A kristálykoponyák tudása
Néhány
éve jelent meg a könyvesboltok polcain a Kristálykoponyák rejtélye című könyv,
melynek szerzői Chris Morton és Ceri Louise Thomas (Alexandra kiadó). A
szerzőpáros egyébként egy független tévés produkciós cég tulajdonosa, akik
főként filozófiai, spirituális, illetve környezetvédelmi témájú dokumentumfilmek
készítésével foglalkoznak. A könyvben egy ősi amerikai legenda nyomait járják
körül, mely szerint létezik 13 átlagos emberi méretű kristálykoponya, amely
képes a „beszédre”, s melyek fontos információkat tartalmaznak az emberiség
eredetéről, s a világegyetem rejtélyeiről. De ez a tudás csak akkor válik majd
számunkra is hozzáférhetővé, ha mindegyik előkerül és egybegyűjtik őket, ehhez
azonban az emberiségnek el kell érnie egy bizonyos fejlettségi fokot. Néhány
ilyen koponya azonban máris előkerült, s ezek mindegyikének valóban nagyon
rejtélyes az eredete, s valamennyiüket paranormális tevékenységekről és
hihetetlen szellemi vagy gyógyító hatalmakról szóló történetek lengenek körül.
Carole Wilson, Kanada legismertebb médiuma, akinek
segítségét a helyi rendőrség is rendszeresen igénybe veszi megoldatlan
gyilkossági ügyek esetében. Mint médium, arra is képes, hogy a
kristálykoponyában tárolt információkhoz hozzáférjen. Itt olvasható egy ilyen
„szeánsz” rövidített anyaga. Ê
A szerzők részt vehettek az őslakos amerikai
indián vének szent találkozóján is, melyre Guetamalában került sor. Ilyen
találkozót a törzsek között már évezredek óta nem rendeztek, az utolsó több mint
5100 évvel azelőtt volt. A maják és számos más törzs is, a koponyák őrzőjének
vallja magát. De ők voltak megbízva nemcsak a kristálykoponyák tudásának
megőrzésével, hanem azzal is, hogy legyenek a „napok” avagy az „idők” őrzői is.
Ők eme szent feladatuknak a mai napig is eleget tesznek, szigorúan őrzik a
tudást, miközben generációról generációra továbbadják a feladatot. Ezt a
találkozót egy maja pap, az ősi maja papok közvetlen leszármazottja hívta össze,
aki jósként és sámánként élt egy távoli guetemalai faluban. Hogy mennyire nagy
jelentősége lehetett ennek az összejövetelnek, talán az is alátámasztja, hogy ez
az ember hat évet áldozott csak a találkozó előkészítésére. Ezalatt beutazta
egész Amerikát, hogy felkeresse azokat az embereket, akik jelenlétére szükség
volt. A kristálykoponyák igaz történetét - s egyúttal az emberiség történetét -
így mesélte el az egyik „időőrző”: Ê
Igazán érdekesnek és
figyelemfelkeltőnek találtam Jamie Sams írónő a kristálykoponyákról és az
emberiségről alkotott véleményét is. Jamie egy a hazájában közismert indián
írónő, aki korai éveinek java részét egy részben azték, részben maja vajákos
törzsi varázsló segédjeként töltötte el. Később számos könyvet írt az őslakos
amerikaiak filozófiájáról és spirituális életéről. Elbeszélése itt olvasható: Ê
„Tudni akarjátok az eredetét ennek a tárolóedénynek, melyet ti
„kristálykoponyának” hívtok... Elmondom hát nektek, hogy sok-sok évezreddel
ezelőtt alkották, egy magasabb intelligencia tagjai… Egy olyan civilizáció
alkotta, mely megelőzte azokat, akiket ti „majáknak” hívtok. A mi civilizációnk
szintje, ahogyan ti mondanátok, „akkoriban”, sok tekintetben fejlettebb volt,
mint amilyen a tiétek most…
Ez a tárolóedény tartalmazza sokak elméjét és az egy elmét… Nem az általatok
„fizikainak” nevezett eljárás útján készült. Jelenlegi formájába a gondolat
hatalma öntötte...
A világ java része, amit mi teremtettük, a szellem erejével jött létre. A
szellem teremti az anyagot. Ti is meg fogjátok mindezt érteni, és a
kristálytechnológia a maga részletességében is rendelkezésére fog állni azoknak,
akik megértették… hogy a kristály az élő anyag, és hogy a szellem az anyag
szerves része…
Ez az edény azért kristályosodott ki, mert neked, a három dimenzió által
behatároltan, szükséged van a látásra, a hallásra és a tapintásra… Formája
megkönnyíti a számára, hogy az elméhez csatlakozzék, anélkül, amit ti
személyiségnek hívtok… Ti azonban tisztelitek a személyiséget, a fejet, az agy
keretét… így az edény ebben a formában őrzésre és oltalomra talált a korok
során… Az edény földi életének hossza 17 000 esztendő volt… Generációról
generációra örökítették, csiszolták homokkal és szőrrel… és sértetlen
maradhatott.
