(megjelent: 2005. május – Hihetetlen magazin)
Kati elgondolkozva kavargatta a tűzhelyen fortyogó gulyáslevest, miközben másik kezét óvóan tartotta az erősen gömbölyödő pocakján. Gondolatban a magzatával beszélgetett, aki néha egy-egy erős rúgással jelezte, hogy vette az adást. Ekkor kétéves kisfia rohant be a konyhába, nyomában apukájával, aki igyekezett időben utolérni, mielőtt valami galibát csinál. El is kapta hátulról, hirtelen mozdulattal a levegőbe lendítette, majd a gyerek az ölébe huppant. A kicsi visongva nevetett.
- Kész van már? – hajolt Kati válla fölé kíváncsian.
- Igen. Úgyhogy mehettek teríteni! – válaszolta mosolyogva, de a következő pillanatban arca eltorzult a fájdalomtól. Teste előregörnyedt, s két kézzel kapott a hasához. Tudta, érezte, hogy ez már egész biztosan a szülési fájás. Nyögve tette hozzá:
- De azt hiszem, most nélkülem fogtok ebédelni!
*
- Üdvözöllek benneteket! Úgy látom, mostmár mindenki itt van, úgyhogy kezdhetjük! – közölte Evilát határozottan. – Mint azt valamennyien tudjátok, azért gyűltünk most össze, hogy mielőtt kedves barátunkat Szinárt színre léptetnénk, még megbeszéljünk néhány dolgot a forgatókönyvvel kapcsolatban. Korábban már mindenkinek továbbítottunk a teljes anyagot, és bízom benne, hogy mostanra mindenki tudja a dolgát. Ha valakinek esetleg még van valami javaslata vagy megjegyzése, most még természetesen megteheti. Nagyvonalakban azért összefoglalnám előbb, hogy miről is lesz szó. Tehát a kedves főszereplőnk, Szinár – akit ebben a szerepben most Kovács Annamáriának fognak hívni – egy magyar család gyermekét fogja alakítani, ahol az édesanya tanárnő, az édesapa pedig programozó egy informatikai cégnél. Az előző szerepedben egy csúnya, kövér nőt kellett alakítanod, így most lehetőséget kapsz ennek az ellenkezőjére – jegyezte meg viccelődve Evilát Szinárhoz fordulva. – Most tehát nagyon szép leszel és csinos. Nos, Annamária gyermekkora felhőtlen lesz és boldog, az iskoláit is kitűnővel végzi. Építész lesz, közben az egyetemen megismekedik a majdani férjével. Születik egy fiúk és egy lányuk. Nos, a férj 42 éves korában agyvérzést kap, s azt követően egész életében tolószékhez lesz kötve. Tehát az igazi kihívás itt fog kezdődni, ekkor majd megmutathatod, mire vagy képes, Szinár!
*
A mentő mintegy negyed óra múlva ért a házhoz. Ekkor már kétpercenként jöttek a fájások. Még eltököltek egy kis időt a vérnyomásméréssel, meg aztán valami papírt is ki kellett tölteniük, s csak ezt követően indultak a kórház felé. Kati izgatottan nézegetett ki az ablakon, s közben gondolatok sokasága cikázott az agyában. A férje hamarosan indult utána, de előbb telefonált a szülész orvosnak, és elvitte a kisfiukat a nagymamához. A mentős – egy fiatal, barna srác – szemmel láthatóan még idegesebb volt, valószínűleg azért imádkozott magában, hogy a bébi kibírja odabent, amíg a kórházba nem érnek, az ugyanis mintegy húszpercnyire volt még tőlük. Kati megérezve ezt, biztató pillantásokkal jelezte felé, hogy minden rendben van. Közben fogait összeszorítva várta az újabb görcs keltette fájdalom múlását.
