Nobel-díjas kutatók
Szomorú,
de tény hogy ha szúrópróbaszerűen megkérdezünk embereket, valószínűleg több
haszontalan celeb nevét fel tudják sorolni, mint ahány tudósét, kutatóét, akik
pedig komoly eredményeket értek el az egész emberiség fejlődése érdekében.
Kicsit pótlandó ezen hiányosságot, és mivel a teremtéstan, az időfizika
vonatkozásában vizsgálódunk ezen rovatban, így főként azon tudósokat szeretném
itt megemlíteni (messze nem teljes körűen), akik az elméleti fizika,
kvantummechanika terén értek el olyan komoly eredményeket, hogy ezért
Nobel-díjban is részesültek.
1902:
Hendrik
Antoon Lorentz – holland fizikus (1853-1928) A speciális relativitás
elmélet alapjait Lorentz írta le, ezt használta fel később Einstein is. Épp
ezért az elméletet eredetileg Lorentz–Einstein-elméletnek hívták
1911:
Wilhelm Wien
(1864-1928) - német fizikus. Jelentős kvantummechanikai munkásságáról ismert. A
hősugárzás területén végzett munkásságáért kapott Nobel-díjat.
1918:
Max Karl Ernst Ludwig Planck
-
német fizikus (1858-1947), a kvantummechanika igazi megalapítója, ő alkotta meg
magát a kvantum kifejezést is.
1921:
Albert Einstein
– német (svájci-osztrák-amerikai) fizikus (1879-1955) Ő fejlesztette ki a
relativitáselméletet és nagymértékben hozzájárult a kvantummechanika, a
statisztikus mechanika és a kozmológia fejlődéséhez. Nobel-díjjal jutalmazták
„az elméleti fizika területén szerzett érdemeiért, különös tekintettel a
fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek felismeréséért.
1922:
Niels Henrik David Bohr
-
dán fizikus
(1885-1962.)
Az
atomszerkezet és a kvantummechanika tudományterületén dolgozott. Tudományos
kutatásai elismeréseként 1922-ben elnyerte a fizikai Nobel-díjat, 1938-ban a
Magyar Tudományos Akadémia is tiszteleti tagjává választotta.
1927:
Arthur Compton
– amerikai fizikus (1892-1962) A róla elnevezett Compton-hatás felfedezésének
köszönhetően kapott Nobel-díjat. Ő javasolta először az elektron spin fogalom
bevezetését is.
1929:
Louis-Victor-Pierre-Raymond, de Broglie 7. hercege,
akit általában Louis de Broglie néven ismerünk –
francia fizikus (1892-1987) Bevezette elméletét az elektronhullámokról, ami
magában foglalta az anyag hullám-részecske kettősségének elvét, Albert Einstein
és Max Planck munkásságára alapozva, a de Broglie hipotézisben tetőzve,
miszerint minden mozgó részecske, vagy objektum rendelkezik egy hozzárendelt
hullámmal. Louis de Broglie így egy új területet teremtett a fizikában, a
hullámmechanikát, egyesítve a fény és az anyag fizikáját. Ezért kapta meg a
Nobel-díjat.
1932:
Werner Heisenberg
– német fizikus (1901-1976) A kvantummechanika egyik megalapítója. A Heisenberg
által bevezetett határozatlansági reláció elve forradalmi fordulatot hozott a
kvantummechanika fejlődésében, hatása a modern fizikára Albert Einstein
relativitáselméletével vetekszik.
1933:
Paul Adrien Maurice Dirac
– svájci-angol fizikus (1092-1984) A szintén Nobel-díjas Wigner Jenő sógora.
A relativisztikus kvantummechanika alapegyenletének, a Dirac-egyenletnek
a megalkotója. Az egyenletből arra következtetett, hogy léteznie kell az
elektron pozitív töltésű antirészecskéjének. Ezt pozitronnak nevezte el.
1933:
Erwin Rudolf Josef Alexander Schrödinger
– osztrák (-ír) fizikus (1887-1961) Ő is a kvantummechanika egyik atyjának
számít. Nevéhez fűződik a
Schrödinger-egyenlet, ami egy energia sajátérték-egyenlet.
1935:
James Chadwick
– angol fizikus (1891-1974) Alapvető
felfedezést tett a magfizika területén: felfedezett egy semleges részecskét az
atommagban, ami a neutron néven vált ismertté.