Információt akarsz kapni a szellem többi tárolóedényével kapcsolatban… További
edények fognak előkerülni… miután számosan vannak még… miután sem egyetlen
ember, sem egyetlen szellem nem birtokolhatja az összes tudást… Az edények
mindegyike tartalmazza az információt, hogy hol található meg a többi…
Egyet ott adunk át nektek, ahol jeleket hagytunk a
földben… és fent a hegyekben… Egy váratlanul kerül majd elő a régióból, amit ti
„Dél-Amerikának” hívtok… Egy másikat akkor találtok meg, amikor az általatok
„Atlantisznak” hívott elveszett civilizáció felmerül előttetek… és arra
ösztönzünk benneteket, hogy fedezzétek fel az általatok „Bimininek” nevezett
területet… Mi majd irányítunk benneteket… megmutatjuk nektek, amit ti
„templomnak” hívtok… Ez volt az a terület, ahol a kommunikáció zajlott a Föld és
a többi rendszer között… Amikor valamennyi tárolóedény együtt lesz, bámulatos
tudásnak lesztek birtokosává… A fény és a hang lesz a kulcs; amikor a megfelelő
rezgést előállítjátok, megkapjátok az információt, melyre szükségetek van… De az
idő még nem jött el… Még mindig vannak olyanok, melyek még formát sem nyertek…
és mások, melyek biztonságban pihennek az óceánok mélyén… De ti nem
találhatjátok meg azokat, ahogy ti mondjátok a „ti időtökben”… Túl veszélyes
lenne az embernek birtokolnia ezt az információt… túl korai az evolúció
szempontjából… mert az emberiség
még mindig a pusztítás eszközeinek jobbítására tör.
A tárolóedény azért nyerte ezt a formát, hogy bátorítsa az egységet és
csökkentse vágyatokat a széthúzásra… Az elmétek a különállásra tör… Rátok
akartuk hagyományozni az egység koncepcióját, de a ti elmétek csak a széthúzást
kutatja. Ahogyan ti mondjátok, „aki keres, az talál”. És a különválás folyamata
máris megindult. Már megkezdtétek a különválást, de nem lesz tovább. Vágyatok a
széthúzásra elvezet az önnön pusztulásotokhoz… A széthúzás megsemmisülés és
halál. Máris érezzük a szétválás befolyását az erőszakban… Egyre több az erőszak
ezen a bolygón. Erőszak ember ellen, erőszak a természet ellen… erőszak a Föld
ellen.
Megértjük, hogy ismerni akarod az emberiség eredetét. El akarjuk hát mondani
neked, hogy a saját eredeted formája a gondolat volt, és hogy felfelé kell
vetned a tekintetedet, nem lefelé. Számos további felfedezés következik be 5,
10, 15 éven belül, mely rámutat minderre… És a kezdetei mindannak, amit ti a
saját civilizációtoknak hívtok, több mint 15 000 esztendővel megelőzik a
felismerését annak, amit ti Atlantisznak hívtok. Miután a mi civilizációnk
számos bizonyítéka még mindig az óceán mélyén nyugszik. Bimini közelében máris
történtek felfedezések. De további felfedezések is lesznek az elkövetkezendő 5,
10, 15 esztendőben, melyek ebbe a megfelelő irányba mutatnak majd… További
felfedezések lesznek Dél-Amerikában, Ausztráliában és Egyiptomban. Amit ti a
sivatagjaitoknak hívtok, ott bukkantok a tudás javára. De a civilizációnk
nyomaira fogtok bukkanni a legtöbb szárazföldön is, és sok található a tengerek
alatt, különösen az óceánok alatt, amit ti „Atlantinak” és „Indiainak” hívtok,
valamint az általatok „Holt-tengernek” nevezett hely alatt. Ott, a föld
felszínének közelében, felfedezésre várva, megtalálhatóak a mi civilizációnk
maradványai… Ezek a felfedezések zavaróak lesznek és diszharmóniát fognak
okozni, de szükség van rájuk, hogy csökkentsék a széthúzást.
De számos felfedezés még nem következhet be. Csak azokat engedhetjük meg nektek,
melyek nem taszítanak pusztulásba benneteket. Egy másik világból érkeztünk el a
Földre. Egy másik dimenzióból érkeztünk a ti dimenziótokba. Tapasztalni jöttünk,
mert szükségünk volt a sűrűség megtapasztalására. Amiről itt beszélünk, annak
semmi köze sincs az általatok „testnek” nevezett sűrűséghez. Az élet ezen a Föld
bolygón csak primitív formában létezett, de mi fizikai alakot öltöttünk, ami
számotokra is felismerhető. Nem akartunk mást, mint megtapasztalni az anyagi
sűrűséget, tudást és megvilágosodást hozni közétek. De mi nem váltunk foglyaivá
annak, amit ti „földrajzi hovatartozásnak” hívtok. Számtalan relikviánk és
tudásunk sok darabja található meg elszórva a kontinenseken és a tengerekben.