*
Annamária egy autóbaleset következtében a szüleit is hamar elveszíti, így tehát szinte egyedül marad a problémáival. Ennél a résznél majd nagyon kell figyelned, Szinár, mert fontos lesz, hogy az adott szituációkat jól kezeld. Ha valami gond lenne, tudnod kell, hogy a két segédre mindig számíthatsz. Urgani, Ozok! Ti alakítjátok a gyermekeit. Ti fogtok lelki segélyt nyújtani neki, úgyhogy szintén fontos szerep vár rátok, amiből sokat tanulhattok. Mivel ti csak később kerültök színre, még addig is lesz időtök felkészülni. Aldir fogja Annamária egyik kollégáját alakítani, és ő lesz a második férje, miután az első meghal. Szinár sugárzó örömmel konstatálta ezt, hisz már többször is játszottak együtt. Legutóbb apa és fiát alakították, ami igen nagy élmény volt, ráadásul telis-teli tanulsággal.
*
Az orvos már ott volt, mire a mentő a kórházhoz ért. A fájások ugyan elég erőteljesek és gyakoriak voltak, Kati mégis úgy érezte, hogy van még ideje bőven. Bár ebbe valószínűleg az előző szülésének tapasztalatai is közrejátszottak, akkor ugyanis egy egész éjszakát és egy délelőttöt vajúdott végig. Akkor meg is fogadta, hogy soha többet, de amikor az ölébe vette azt az apró csodát, s az mindent átható tiszta pillantását a lelkének szegezte, már tudta, hogy nincs az a kín, amit be ne vállalna érte. Miközben az orvos megvizsgálta, már fel volt készülve lelkileg az újabb hosszas megpróbáltatásra, így hát derült égből villámcsapásként érte, ahogy az felkiáltott:
- Már látom a fejét! Máris megyünk a szülőszobára!
*
- Szinár! Akkor minden világos? – kérdezte Evilát. Szinár halvány türkizes fényének pulzálásával jelezte, hogy igen.
- Rendben, akkor induljunk a folyosóhoz, mert itt az idő. Ne feledd, hogy amint színre lépsz, mindabból, amit itt megbeszéltünk, semmire sem fogsz majd emlékezni. Azért továbbra is igyekszünk majd segíteni neked, úgyhogy majd figyelj a belső hangokra. De ne félj semmitől, én bízom benned, hogy nagyon jót fogsz alakítani. S ha majd visszajössz a színjáték után, ismét megbeszélünk mindent.
Közben odaértek a folyosó bejáratához. Szinárt még utoljára körbevették a többiek, s ki lilás sugárnyalábok kilövellésével, ki narancsos fényének lüktetésével jelzett búcsút, s kívánt sok sikert. Szinár is elköszönt, majd belibbent a folyosóra. Ebben a pillanatban egy láthatatlan erő magával szippantotta, hihetetlen gyorsasággal zuhanni kezdett, majd hirtelen elvesztette az eszméletét…
*
A következő percekben igencsak felgyorsultak az események Kati körül. Hirtelen öt, vagy hat ember kezdett el sürgölődni körülötte. Az egyik nővértől megpróbálta megtudakolni, hogy a férje nem ért-e még ide, mire az biztatóan jelzett vissza, hogy máris utánanéz. Igaz, megállapodtak, hogy nem jön be a szülőszobába, mivel valószínűleg több munkát adna az orvosoknak, mint Kati és az újszülött együttvéve, de mégis jó érzés lenne tudni, hogy az ajtó mögött vár.
A baba óriási lendülettel érkezett meg ebbe a világba, s ezt erőteljes hangon adta tudtára a jelenlévőknek. Az orvos mosolyogva igyekezett közölni a legfontosabbakat:
- Kislány és egészséges! Gratulálok, ezt nagyon ügyesen csinálták!
Mikor végre a szívéhez ölelhette a picit, úgy érezte, hogy ő a legboldogabb ember a világon.
– Mi legyen a baba neve? – kérdezte a csecsemős orvos.
- Annamária – felelte Kati - Kovács Annamária.