A legtöbb egészségügyi probléma szervezetünk energiarendszerének egyensúlyzavarára vezethető vissza. Az, hogy valaki „fogékonyabb” bizonyos betegségekre, csak azt jelenti, hogy testében valahol hiányzik az egyensúly. Minden emberi test saját és egyedi rezgési frekvenciával rendelkezik. Ez a rezgési frekvencia szorosan kapcsolódik az összes életműködésünk ritmusához. Ha a testfunkciók valamelyike zavart szenved, akkor felborul ez a ritmus, és lecsökken a test rezgési frekvenciája. Emiatt aztán védtelenebbé válunk a környezetből jövő kórokozókkal szemben is. Egészségünk érdekében tehát fenn kell tartanunk, illetve erősítenünk kell szervezetünk rezgési frekvenciáját. Egy betegséget ugyanis hiába próbálunk meg lokalizálni a tünetek megszüntetésével. A gyógyítás ugyanis csak akkor lesz eredményes, ha megkeressük a betegség valódi okát. A tünet, a fájdalom csak a kísérője egy betegségnek, s ha ezt mesterségesen megszüntetjük, azzal még nem számoljuk fel magát az egyensúlyzavart keltő betegséget. Szervezetünk egyensúlyának megtartásában rendkívül fontos szerepet játszik a légzés. A városlakók nem véletlenül betegszenek meg gyakrabban, mint a vidéken élők. Sajnos, sok esetben nem sok választásuk van, de épp ezért lenne fontos, hogy minél több időt töltsenek parkokban sétálva, vagy menjenek el kirándulni jobb levegőjű hegyi vidékekre. De nem elég csak élvezni a friss levegőt, azt is tudnunk kell, hogyan lélegezzünk helyesen. Hisz a beszívott levegő nemcsak fizikai gázokat tartalmaz, hanem egy kozmikus esszenciát is, amely belégzéskor határozottan befolyásolja a pszichikus testünk állapotát. Valaha régen, mint pl. az ókori Egyiptomban tanították is a helyes légzés technikáját. Szerencsére ma már hazánkban is egyre több helyről szert lehet tenni ezen technikák elsajátítására, így például a jóga iskolákban. A jóga három alapvető légzési ritmust különböztet meg:
- a pozitív légzést
- a negatív légzést és
- a semleges légzést.

A pozitív légzéstechnika a lelki tudatosságunkat emeli. Leghatékonyabb, amikor az ember kimerült, fizikai vagy szellemi regenerálódásra van szüksége. A pozitív légzés abból áll, hogy az orrunkon keresztül mélyen belélegzünk, s néhány másodpercig (míg tudjuk) benntartjuk a levegőt a tüdőnkben. Csak utána lélegzünk ki, ugyancsak az orron át.
A negatív légzés leginkább a fizikai testünkre hat.  Igen hatásos ellenszere az álmatlanságnak és a nyugtalanságnak. A negatív légzés abból áll, hogy az orrunkon keresztül mélyen belélegzünk, aztán ugyancsak az orron át azonnal kilélegzünk, annyi levegőt szorítva ki, amennyit csak lehetséges, majd néhány másodpercet várunk, mielőtt ismét belélegeznénk.
A semleges légzés akkor a leghatásosabb, ha meditálni vagy pihenni készülünk, különösen hosszú, fárasztó fizikai vagy szellemi munkát követően. Szintén nagyon jó hatású stressz, lámpaláz feloldására, leküzdésére is. Semleges légzéskor gyakorlatilag a pozitív és negatív légzéstechnikákat egyesítve orrunkon át lassan, mélyen belégzünk, majd ugyanígy, szintén orron át kilégzünk.  

Pozitív kezelés
Pozitív kezelésre azon betegségek esetén van szükség, amelyek nem járnak lázzal. Üljünk le egyenes gerinccel. Tegyük össze  jobb kezünk hüvelyk, mutató és középső ujjait, majd helyezzük a gerincünk és a nyakunk találkozásánál lévő, a legnagyobb csigolyánktól kb. egy centivel balra. Ezt követően kb. 5-10 percen keresztül végezzünk mély, pozitív légzést. Komolyabb betegség esetén a gyakorlat megismételhető, de legalább fél óra szünetet tartani kell közben.  

Negatív kezelés
Negatív kezelésre azon betegségek esetén van szükség, amelyek lázzal járnak. Üljünk le egyenes gerinccel. Tegyük össze bal kezünk hüvelyk, mutató és középső ujjait, majd helyezzük a gerincünk és a nyakunk találkozásánál lévő, a legnagyobb csigolyánktól kb. egy centivel jobbra. Ezt követően kb. 5-10 percen keresztül végezzünk negatív légzést. Komolyabb betegség esetén a gyakorlat megismételhető, de legalább fél óra szünetet tartani kell közben. Természetesen ettől a módszertől sem szabad csodát várnunk, de a legtöbb esetben valóban nagyon sokat segít. Igazi eredmény akkor érhető el, ha mindenki vállalja a felelősséget saját maga gyógyulásáért, és megkeresi azokat a okokat, amelyek kiváltották az adott betegséget, és mindent megtesz azért, hogy megfelelő körülményeket teremtsen a gyógyulásához.