Tavasz

 

 

 

Kinn ülök a dombtetőn,

S az aranyló Napba nézek,

Gondolatim a bárányokkal

Felhő-réten legelésznek.

 

Álmából ébredő Föld-anyánk

Téli csönd-köpenyét

Vidáman szögdellő pacsirták

Trillázása tépi szét.

 

Lenn a völgyben

Fürgén vágtat egy kispatak,

Mohabundás fehér kövek

Állják útját a haboknak.

 

Lágyan ringó fák ágain

Zsenge rügyek hintáznak.

A színpompás virágok

Dús szőnyeget mintáznak.

 

Az üde-zöld domboldalon

elréved a szemem,

S nyirkos bársony-füvet

Simogat a kezem.

 

Enyhe szellő hint felém

Édes virágillatokat,

Majd pajkosan arcul legyint,

S markolássza hajamat.

 

Tekintetem ismét a kéken

Fénylő égre tapad,

Sóhajom messze száll a széllel:

Milyen szép vagy Tavasz!

 

 

Vissza