Titokzatos Ehknaton

(Kr.e. 1378-1350)

Titkos feljegyzések szerint IV. Amenhotep a thébai király palotájában született, III. Amenhotep fáraó és Tia királynő gyermekeként, Kr.e. 1378. november 24-én. Nagyon hamar, már 11 éves korában megkoronázták Egyiptom fáraójává. Korán is házasodott, felesége a gyönyörű Nofertiti volt, aki nevének jelentése: „a szépségből érkezett”. Hét leánygyermekük született.

IV. Amenhotep már kora ifjúságától kezdve megvetette az Amon papságot. Hatalomvágyóknak és önös érdekeket követőknek tartotta őket, akik kihasználva a nép hiszékenységét korlátlan hatalomra jutottak. IV. Amenhotep, amint törvényes hatalomra és tekintélyre tett szert, példa nélkül álló határozottsággal lépett fel a papsággal szemben. Meggyőződése volt, hogy az egész Univerzum egyetlen Isten műve, tehát nem létezhet istenek és istennők sokasága, akiknek az emberáldozatok bemutatásával hódolhat. Így született meg az ismert történelemben először a monoteizmus (egyistenhit), az akkori időkben az egész világon elterjedt politeizmus (többistenhit) helyett. IV. Amenhotepet évszázadokon át megszállottként, szinte elmebetegként könyvelték el. A mai történelemkutatók egyhangú véleménye szerint azonban ő volt az a fáraó, aki az emberiség fejlődéséhez legnagyobb mértékben hozzájáruló kulturális és szellemi forradalmat elindította.

A heliopoliszi papság, mint általában az egész Egyiptom, a Ra-nak nevezett Napot tartotta minden istenek Istenének, és „Amon Ra” néven imádták. IV. Amenhotep szerint a Nap csupán az egyetlen és láthatatlan Istennek a látható szimbóluma. Ezt az istent ő „Aton”-nak nevezte. Ennek értelmében saját nevét is – amely „Amon elégedett”-et jelentett, megváltoztatta Ekhnatonra, „Aton tanítványá”-ra. Ekhnaton szerint Isten önmagát az egész univerzumban kifejezésre juttató és mindent átható egyetlen Intelligencia. Azért választotta szimbólumként a napot, mert hitte, hogy ez az Intelligencia a Nap sugarain keresztül ad életet minden földi lénynek, továbbá állította, hogy az egyetlen Isten az emberek szívében jelen van, és onnan a szeretet fényét sugározza az összes többi lény felé. Ezért Atont gyakran ábrázolták Napként, kezekben végződő sugarakkal, mely Istennek azt a vágyát fejezte ki, hogy áldásaiban mindenki egyformán részesüljön. Ez az adott korban nyilvánvalóan haladó filozófiai gondolat volt.

Ekhnaton hamarosan otthagyta az akkori fővárost, Thébát, és Tell el-Amarnában felépített egy új, pompás fővárost, amit „Akhetaton”-nak nevezett el, és természetesen az általa hitt vallásnak ajánlotta fel. Itt gyűjtötte maga köré a legműveltebb nőket és férfiakat, akiknek segítségével lerakta egy misztikus testvériség alapjait. Bölcsességük és tudásuk híre idővel az egész világon elterjedt. Ekhnaton egy csodálatos tempelt építtetett Akhetaton szívében, ahol ez a testvériség rendszeresen összejött a művészetek, a tudományok és a misztériumok tanulmányozására.

Ekhnatonnak egész életében az volt a leghőbb vágya, hogy megláthassa az élő és egyetlen Isten arcát, akit minden tettével szolgálni igyekezett. Ekhnaton Kr.e. 1350. július 24-én késő délután haladt át a Nagy Beavatáson, ég felé emelt jobb kezével jelezve, hogy felkészült a végső felmagasztosulásra. Ekkor mindössze 28 éves volt.

Ekhnaton az Arvisurák tanúsága szerint  is Aton tiszteletére vette fel nevét. Aton pedig Ardvisura-Anyahita legkisebb fia volt, akit születésekor ugyan a Van nevet kapta, de 20 éves korában a szellemi és ügyességi viaskodásban az első lett. Ezzel pedig elnyerte a jogot, hogy új nevet vegyen fel. „Aratás havának 10. napján újjászületett és kiérdemelte az Atom-Aton-Óton nevet.”

