Karácsonyi teremtéstan szimbolikák

Az év legszebb ünnepe a karácsony, hiszen a vezető Istenségünknek, Jézusnak, illetve magának a Fénynek a születésére emlékezünk ilyenkor. Éppen ezért az Isten kiemelt küldetését végrehajtó nép, mint a magyar, méltán meg is emlékezik erről. Teszik ezt még azok az emberek is, akik bele sem gondolnak ennek az ünnepnek a jelentőségébe. Hogy hogyan? A régi népi szokások és hagyományok fennmaradásának jóvoltából. Most, hogy az előzőekben már kicsit belekóstoltunk a teremtés tanába, s már Istent nem egy szakállas bácsiként képzeljük el, hanem a teremtő tachion belsejében létrejövő téridő-forrásrendszer fenntartójaként, a bemutatott szimbólum rendszert szem előtt tartva vizsgáljuk meg a karácsonykor használt ünnepi elemeket, kellékeket, sőt ételeket is. Talán a legelső dolog, ami eszünkbe jut az ünnepről, az a karácsonyfa, amihez mi mindig fenyőfát vásárolunk, s nem véletlenül. Hiszen a fenyő az, amelynek alakja és struktúrája a leginkább hasonlít a tachionra, azaz a Tűz őselemünkre. Ezzel eleve magát a Teremtőt szimbolizáljuk, az el-elágazó ágak pedig a rendszer fraktális voltát jelölik. De sorra vehetjük azokat a díszeket is, melyeket rá szoktunk aggatni a fára, mert azoknak is mindnek hasonló jelentése és jelentősége van. Így az üveggömbök a Víz elemet, s annak kiáradó múltszféráit jelképezik, de vannak hosszúkás, jégcsaphoz hasonló díszek is, melyek a fához hasonlóan a tachionra utalnak. A mai csúcsdíszek alakja is ilyen, sőt ezeken a csúcs alakzathoz alul egy gömb is csatlakozik, amely jól mutatja számunkra azt, hogy a Vízből keletkezik a Tűz elem. Régebben inkább az ötágú csillagot használták erre a célra, amely pedig az ötös téridő rendszer szimbóluma. Meg kell még említeni a girlandokat is, amelyek spirálisan körben kerülnek a fára, jelezve ezzel a teremtő tachion csavarodási tulajdonságát. S akkor még nem beszéltünk a gyertyákról, csillagszórókról, melyek szintén mind Tüzek. De gondoljunk csak az adventi koszorúra, amin szintén gyertyák égnek, ám ezeket nem egyszerre, hanem sorban egymást követően gyújtjuk meg, ahogyan a téridő rendszer forgásában a tachionok is egymást követően „égnek”.

De ez még messze nem minden. Régen szokás volt a fa alá, mellé diót, almát is tenni. Hisz ezek a gyümölcsök is a Víz szimbólumai, sőt a dió még valami többet is mutat azoknak, akik látni akarnak, mivel a dióbél egy négyfelé nyúló szerkezetet mutat, ami jól imitálja a bindu geometriáját. Az ételekkel folytatva a sort nézzük meg milyen ünnepi fogások is szoktak ilyenkor egy igazi magyar család asztalára kerülni. Szinte elengedhetetlen a tyúkhúsleves, ami csak és kizárólag akkor az igazi, ha abban csigatészta van, amit talán sokkal találóbb lenne tachion tésztának nevezni, annyira jól mutatja annak szerkezetét. Legalábbis a házi készítésűek, mert a gyárilag, futószalagon készített tészták csak kis csíkozott csődarabkák, nincsenek kihegyezve, ezért nem is keltik azt a rezgést, mint a házi készítésű csigatészták, s ezért nincs is olyan finom. Következő fogás minden bizonnyal a töltött káposzta, amely a feltekert szerkezetével szintén időfizikai jelentést mutat, hasonlóan a szintén elengedhetetlen diós és mákos beiglihez. A felszelt tészta belseje tökéletesen mutatja a téridő rendszer spirális srtuktúráját, akár a piskótatekercsé vagy a kókusztekercsé. Gyakori volt régebben a fonott kalács készítése is, mely a fonás–csavarodás jelentésének hordozásán kívül még mást is mutat, lévén, hogy a kenyérhez hasonlóan ez egy kelt tészta. A kelesztés folyamata a kiáradást, a kiáradó szférák növekedését mutatja, főként, ha az a tészta még hajtogatott is, mint egy másik ünnepi süteményünk, a rétes. Ebben is úgy rétegződnek egymásra a hajszálvékony lapok, mint a kiáradó múltszférák. Ráadásul régen még az sem volt mindegy, hogy hányszor hajtogatták meg azt a tésztát, a nagymamám úgy tudta, hogy tizenkétszer kell.

Nos, talán elég is ennyi példa annak érzékeltetésére, hogy azok az emberek, akik valaha ezeket az ünnepi szokásokat, ételeket kitalálták, megalkották, milyen közeli kapcsolatban lehettek a Teremtő forrással. De a lehetőség mindenki számára adott. Csak gondolnunk kell rá, amikor beleharapunk a diós beiglibe, vagy amikor éppen díszítjük a karácsonyfát, s akkor talán már ezzel is közelebb kerülünk Hozzá egy lépéssel.

Vissza