1936:
Carl David Anderson
– amerikai kísérleti fizikus (1905-1991) Felfedezte a pozitront, az elektron
antirészecskéjét a kozmikus sugárzásban, mely felfedezéséért
Nobel-díjjal tüntették ki.
1937:
George Paget Thomson
– angol fizikus (1892-1975) Kísérletei során megfigyelte az elektrondiffrakció
jelenségét és ezzel igazolta Louis de Broglie hipotézisét az anyag
hullámtermészetéről.
Clinton Davisson
– amerikai fizikus (1881-1958) Davisson Lester Germerrel folytatott kísérlete
fontos lépés volt a kvantummechanikai elvek és a Schrödinger-egyenlet
létrejöttében.
1938:
Enrico Fermi
– olasz fizikus (1901-1954) A béta-bomlással kapcsolatos munkája, az első
nukleáris reaktor kifejlesztése, és a kvantumelmélet fejlesztése kapcsán ismert.
A díjat az indukált radioaktivitással kapcsolatos munkájáért kapta.
1943:
Otto Stern
- német-amerikai fizikus (1888-1969) A molekulasugár-módszer kifejlesztéséért és
a proton mágneses momentumának felfedezéséért tüntették ki.
1945:
Wolfgang Pauli
– oszták-svájci fizikus (1900-1958) Az általa megalkotott
Pauli-elv szerint az atom bármelyik
kvantumállapotában, a saját impulzusnyomatékot, a spint is figyelembe véve,
legfeljebb egy elektron lehet.
1949:
Jukava Hideki
– japán elméleti fizikus (1907-1981) A nukleonok közötti erős kölcsönhatás első
elméletének megalkotója.
1957:
Jang Csen-ning,
angolosított formában Chen Ning Franklin Yang
– kínai-amerikai fizikus (1922-) Li Cseng-tao-val létrehozott elméletükért
kaptak díjat, mely szerint az elemi részecskék közötti gyenge kölcsönhatás nem
rendelkezik paritás (tükör) szimmetriával.
Li
Cseng-tao
- kínai-amerikai fizikus (1926-)
1962:
Lev Davidovics Landau
– szovjet elméleti fizikus (1908-1968) Niels Bohr tanítványaként – Dániában
dolgozott. 1972-ben a tiszteletére nevezték el a 2142 Landau kisbolygót
1963:
Wigner Jenő
magyar-amerikai fizikus (1902-1995) Az atommagok és az elemi részecskék
elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető
szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért kapott díjat.
1965:
Julian Schwinger
– amerikai elméleti fizikus (1918-1994) Ő fogalmazta meg a renormálás elméletét,
és rögzített egy elektron-pozitron-jelenséget (Schwinger-effektus). Elméleti
fizikai eredményeiért 1951-ben Albert Einstein-díjat kapott.
Kvantumelektrodinamikai munkásságáért Richard Feynmannal és Shinichiro
Tomonagával megosztva kapta a fizikai Nobel-díjat.
Richard
Feynman - amerikai
elméleti fizikus (1918-1988)
Shinichiro Tomonaga
– japán elméleti fizikus (1906-1979)
1968:
Luis Walter Alvarez
– amerikai fizikus (1911-1988) Jelentős eredményeiért a részecskefizikában,
különösképp a nagyszámú rezonanciaállapot felfedezéséért kapta a díjat.
1969:
Murray Gell-Mann
– amerikai fizikus (1929-) 1964-ben vetette fel Georg Zweiggel párhuzamosan,
hogy a sok hadron egyszerűen felépíthető három elemi részecskéből, amiket ő
kvarkoknak nevezett el. Az elemi részecskék és a kölcsönhatásaik osztályozásával
kapcsolatos felfedezéseiért tüntették ki.
1973:
Leo Esaki
– japán fizikus (1925-) A Sony vezető fizikusaként a szakterülete a
kvantummechanika volt, elsősorban az alagúthatással foglalkozott.
Brian
David Josephson – brit fizikus (1940-) Felfedezte
a szupravezető anyagok (gyakorlatban jól alkalmazható) alagúteffektusát.
1975:
Aage Niels Bohr
– dán magfizikus (1922-2009) Niels Bohr fia. Bohr, Mottelson és Rainwater
megosztva részesültek a fizikai Nobel-díjban. Az indoklás szerint azért, mert
felfedezték az atommagon belüli közös mozgást és a ez alapján kifejlesztették az
atommag modern struktúráját.