De még mindig számosan vannak közöttetek, akik tudni akarják a mi helyünket a ti
világegyetemetekben. Még mindig ragaszkodtok ahhoz az elképzeléshez, hogy a
harmadik dimenzióból jöttünk, és képtelenek elfogadni, hogy léteznek más
dimenziók is, túl a hozzávetőleges tér-idő relativitáson.
Elmondjuk nektek, hogy az idő lényegi valója nem más, mint illúzió. Az időt
valójában egy magasabb rendű intelligencia alkotta, mint az agy és testi
funkciók feletti kontroll egy formáját. Ez az oltalom az anyag lebomlása ellen,
de mint ilyen, alapjában véve nem is létezik. Jóllehet a testen és az agyon túl
létezik, az idő az anyag teremtése. A gondolat időtlen. Az idő mint mechanizmus,
csakis az anyagra és a kurrens elmére vonatkozik, nem a gondolatra vagy
szellemre, hogy a harmadik dimenzió kötelékén belül tartson, és az általatok
Földnek nevezett kis planéta határain belül. Arra ösztönzünk benneteket, hogy
felfedezzétek az igazságot és megértést, hogy az elme képes a megértésre, és nem
szükségképpen az agy.
Az idő számotokra számokban ölt testet. Mi azt közöljük veletek, hogy a
számoknak és az időnek nincs mélysége. Ezeket pusztán beprogramozták a jelenkori
elmébe, mint védelmet, hogy az idő és a tér korlátain belül tartsanak
benneteket. Vannak funkciók, melyek nem az elméhez tartoznak, hanem sokkal
inkább az agyhoz. És ezek valójában az agy diszfunkciói, melyek feladata
benneteket a háromdimenziós fizikai világhoz kötni. A viszonylagosságok, mint a
„szám”, az „idő” és a „tér” az agy azon funkciói, melyek csak a harmadik
dimenzióhoz kapcsolódnak. Jelenkori elmétek foglyul tart benneteket a térben és
időben, az anyag és fizikai valóság foglyaként, melyet ti realitásnak hívtok. De
az idő káprázatának fenn kell még maradnia egy ideig. Megértetted mindezt?
Azért jöttünk el, hogy figyelmeztessünk, az elszakadás máris megkezdődött. A
pusztulás máris a kezdetét vette. Az elszakadás gondolatisága gyökeret vert, és
máris súlyos események vették kezdetüket. Számotokra, primitív tudásotokkal,
máris olyan dolgok kezdődtek el, melyek visszafordíthatatlanok. A tudósaitok
játszadozásával vette kezdetét, akik elhajlították a hangot és a fényhullámokat,
és amit ti atmoszférátok ”részecskéinek” neveztek. Észre fogjátok venni, mennyi
pusztító hullám csapódik a bolygótok felszínébe. Az atmoszférába történő
beavatkozás még több pusztulást fog okozni: szokatlan időjárási mintákat, gyors
klimatikus változást és a szárazföldek elmozdulását is.
El szeretnénk mondani nektek, hogy a civilizációtok durván félreértette a fényt,
a hangot és az anyagot. Ezért van az, hogy csak annyit fedeztetek fel belőle,
mely a legközelebb esik hozzátok.
De a tudósaitok és a kormányaitok még mindig olyan játékokkal játszanak,
melyeket nem értenek. A fénnyel és a hanggal játszanak, azzal, amit ti
„részecskéknek” és „sugárzásnak” hívtok, és pusztulásba taszítanak. De miután a
reakció nem azonnali, és nincs nyilvánvalóan a közeletekben, addig fogjátok ezt
tovább folytatni, míg az egész bolygó ki nem tör és el nem pusztul.
Ahogyan azt már elmondtuk, jelenkori elmétek nem keres mást, csak a különválást.
Vágyatok a különválásra nem vezet el máshová, csakis pusztulásotokhoz. Mert ez
ugyanaz az elme, mely az özönvizet is okozta, és a szárazföldek korábbi
pusztulását. És ez a pusztulás elkezdődött ismét megtörténni. És máris
érezhetjük a széthúzás befolyását a világunkban. De ti még most sem vagytok
mindennek tudatában, mert ti magatok éltetitek. Mi azonban elmondjuk nektek,
hogy a Föld nagy változások előtt áll…
Még a bolygótok maga is meg fog változni, ahogyan az időjárás is, és ahogyan
minden más is, amit a Földről jelen pillanatban ismertek. Változások lesznek a
Földön az emberi életformában, az állatokban, amit ti „vegetációnak” ismertek;
annak a formájában, amit ti „szárazföldnek” ismertek, és amit ti „atmoszférának”
ismertek.
