Géza herceg

(III. Béla öccse)

Eufrozina királyné hozzászokott, hogy a III. István korában megszokott módon uralkodjon. Ezt azonban III. Béla nem tűrte, ezért a királynő Géza öccsét akarta hatalomba helyezni. III. Béla, amikor édesanyja megkezdte ellene szervezni az udvart, Eufrozina királynét és Géza öccsét elfogatta, majd bezáratta. Géza elmenekült Ausztriába és utána csehföldre, akik azonban kiszolgáltatták őt III. Béla királynak. Mikor Barbarossa Frigyes keresztes hadakat vezetett a Szentföldre, kérésére III. Béla 12 esztendei fogság után 2.000 vitéz élén a Szentföldre küldte Gézát, aki ott az egyik kolostorban telepedett le, amelyet III. Béla minden évben királynői járadék címén bőven ellátott anyagiakkal. A hadjárat után Géza herceg görög földön, Bizáncban telepedett le és Árpád-város Arad részében élt harcosai között.

Három fia született Géza hercegnek, akiket az Álmos, Árpád és Zoltán névre keresztelt meg, de később bizánci lakóhelyükön, görög névadással újból megkeresztelték őket. Az ott született kislányukat Iréne névvel tisztelték meg Iréne-Piroska császárnő emlékére. Eufrozina királynő Jeruzsálem görög kolostorában halt meg.

Géza fiaiban azonban tovább élt a tudat, hogy ők magyar királyfiak.

A görög császár halála után az új császár, Izsák III. Béla leányát, Margitot vette feleségül, aki Géza családjával jó viszonyban volt. II. Endre és IV. Béla alatt történt meg a mongolok terjeszkedése. A tatárjárás után felszólította a kereszteslovag Géza herceg családját, hogy amennyiben a királyi igényükről lemondanak, úgy birtokot kaphatnak. Ekkor a Sztambul melletti Árpádvárost 31.160-an elhagyták és a 72 Szent-Korona megye területén királyi birtokot kaptak. Egyik águkat Rákóczinak nevezték. Ha királyok nem is lehettek, de fejedelmi méltóságra kiválóan alkalmassá váltak. II. Rákóczi Ferenc családja ebből az Árpád-házi vérvonalból származik.

Vissza