Minden meggy Egy-re megy

Minden meggy Egy-re megy,

avagy egy kis tökölő idő-töltögető

- egy gyermekmondóka időfizikai elemzése -

1 - megérett a meggy
2 - csipkebokor vessző
3 - te vagy az én párom
4 - biz' oda nem mégy
5 - megérett a tök
6 - hasad a pad
7 - dörög az ég
8 - üres a polc
9 - kis Ferenc
10 - 10 tiszta víz
ha nem tiszta, vidd vissza
ott a szamár, megissza!”

Annak idején magam is számtalanszor elmondtam a gyermekeimnek a fenti sorokat, de valójában sohasem gondolkoztam el a szavak esetleges rejtett értelmén. Első ránézésre nem is úgy tűnik, mintha bármi mondanivalója lenne, ám akit már egy kissé kezd „megfertőzni” az időfizika, az olyan dolgokban is értelmet vél látni, mint ez. Lehet, hogy a gyerekeknek annak idején a Tudást próbálták továbbadni, amit nekünk azóta már sikerült rendesen ledegenerálnunk? Lássuk csak:

„1 - megérett a meggy”

A meggy formája, geometriai alakja feltűnően hasonló a mellékelt ábrán látható manduéhoz. Ez a Pont. A „megérett” szó arra is utalhat, hogy valami új minőség jött létre, vagyis érthetjük ezalatt azt a folyamatot, amikor a két létező észreveszi egymást, kontaktus jön létre köztük, s így az öntudatára ébred a Pont. Ez a mandu binduvá, azaz a megnyilvánulatlan megnyilvánulttá válása. A Renum11-ben[1] a „meggy” számértéke 103. Ez éppen megegyezik a „mandu” (54) és a „bindu”(49) számértékek összegével. Ekkor születik meg tehát a Víz őselemünk. Talán azért éppen a meggyet (s mondjuk nem az almát) választották ehhez a versikéhez, mivel ez a gyümölcs többnyire párosával, két szemenként található a fán is, mint eme kis képecskén. Ráadásul milyen az érett gyümölcs? Édes! Böhme is ezt a jelzőt használja a Vízre.

„2 - csipkebokor vessző”

A csipkebokor vessző jelen esetben egyrészt az időszálat is stilizálhatja, lévén, hogy a bokor levélkés ága kicsit emlékeztet az itt látható motívumokra, azaz az időszálakra. Másrészt tovább asszociálva az „égő csipkebokor”-ról a Tűz, azaz a tachion jut eszünkbe. A teremtés folyamatának logikai sorrendjét illetően is ez következik az előbb említett Víz után. Ha pedig jobban megnézzük a tüske alakját, feltűnő hasonlóságot vélünk felfedezni a tachionéval. Ráadásul a tachion az „egyhegyűség állapotát” is jeleti, s lám milyen hegyes a tüske is. A Renum11-ben pedig a „csipkebokor” számértéke megegyezik mind a „tüske”, mind pedig az „őstachion” szavakéval, mindegyikük értéke 161.

„3 - te vagy az én párom”

Ez nem lehet más, mint az Anya és az Apa teremtő tachionok egymásra találása. Ezt látszik alátámasztani a Renum11-ből származó alábbi szó-, illetve kifejezésértékek:

„Három, te vagy az én párom” = 518 = „egymásbahatolás a teremtés”

„Te vagy az én párom” = 453 = „a teremtés realizálása” = „a valóságos teremtés”

„4 - biz' oda nem mégy”

A két tachion párhuzamos egymásbacsúszásakor bizony nem az eredeti irányukban folytatják útjukat, vagyis nem arra mennek, amerre akarnak, hanem amerre a másik forrás múltterei késztetik a tachion belső gömbszféráinak vonzó tulajdonsága következtében. Maga a 4-es szám is magyarázza ezt, hiszen mindkét tachion kétfelé szakad, azaz összesen négyen lesznek. A Renum11 is ugyanezt támasztja alá, hiszen a „biz oda nem mégy” kifejezés a „kettéválik” szóhoz hasonlóan egyaránt 249 számértékkel bír.

„5 - megérett a tök”

Talán ez az a pillanat, amikor a körpályán álló tachion utoléri a saját múltterét. Gondolkodtam, hogy miért éppen tök, s eszembejutott a Halloween ünnepi szokás, mikor töklámpást gyújtanak. Itt tehát megjelenik együtt a tök és a Tűz. De van itt egy másik érdekesség is. Az angolban a tök marrow, pumpkin, DE: a kártyánál használt tökre azt a szót használják, hogy „diamonds”. Ebben a spirálgömbszerű önkeltő rendszerben a mozgás pályája pedig éppen ilyen oktaéderes, „gyémánt” alakzatú. ÖT forrás hat helyen, nem jut ÖTről a hatra, ÖTöl-hatol, azaz TÖK-öl!