Nagy horderejű katasztrófa fog bekövetkezni. De, alapjában véve, a
„katasztrófa”, ahogyan ti neveznétek, már el is kezdődött. Rá fogtok jönni, hogy
egyre több halál férkőzik az életbe a bolygótokon. Rá fogtok jönni, hogy ami a
földben növekszik, óriási változásokat fog okozni, és látni fogjátok, hogy amit
elvetettetek, mennyi halállal fog kikelni. Hatalmas pusztulást fogtok látni a
„sugárzás” által, ahogyan ti neveznétek, és a veszedelmet találjátok abban is,
ami a bolygótokra tör. Kitörések lesznek, az időjárási minta változásai és
további elszakadás az atmoszférától. Több lesz a szél… és a háziállatok nagy
számban fognak elpusztulni. A vizeitek felmelegednek arra a szintre, ahová nem
lenne szabad, és a szárazföld el fog tűnni a hullámok alatt. A földtömegek
eltűnnek, a tengerek és az óceánok felemelkednek.
Hatalmas szakadás lesz a Földön… mely a Föld belsejéből ered. A mágneses mező
áttevődik, és máris mozgásban van. A Föld kettéválik, és egy kisülés halad át a
Földből az atmoszférába. Az atmoszféra máris belép a negatív szennyezettség
állapotába. Ezt teszitek a Földdel a negatív energiáitokkal.
És ezért is hagytuk hátra számotokra ezeket az
edényeket, a ti időtök szerint „hosszú idővel ezelőtt”, amikor ráébredtünk, hogy
mennyi minden el lett feledve a fizikai dimenzióvá válás eredeti
céljaiból. Amikor rádöbbentünk, hogy a széthúzás gondolatisága nyert teret, és
hogy nagy katasztrófák várnak a Földre, úgy döntöttünk, visszatérünk eredeti
dimenziónkba, bár hátrahagytuk nektek elménk örökségét. Tudtuk, hogy lesznek
olyanok, kiknek tudása és spirituális fejlettsége erre az útra terel benneteket.
Tudtuk, hogy a katasztrófa miatt, mely a bolygóra vár, lesznek olyanok, akiknek
elő kell majd hívniuk reinkarnációs emlékeiket, hogy meggyógyítsák a megvadult
világot, szeressék, és tanácsokkal szolgáljanak a számára; a tudás nélküli
világot, melyre a pusztulás tüzei várnak.
Amikor azonban eljön az idő, azok számára, akik a spirituális tudást keresik, az
lesz a kötelesség, hogy figyelmeztessenek másokat, a Föld ki fordulni sarkaiból.
Ebben az edényben, és a többiben, amit számotokra hátrahagytunk, mindent
megtaláltok, amire szükségetek lehet. A tudásunk kristályosodott ki benne, és
idővel ez a tudomásotokra jut. Azzal a szándékkal készültek, hogy ezen edényeken
keresztül aktiváljuk a tudatot, amikor a Földnek erre szüksége lesz. És ez máris
elkezdődött, ahogyan ti mondanátok „itt” és „most”. Azért vagyunk itt, hogy
elmondjuk, nagy változás kezdődik… kezdődött… a szülőbolygótokon belül. Arra
ösztönzünk benneteket, hogy tudassátok az emberiséggel a dolgokat, amiket
átadtunk, abban a reményben, hogy a holocaust csökkenthető legyen. Habár ez már
nem kerülhető el, a kihatásait még nagyban meg lehet változtatni.”
Az őslakos amerikaiak között a mesélés hagyománya az eszköze annak, hogy a
titkos tanításaikat egymásnak generációról generációra átadják. A cherokee-k
Megcsavart Hajszálaknak nevezik ezeket az embereket, akik több mint 400
különböző néptörzs tagjait foglalják magukba az egész Észak-, Közép- és Dél
Amerikából. A Megcsavart Hajszálak öregjei a következőket mondták el:
„Kezdetben 12 világ létezett az emberi élet számára. Ezek a planéták különböző
napok körül keringtek, és a vének egy Osiriaconwiya nevű bolygón találkoztak. Ez
a negyedik bolygó a Nagy Kutya csillagtól, a Szíriusztól számítva. Két napja és
két holdja van, és itt találkoztak a vének, hogy megvitassák a „gyermekek
bolygójának” helyzetét – ez az a planéta, melyet napjainkban benépesítünk. Ez
Föld nagyanya. A mi nyelvünkön Eheytomának nevezzük, de a „gyermekek bolygóját”
is értjük alatta, mert ez a legkevésbé fejlett az ember által belakott bolygók
közül. Valójában tehát 12 planétából álló nagy család vagyunk.
