Az anunnakik és az ősemberek genetikai módosítása
Az anunnakik
Az anunnakik eredetileg a Drákó csillagrendszerből jöttek. Útjuk közben több, más planétán is megtelepedtek hosszabb-rövidebb időre. Egy tipikus sáska-járó fajról van szó, akik csupán addig maradnak egy-egy helyen, amíg fel nem élik a terület készleteit. Bőrük sötétszürke, a szemük pedig hamuszínű. Hüllőszerű testük hátán a gerincük mentén nagy, zöldes-barna tüskék állnak ki a hátukból, a bőrük pedig durva, és különleges, kénes szaguk van. Enni csak húst esznek, de azt sem akárhogyan, hanem egyfajta rituális gyilkosság formájában. Fajuk jellegéből adódóan szükségük van arra, hogy megélésekkel töltsék fel magukat. Ezért a majdani áldozatukat nem ölik meg azonnal, hanem hagyják, hogy előtte minél több félelem gyűljön össze benne. A halál pillanatában a kibocsájtott energia nagyon erős – ők ezt az energiát gyűjtik össze bizonyos kristályokba, amit később szükség esetén felhasználnak. Elegendő megérinteniük ezt a kristályt ahhoz, hogy felvegyék az izgalom rezgését. Őket ez élteti, ennek a félelem-energiának a segítségével élnek.
Semmilyen pozitív megéléssel nem rendelkeznek. Nem ismerik a szeretetet, és nem
tudnak pozitívan megnyilvánulni, sőt, ezeket az érzelmeket távol is tartják
maguktól. Az Univerzum legsötétebb teremtményei. Nincsen lelkiismeretük, és nem
éreznek bűntudatot, sajnálatot, nincs véleményük a rosszról. Az egyedüli céljuk
a fajuk túlélése.
A tudásuk azonban ősrégi és nagyon fejlett. Képesek uralni az anyagot, ismerik
az Univerzum valós törvényeit, jó asztrológusok. Befolyásolni tudják az emberi
elmét, az időjárást, az energiát, csakúgy, mint a lelki nyugalmat, egyszóval
bármikor bármit megtehetnek.
Az anunnakiknak számos forrásból utánanézhetünk a neten, vagy olvashatunk
könyvekből. Így pl. David Icke könyvében, a Felsőbbrendű Titokban. Ez
a sumérok agyagtábláinak fordításáról szól, amely táblákat 1850-ben fedeztek
fel, Bagdadtól kb. 400 km-re, s melyek
szövegét Zecharia Stichin fordította le.
A Föld lakosságának genetikai módosítása
Mintegy
ötszázezer évvel ezelőtt, leszállt a Földre egy űrhajó, amelynek utasai talaj-
és vízmintát vettek, majd elmentek. Később azonban több űrhajó is érkezett
vissza, hogy megtelepedjenek itt.
Anunnakiknak hívták magukat.
A Föld bolygóra érkezésük célja az ásványkincsek kitermelése volt, főként
aranyra, kristályokra és más típusú ásványokra volt szükségük. Az anyagok nagy
részét haza szállították. Általában az űrhajóik építésénél használták fel
ezeket, de a fajfenntartás érdekében is szükségük volt ezekre, a
szertartásaikhoz.
Az akkor itt élő ősemberek túl fejletlenek voltak ahhoz, hogy az anunnakik
megtanítsák őket a fejlett gépeikkel való munkára, így a visszatérésükkor egy
másik bolygóró, nevezetesen az Inuakiról hoztak magukkal rabszolgákat, és őket
kezdték el dolgoztatni. Azonban problémák merültek fel, egyrészt mert a
kitermelés sokkal lassabban ment a vártnál, másrészt az inuakik lázadást
robbantottak ki. Ez arra késztette az anunnakikat, hogy valamiképpen mégis csak
munkára késztessék a földi elő-embereket. Arra a megoldásra jutottak, hogy
módosítják a Föld lakosságának genetikai kódját. Csakhogy a felhasznált DNS-t
nem közvetlen maguktól vették, hanem az inuakiktól, akik kódjait már korábban
felülírták a sajátjukkal. A Föld akkori genetikai
állományára rátevődött az inuaki genetikai állomány, és így jött létre a mai
emberi faj.
Jóval később, kb. negyvenezer éve, a létező DNS-re az anunnakik rátették a saját genetikai anyagjukat is, mert eljutottak ahhoz a ponthoz, amikor az emberek kezdtek ráeszmélni, hogy kik is ők valójában, és az anunnakik arra gondoltak, hogy ha a módosítással hasonlóvá teszik az emberek testfelépítését a sajátjukhoz, akkor talán jobban elfogadják majd őket. Ekkortól tehát a földi emberek zöme az inuakik, az anunnakik és a primitív emberek DNS kombinációjával rendelkezett. A második módosítást azonban nem sikerült a teljes lakosságra megcsinálni, és ezért egyfajta keveredés alakult ki azok közt, akik közvetlenül az anunnakiktól kapták meg a DNS-t, és akik az inuakiktól rendelkeztek ezzel. Voltak tiszta vérvonalak is, akik megőrizték az anunnaki vér tisztaságát (az úgynevezett kék-vérűséget...). Egyes csoportok, családok olyannyira vigyáztak erre, hogy a mai napig is léteznek eme „tiszta vérvonalak”. Ezek a családok abszolút tiszteletben tartják a származásukat és nem fogadják el a vérkeveredést.
Ám az anunnakikon kívül számos más idegen fa