lehulljon a fáról. És természetesen vannak más gyümölcsök is – vannak szilvák, szőlők, cseresznyék és dinnyék –, de ez az almafa a legrégibb fa ebben a gyümölcsösben, és ahogy vele kezdődött minden, most vele is fog befejeződni egy olyan kör, ami után szép lassan a többi fáról is lehull a gyümölcs."