A többi bolygók mindegyike vette felgyülemlett tudását, és ezt a tudást egy
holografikus számítógépbe – legalábbis modern kifejezéseinkkel így tudnánk
leírni – táplálta: egy kristálykoponyába. Ezek tökéletesen makulátlan
kristálykoponyák voltak. A koponyáknak mozgatható volt az állkapcsa, akárcsak a
mi koponyánknak, ezért gyakorta utalnak rájuk úgy, mint éneklő „koponyákra”, és
a teljes konfiguráció az „Osiriaconwiya Bárkája” nevet viseli. A legjobban talán
úgy érthetjük meg ezeket, ha elképzeljük azokat a számítógépeket, melyekkel
napjainkban nagy mennyiségű információ is tárolhatóvá és elérhetővé válik a
számunkra. Valamennyi kristálykoponya roppant mennyiségű adatot foglal magában,
és ha tudjuk a módját, ehhez hozzá is férhetünk.
Akárhogy is, kozmikus véneink fogták a Bárkát, és
az emberek által benépesített 12
– általunk „szent 12” planétának vagy a „nagyanyáknak” nevezett - világ
valamennyi tudását beletáplálták, majd idehozták őket, és munkálkodni kezdtek,
hogy megtanítsák Föld nagyanya gyermekeit. Ezek a kozmikus vének megtalálták a
módját, hogy képesek legyenek kommunikálni a „kétlábúakkal”, idelent Föld
nagyanyán.
És valóban ez volt a leghatásosabb és legértékesebb ajándék, amit a Föld
gyermekei kaphattak, hiszen ez volt a tudás ajándéka. Ez volt a legnagyobb
ajándék, mert ez volt a gyökér, melyből a fejlődés a szárba szökkenhetett; ez
volt az alap, melyre minden felépülhetett.
Eredetileg tehát ez történt, és volt egy időszak, amikor óriási fejlődés ment
végbe. A más bolygókról származó vének kioktatták a Föld gyermekeit, és nekik
adták, amit „a szent pajzsok tanításának” hívnak.
Az öregek megtalálták a módját, hogy a Föld lakóival saját bolygójukról
kommunikáljanak, két hatalmas kupola - egy vörös és egy kék – segítségével,
melyek az óceán alatt helyezkedtek el. És segítették a Föld népeit, hogy
felépítsenek négy nagy civilizációt: Lemuria, Mu, Mieyhun és Atlantisz
civilizációit. És arra használták fel a koponyák tudását, hogy nagy misztikus
iskolákat hozzanak létre, a rejtett bölcseletek iskoláit, és titkos gyógyító
szervezeteket. Kezdték széles körben elterjeszteni a tanokat. Az információ
megközelítőleg 750 000 esztendővel ezelőtt érkezett meg, és 250-300 000
esztendővel ezelőtt kezdődött el a terjesztése Föld nagyanyán. A tanítások
segítségével további koponyák készültek a Földön, ám ezeknek, bár életnagyságúak
voltak, nem volt mozgatható az állkapcsuk. Számos ilyen koponya létezik,
melyeket „beszélő koponyákként” ismerünk, hogy megkülönböztessük őket az eredeti
Bárka „éneklő koponyáitól”, melyek a 12 világ valamennyi tudását tartalmazták.
A koponyákat egy piramis belsejében tartották – a Bárkaként ismert, hihetetlenül
hatalmas formációban. A Bárka a szent bolygókról származó, körben elhelyezett 12
koponyából állt, egy tizenharmadikkal, a leghatalmasabbal, a formáció
középpontjában. Ez a tizenharmadik koponya képviselte valamennyi világ kollektív
tudatát, és kapcsolódott valamennyi szent planéta tudásához.
Az utazó emberek az éneklő koponyákból álló Bárkát először az „olmékként” ismert
néphez vitték el, majd az vándorlásnak indult, és a maják vették át, azután az
aztékok (Teotihuacanban őrizték), és napjainkban ez a tudás még mindig a
Megcsavart Hajszálak birtokában van.
Az aztékok arra használták fel a koponyák hatalmát, hogy másokat az irányításuk
alá vonjanak; hogy visszaéljenek saját erejükkel, és hatalmassá tegyék
önmagukat. Olyan hatalmassá váltak, és erejük oly pusztító méreteket öltött,
hogy meg kellett őket állítani. Az egyetlen hatalom, mely képes volt megtörni az
aztékokat, a spanyol birodalom volt. A Bárka még Teotihuacanban volt, amikor
Cortez leigázta az amerikaiakat. A papok, akik Cortezzel érkeztek, meghallották
a kristálykoponyák hírét, és azt az információt eljuttatták Rómába, a pápának
is. A kor katolikus pápája pedig így rendelkezett: „Ezt a tudást meg kell
szerezni.” Jobban akarta a koponyákat, mint a birodalom minden aranyát és minden
gazdagságát. És, habár a Bárka akkoriban még jól el volt rejtve a föld színe
alatt, a spanyol katonák eljöttek, és egy belső árulás folytán sikerült tudomást
szerezniük a rejtekhelyről.