És egy Renum11-beli érdekesség: „Öt, megérett a tök” = 332 = „Az alkotó Isten” = „Működik az Isten”

„6 - hasad a pad”

Hasad, azaz a körpályán haladó és az önmaga múltterébe belépő tachion ismét kettős idősűrűséggel találkozik, s ismét kettészakad, elhasad. Ebben az önkeltő rendszerben a forráspontok tehát minden újabb kör megtételénél hatszor hasadnak ketté, azaz a forráspontok megkettőződnek. Ha a PAD szót betű-elemeire bontjuk (PAD=P+AD), a P a Pontot (forráspontot), az AD pedig a kiárADását is jelentheti.

A Renum11-ben „a hasadó pad” szémértéke 104, vagyis ugyanannyi, mint a „tér” szóé. Ez nem is lehet véletlen, hiszen valóban ebből a rendszerből születik meg a tér.

Más szemszögből vizsgálódva a pad kapcsán még egy régi gyermekjáték is felvillanhat az emlékeink közül, mikoris az adott ülőhelyek számánál eggyel több gyerek szalad (tachionok módjára) körbe-körbe a padok vagy székek körül (az önkeltő rendszerben), s bizonyos jelre igyekeznek elfoglalni maguknak egyet közülük. Akinek nem jut hely, az pedig kiesik a játékból és elhagyja a terepet – akárcsak a körpályáról leváló tachionok a rendszert.

„7 - dörög az ég”

Dörög, azaz zeng az ég. A ZENGÉS, s eleve a dörgés, mint HANG, a Levegő őselem másik elnevezései. A Renum11 szerint a „dörgés” értéke 111, míg az „ég” szóé pedig 9. A kettő összege 120, ami azonos a „levegő” szó értékével, így ez is egy utalás lehet erre az őselemre.

„8 - üres a polc”

A Renum11-ben az „üres a polc” számértéke 182, ami megegyezik a „zengés”, illetve „a gyémánt” szavakéval. Ezek mind a téridőre utalnak, mint ahogyan maga az „üres” szó is, hiszen ebben a teremtési fázisban még nincs semmi anyagi dolog, sőt még fény sem. Ugyanakkor – lévén hogy az eddigi „építőelemekből” dolgozik a továbbiakban is a Teremtő – minden ezt követően megszületendő forma, mint későbbi lehetőség már itt is megjelenik.

„9 - kis Ferenc”

A Renum11 szerint a „Ferenc” számértéke 72, ami megegyezik a kerubok számával. A teremtés folyamatát tekintve ez logikusan be is illeszthető, hiszen a Levegő elem szintjén álló Isteneket követően a 6 x 4 = 24 triál lélek, azaz 72 Istenség születik meg. Majd őket követi – az előbbi ponthoz is kapcsolódva, mint távolabbi lehetőség – a folyamatban a Ferenc névvel jelzett emberi lélek születése.

”10 - 10 tiszta víz, ha nem tiszta, vidd vissza, ott a szamár, megissza!”

A „tiszta víz” szóösszetételt vizsgálva a „tiszta” nagyjából megfeleltethető az „üres”-nek, a „víz” pedig egyúttal a téridő emanációs tulajdonságára utal. Böhme elnevezésével élve ez a Vízszellem.

De talán egyfajta konklúziót is rejt ezen utolsó szakasz. Visszakapcsolódunk a folyamat legelejére, a 10 originális forrásponthoz, illetve az ezekből keletkező tiszta Vizekhez, hiszen ha ezek nem lennének, az egész folyamat nem jöhetett volna létre. S minő véletlen: a Renum11-ben a „szamár” számértéke 203, ami megegyezik az „ősforrás” szóéval!

A mondóka vagy soroló igen réginek mondható, ami szájhagyomány útján terjedt, s mint ilyen persze többféle változatban is fennmaradt. Azonban nagyon nehéz lenne megállapítani, hogy mi volt ezek közül az eredeti, meglehet, hogy nem ez. Az itt bemutatott verzió az általam leggyakrabban hallott, s mondhatni legelterjedtebb változat, de nem kizárt, hogy a változások során az eredeti információtartalmából valamennyit már ez is veszített.

[1] A Renum 11 rendszer egy magyar (ékezetes) ABC-re épülő számmisztika, ami egy médiumi közlemény részeként érkezett a szellemi világból a 90-es években. A magyar nyelv szavainak számokká alakításával, és ezek normál összeadásával, majd a szavak számértékük szerint való csoportokba rendezésével érdekes logikai összefüggések tárulnak fel. A magánhangzók számértékei:
A=1, Á=2, E=3, É=4, I=5, Í=5, O=7, Ó=8, Ö=9, Õ=10, U=20, Ú=30, Ü=40, Û=50.
A mássalhangzók számértékei:
B=1, C=2, D=3, F=4, G=5, H=6, J=7, K=8, Q=8, L=9, M=10, N=20, P=30, R=40, S=50, T=60, X=70, Y=80, V=90, W=90, Z=100.

Vissza