Leo
James Rainwater
– amerikai fizikus (1917-1986)
Ben Roy Mottelson
– amerikai-dán fizikus (1926-)
1976:
Samuel C. C. Ting
- kínai-amerikai fizikus (1936-) 1974-ben egy nem megjósolt új részecskét
fedezett föl a csoportjával, az első c (charm)-kvarkot tartalmazó részecskét, a
J/ψ-részecskét.
1979:
Abdus Salam
- pakisztáni fizikus, asztrofizikus (1926-1996) Főként kvantummechanikával, a
részecskefizikával kölcsönhatások és szimmetriák vizsgálatával foglalkozott. A
fizikai Nobel-díjat az elemi részecskék közötti elektromágneses és elektrogyenge
kölcsönhatásról alkotott elméletéért kapta. 1990-től a Magyar Tudományos
Akadémia tiszteleti tagja.
Steven Weinberg
– amerikai fizikus (1933-) Kollégáival
Abdus Salammal és Sheldon Glashowval az elektromágnességet és a gyenge
kölcsönhatást egyesítő elektrogyenge kölcsönhatás elméletének kidolgozásáért
kapta a díjat.
Sheldon Lee Glashow – amerikai
fizikus (1932-)
1984:
Carlo Rubbia
– olasz fizikus (1934-) 1976-ban javasolta, hogy a CERN-beli szuper proton
szinkrotront alakítsák át úgy, hogy benne protont lehessen ütköztetni
antiprotonnal ugyanabban a gyorsítógyűrűben, emellett elkészítették a világ első
antiproton üzemét. Az ütköztetőben végzett megfigyeléseiért kapta a díjat.
1988: Leon Max Lederman
- amerikai kísérleti részecskefizikus (1922-) Fizikai Nobel-díjjal jutalmazták
hármójukat "a neutrínónyaláb módszerért, és a müonneutrínó felfedezésével a
leptonok dublet szerkezetének kimutatásáért.
Melvin
Schwartz – amerikai fizikus (1932-2006)
Jack Steinberger
– amerikai fizikus (1921-)
1995:
Martin Lewis Perl
– amerikai fizikus (1927-) A tauon (tau-részecske, tau-lepton) egy negatív
elektromos töltésű elemi részecske felfedezője.
Frederick Reines – amerikai fizikus
(1918-1998) A neutrínó felfedezője.
1999:
Martinus Veltman
– holland fizikus (1931-) Gerardus ’t Hoofttal együtt kapott fizikai Nobel-díjat
az elektrogyenge kölcsönhatás kvantumszerkezetének tisztázásáért. A 9492 Veltman
nevű kisbolygót az ő tiszteletére nevezték el.
Gerardus ’t Hooft
– holland elméleti fizikus (1946-) Az elektrogyenge kölcsönhatás
kvantumszerkezetének tisztázásáért tüntették ki.
2003:
Vitalij Lazarevics Ginzburg
– orosz elméleti fizikus, asztrofizikus (1916-2009)
Eredményei között találjuk a szupravezető-képesség fenomenológiai elméletét, a
plazmabeli elektromágneses hullámterjedést és
a kozmikus (háttér)sugárzás eredetének elméletét.
Alekszej Alekszejevics Abrikoszov
– orosz elméleti fizikus (1928-) Fizikai munkásságáért és a kondenzált anyagok
fizikáján belül elért tudományos eredményeiért kapta a díjat. A Magyar
Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
2004:
David Gross
– amerikai fizikus (1941-) Frank Wilczekkel és David Politzerrel megosztva
megkapta 2004-ben a fizikai Nobel-díjat az erős kölcsönhatás elméletében fontos
szerepet játszó aszimptotikus szabadság felfedezéséért.
Hugh David Politzer
– amerikai elméleti fizikus (1949-)
Frank
Wilczek
– amerikai fizikus (1951-)
2006: John Mather
– amerikai fizikus (1946-) A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás feketetest
jellegének és anizotrópiájának felfedezéséért tüntették ki George Smoottal
együtt.
George
Smoot
– amerikai fizikus (1945-)
2011:
Saul Perlmutter
– amerikai csillagász-fizikus (1959-) Adam Riess és Brian P. Schmidt amerikai
csillagászokkal közösen kapta 2006-ban a Shaw-díjat és 2011-ben a fizikai
Nobel-díjat, mindkét esetben azért, mert bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy a
világegyetem gyorsulva tágul.
Brian
P. Schmidt
– amerikai fizikus-csillagász (1967-)
Adam Riess
– amerikai fizikus-csillagász (1969-)
Vissza