Mielőtt azonban megkaparinthatták volna a kristálykoponyákat, a jaguár papok és
a sas harcosok megfogták a koponyákat, és elmenekültek velük. Néhányukat a
korábbi maja területekre vittek magukkal, mások Dél-Amerikába kerültek, megint
mások szétszóródtak a világban.
Így tehát a koponyák történelmük során első ízben itt, Föld nagyanyán elváltak
egymástól.
A koponyáknak odakint kell lenniük és vándorolniuk, hogy távol legyenek
egymástól, míg el nem jönnek azok az idők, hogy megtanulunk osztozni egymással a
tudáson, gondoskodunk egymásról, tanítjuk egymást, és békés, harmonikus világot
teremtünk Föld nagyanyán.
Azt azonban mindenki tudja, hogy napjainkban Föld nagyanyán nem ez történik,
ezért a koponyáknak továbbra is odakint kell lenniük, és vándorolniuk.
A legenda viszont úgy tartja, hogy egyszer valamennyien vissza fognak térni a
családjukhoz; ha az a család végre hajlandó lesz felnőni, megérni, és békében
csatlakozni a bolygók családjához.
Ez tehát a legenda, amit tanítóm mesélt el nekem, és neki annak előtte az ő
tanítója, a Megcsavart Hajszálak tradíciói szerint.”
„Az a világnézet, mely tudósaitok és akadémikusaitok sajátja, minden, csak nem
az emberiség és annak történelmének nézőpontja, és nagyon is beszűkült látásmód.
Ez a beszűkült látásmód az oka, hogy egyetlen archeológus sem képes valódi
magyarázatot adni a kristálykoponyák csodájára. Nem tudják megmagyarázni még
Teotihuacan piramisait sem, vagy azokat, melyek az ősi Egyiptomból származnak.
Képtelenek magyarázatot találni a roppant kőtömbökre, melyeket a perui inka
birodalom használt. Nem találnak választ rá, hogy mi – ilyen egyszerű és
primitív emberek – hogyan voltunk képesek azokat mozgatni. Nem tudják
megmagyarázni, hogy népem hogyan tett szert arra a technikai precizitásra, mely
az ilyen épületek létrehozásához szükséges. Senki sem tudja megmagyarázni,
hogyan készültek a piramisok, és hogyan lehetséges az, hogy éppen a legősibb
példányok lettek a legpontosabban és legszebben kialakítva. Nem találnak rá
magyarázatot, hogyan lehettek az ősi egyiptomiak, vagy olmékok, maják és aztékok
közönséges törzsekből egyik napról a másikra építőmesterek. Attól tartok, ez a
beszűkült látásmód még most sem engedi láttatni a mi igazságunkat, de azért én
elmondom nektek, mert a Szellem kért arra, hogy így tegyek. Amit el fogok
mondani nektek, titokban volt tartva az európaiak előtt, mióta azok csak
megérkeztek a Teknős-szigetre, most azonban eljött az idő, és fel fogunk
szólalni.
Tudjátok, a földönkívüliek voltak azok – ahogyan ti nevezitek őket – akik
elhozták nekünk a kristálykoponyákat. Mi „égi isteneknek” vagy „égi embereknek”
nevezzük őket. Ezek az égi emberek a Víz Harmadik Világának vége felé keresték
fel a Földet. A Víz Harmadik Világa hosszú-hosszú idővel ezelőtt zajlott, még a
kontinentális sodródás előtt, amikor a világ valamennyi földtömege egyetlen,
Teknős-szigetként ismert kontinenst alkotott.
Az égi istenek a kezdetek kezdete óta látogatták a Földet, és azóta is több
alkalommal eljöttek ide. Gyakorta nagy tanítóként emlegették őket, és olyan
neveket kaptak, mint Közép-Amerikában Quetzalcoatl, vagy Dél-Amerikában
Viracocha. Sokszor jöttek olyankor, amikor az emberiség éppen küzdelmet
folytatott egymással, vagy olyankor, amikor nem voltak törvények, vagy egyéb
okokból éltünk szegényes életet. Segítőkként léptek fel, gyógyítókként;
megpróbálták megtanítani az emberiséget, hogy békében éljen. Ezek az égi istenek
segítették a korai embereket abban is, hogy a klasszikus világ csodáit
létrehozhassák. Az emberiség átalakult a saját galaxisunkból, de más bolygókról
származó lényekkel való kapcsolattartás során. Kulcsszerepet kezdett játszani a
fejlődésben, és sokkal nagyobb mértékben, mint azt képzelnénk.