Drunvalo Melchizedek: Az élet virágának ősi titka című könyvéből ugyancsak érdekes információkat tudhatunk meg róla:

"A Tat Testvériség halhatatlan mesterei úgy döntöttek, hogy egy Krisztus-tudatú személynek kell királlyá válnia ahhoz, hogy az Egyiptomban fellépő komoly problémákat meg tudják oldani. Hogy elképzelésüket megvalósíthassák, kivétel nélkül minden hagyománnyal szakítaniuk kellett. Az akkori uralkodót II. Amenhotepet egy szívességre kérték. Amenhotep fia éppen a trónra lépés küszöbén állt, mikor Toth fizikai testben megjelent a király előtt és olyasmit kért tőle, amit egyébként egyiptomi király sohasem tenne meg. Nem tudni hogyan, de Tothnak valamiképp mégis sikerült II. Amenhotepet rábeszélni arra, hogy ne a fiát, hanem egy külső vérvonal képviselőjét ültesse a trónra.

Miután megkapták a királytól az engedélyt, létre kellett hozniuk az élő testet, ami nem volt éppen könnyű feladat. Hogy hozzájussanak a halhatatlan génekhez, olyasvalakikhez kellett fordulniuk, akik már halhatatlanok voltak, mert azok eltérő kromoszómaszámmal rendelkeznek – DNS-ük 44 + 2 helyett 46 + 2 kromoszómát tartalmaz. Így hát elmentek Ay-hoz és Tejéhez, akik bele is egyeztek abba, hogy interdimenzionálisan egy gyermeket nemzzenek, s a gyermek hamarosan meg is született. A csecsemőt átadták II. Amenhotepnek, hogy követhesse őt a trónon. A kisgyemek tehát felcseperedvén Egyiptom királya lett. III. Amenhotep később szintén nemzett gyermeket, aki IV. Amenhotep, majd Ekhnaton  néven vált ismertté. Ő volt az, akinek különleges szerepet szántak. Kis várakozást követően Ay és Teje egy újabb gyermeknek adott életet, aki a Nofertiti nevet kapta. Együtt nevelkedett Ekhnatonnal, majd ő lett a felesége is. Ekhnaton, Nofertiti és gyermekeik tehát valójában nem igazán (földi) emberek voltak.

Ekhnaton megközelítőleg 4,5 m magas volt, míg Nofertiti - fajának többi tagjához képest - kissé alacsony, mindössze 3 m magas volt. Lányaik szintén igen magas termetűek voltak. Ezen állításokat megerősítő bizonyíték is előkerült nemrég, ugyanis Amarnában, Ehnaton városában két koporsóra leltek. Az egyikben egy hétéves gyermek csontjait találták meg –ám ez a gyermek 2,1 m magas volt! Ez a lelet jelenleg valahol a Kairói Múzeum alagsorában pihen, s várja jobb sorsát.

Ekhnaton legfőbb célja az volt, hogy szétzúzza a homályba borult  istenképet és országát egyetlen valláshoz vezesse vissza, melynek hite szerint kizárólag egyetlen Isten létezik.

Egy kis csoportot leszámítva Egyiptom túlnyomó része gyűlölte Ekhnatont. Leginkább a papságból váltott ki ellenérzéseket, hiszen eddig ők irányították a népet, s közben óriási vagyonra tettek szert. Másrészt a katonaságot is maga ellen hangolta, mivel megtiltotta nekik, hogy bárkit is megtámadjanak. A történészek jelenlegi álláspontja szerint a papság és a katonaság egymással szövetkezve megmérgezte Ekhnatont. Toth elmondása szerint, nem egészen erről van szó, minthogy nem ölhették meg. Ha meg is itta volna a mérget, az nem fogott volna rajta. Toth azt állítja, hogy a papság felbérelt három núbiai fekete varázslót egy olyan főzet készítésére, mely hasonló volt a mai Haitin használatos, elfogyasztóját tetszhalottá változtató keverékhez. Miután Ekhnaton elfogyasztotta az italt, látszólag minden életműködése megszűnt. Mihelyt a királyi orvos bejelentette a fáraó halálát, egy különleges terembe siettek vele, ahol egy szarkofág várt rá. Testét belehelyezték a koporsóba, rátették a fedelét, mágikus pecséttel lezárták, majd egy titkos helyen eltemették. Toth szerint Ekhnatonnak 2000 évet kellett várakoznia, mielőtt a pecsét egy darabja levált szarkofágjáról és a varázslat hatalma megtört. Azután visszatért Amenti csarnokába. Ez nem jelentett gondot Ekhnaton számára. Toth azt mondta, hogy egy olyan halhatatlan lény számára, mint Ekhnaton, az egész nem több, mint egy kis szunyókálás."

Vissza