De amit el szándékozok mondani, sokkal mélyebbre nyúlik vissza. Elvisz bennünket
legkorábbi őseink idejébe. Elmondom nektek a teremtés igaz történetét úgy,
ahogyan annak idején én is hallottam az őseimtől. Kezdetben béke honolt a
Földön. Az emberek, akik akkoriban éltek, nem voltak homo sapiensek, ahogyan ma
ismerjük őket. Ti Neander-völgyi emberként ismeritek ezt a típust, de mi
„Föld-embereknek” nevezzük őket. Ez volt az aranykor, amikor a Földön az emberek
és az állatok kommunikáltak egymással és harmonikus életet éltek. Számtalan
legenda örökíti meg a világ minden részén ezt az aranykort. Ugyanaz, mint ami a
ti Ótestamentumotokban is szerepel, Édenkert néven. És ezt - ha ez még
kényelmesebbé teszi mindennek az elfogadását – tudományos bizonyítékok is
alátámasztják. Még a ti saját tudósaitok is felfedezték, hogy őseink egyáltalán
nem voltak azok az agresszív ragadozók, mint amilyennek korábban hajlamosak
voltunk tartani őket. Nem is olyan régen a John Hopkins egyetem tudósai ismét
megvizsgálták az ősi koponyák fogazatát, és felfedezték, hogy korai ősünk szinte
teljes egészében vegetáriánus volt, és hogy egyáltalán nem öldöste az állatokat.
A problémát az okozta, hogy az fejlődni kezdett, a feje egyre nagyobbá és
nagyobbá vált, ahogyan az agy tömege fokozatos növekedésnek indult. Ez azért
történt így, mert az agy tárolta el az összes genetikai információt, ami minden
generációval egyre duzzadt, és ahogy nőttek az emlékeik, úgy nőttek a fejméretek
is. Ahogy a fejek egyre nagyobbak lettek, a faj női egyedeinek egyre nagyobb
gondot okozott az utódok megszülése. Idővel megnövekedett a szülés közben elhalt
asszonyok száma, és az egész faj továbbélése kérdőjeleződött meg.
Biztosan ti is hallottatok már az evolúció
történetének „hiányzó láncszeméről”, melyről a tudósaitok annyit beszélnek, de
sem megmagyarázni, sem megérteni nem tudják. Bekövetkezett egy hirtelen és nagy
léptékű ugrás a törzsfejlődésben, amire nincs magyarázat. Senki sem tudja, miért
történt ez az óriási előrelépés, és hogy hogyan következett be ilyen rendkívüli
hirtelenséggel. Nos, mindez azért történhetett így, mert pontosan akkor, amikor
a Föld ebbe a krízishelyzetbe sodródott, az égi istenek – vagy „földönkívüliek”,
ha úgy tetszik -
eljöttek az égből, a Plejádokról, az Orionról, a Siriusról. Azért jöttek, hogy
új otthonra találjanak, itt a Földön, ezen a gyönyörű kék-zöld bolygón.
Az égi istenek tehát eljöttek, és elhozták magukkal a kristálykoponyákat,
ajándékként a földlakóknak. Ezek a koponyák ugyanis tartalmazták a más
bolygókról érkezett lények valamennyi tudását. A koponyákba volt foglalva
kultúrájuk, matematikájuk, tudományaik, csillagászatuk és filozófiájuk egésze,
beleértve reményeiket és álmaikat is. Lényük egésze azokban a koponyákban volt
eltárolva. Elmondhatjuk, hogy nem akármilyen ajándékkal kedveskedtek nekünk!
A koponyáknak azonban volt egy másik funkciójuk is. Mintaként szolgáltak egy új
fajhoz. Az emlékek, melyeket az agyunkban tároltunk, átkerültek a DNS-be. Az
agyunknak nem kellett már tovább növekednie. A kristálykoponyák képviselték azt
az új formát, amilyenné mi váltunk, az emberiség modelljét. Ez megint olyasmi,
ami a Mózes I. könyvében is megtalálható, mely elmondja: „És látták az Istennek
fiai az emberek leányait, hogy szépek azok.” Tudjátok, amikor a földönkívüliek
megérkeztek ide, tudták, hogy nem lesznek hosszú életűek a mi atmoszféránkban.
Így, akárcsak a földi emberek, az égi istenek is halandóak voltak. Megtörtént
tehát a kölcsönös átváltozás. Ezek a földönkívüliek, „égi emberek”, egyesítették
a földi emberek génjeit a sajátjukkal, hogy mindkét faj fennmaradhasson, de egy
olyan új formában, mely különbözött mindkét korábbi fajtól.
Talán nehéz ezt elhinni, de ez olyan valami, amit ma már nekünk is hatalmunkban
áll megtenni. Nemsokára képessé válunk egyetlen állati sejt felhasználásával
reprodukálni az egész állatot, ugyanakkor már ma is összeolvaszthatjuk két
különálló faj génjeit, hogy létrehozzunk egy teljesen eredeti példányt. Az
emberi lények tehát majdnem olyan szinten állnak ma, mint akkor földönkívüli
őseink. Habár számos területen kell még előrelépnünk – nem utolsósorban a
Földanya iránti nagyobb tisztelet, és kölcsönös kapcsolatrendszerünk
megértésének terén – máris hihetetlen hatalom birtokosai vagyunk. Csillagközi
őseink azonban már hosszú-hosszú idővel ezelőtt elérték ezt a szintet, és
teljesen új fajokat, új életformákat hoztak létre. Az általuk létrehozott faj
lett a homo sapiens, ahogyan mi emberi lények magunkat nevezzük. Egyedül ezúton
volt biztosítható mind a földönkívüli, mind az ember előtti fajok továbbélése,
és mi megtaláltuk a módját, hogy egy fajként éljünk tovább a Földön.
A kristálykoponyák az eredeti reprezentánsai annak
az új formának, amivé lettünk. Ők az emberiség modelljei. És ez csak az egyik
eleme annak, ahogyan a kristálykoponyák az eredetünkkel és végzetünkkel
kapcsolatos információkat tartalmazzák. Ez az oka, hogy a bennszülött népek –
szerte a világon, nemcsak Amerikában – eredetükkel kapcsolatban a csillagokról
és az ősi égi istenekről beszélnek. A maják, a sziúk, a cherokee-k mind azt
állítják, hogy a csillagokból származnak. Van egy afrikai törzs, a dogon, mely
mindig is azt állította, hogy az ősei a Siriusról jöttek, amit ők egy kettős
csillagrendszernek tartanak. Senki sem hitt nekik egészen addig, míg a
teleszkópjaink eléggé fejlettek nem lettek ahhoz, hogy felismerhessük, valóban
két egymáshoz közeli csillagról van szó. Mostanra már a csillagok körül keringő
bolygókat is felfedezhettük. Nemsokára igazolni tudjuk majd azt is, hogy a más
életformák számos más bolygót is benépesítenek, még saját galaxisunk határain
belül is.
Vannak olyanok, akik azt állítják, hogy a Földről jöttünk. Mindkét pártnak igaza
van. Valamennyien kettős ősiséggel és genetikus emlékekkel rendelkezünk.
Valójában a DNS-nek is ezért van két ága. Eredetileg az egyik szál tartalmazta a
mi földi emlékeinket, a másik égi őseinkét. A tudósok nemsokára fel fogják
ismerni mindezt.
És az egyik ok, amiért a koponyák kvarckristályból
készültek, mert a szilikont az égi istenek vezették be saját genetikus
struktúránkba. Az életformánk teljes egészében szén alapú volt. A szilikon
azonban most már ott van a vérünkben. Így tehát részünkké vált az a kristályos
mátrix, mely a galaxis többi részéhez köt bennünket. Az őslakosok mindig is
tudták, hogy a Földet, a Napot, és minden más planétát egy kristályos struktúra
roppant méretű hálója fogja egybe. A háló hangból és színekből szövődött. Az
univerzum egésze egy struktúra és szervező elv szerint épül fel, és ehhez a
hálóhoz kapcsolódik, akárcsak Földanyánk. A tudósaitok nemsokára ezt is
felfedezik majd. Ezért vonzzák a kristálykoponyák magukhoz az embereket, mert
felszabadítják a belső tudást; a tudást, hogy valamennyiünkben ott a szén és a
szilikon struktúra. Ránézünk a koponyára, és eszünkbe jutnak saját szöveteink,
saját lényünk szilikon struktúrája, mely az univerzum egészéhez kapcsol
bennünket.
Az én népem azt mondja, „Emlékezz az őseidre. Emlékezz rá, hogy ki vagy, és
honnét jöttél”. És ez a béke üzenete az emberiség egésze számára. Mert a
kristálykoponyák azért vannak itt, hogy eszünkbe idézzék közös eredetünket. Mert
ez a Föld valamennyi lakójának öröksége. Valamennyien osztozunk ugyanabban a
közös háttérben: feketék, fehérek, vörösek, sárgák, barnák. Ennek a Földnek
valamennyi lakója ebből a forrásból ered; a házasságból Ég és Föld között, a
teremtés látható és láthatatlan aspektusai között.
Nézd, én nem kérem tőled azt, hogy feltétel nélkül higgy el mindent, most
azonnal. Hamarosan úgyis meg fogod érteni. Hogy elhiszed-e, a történelemnek
ebben a szakaszában nem kiemelt fontosságú, sőt valójában nem is számít. Ha
másért nem is, a történet abból a szempontból mindenképpen fontos, mert
ráébreszt arra, hogy a múlt története talán nem feltétlenül az, amit te mindig
is annak tartottál, és ez már önmagában véve is fejlődés lesz.
Egyszer, ha majd belátod, hogy a bolygó történelme és saját eredeted sem olyan,
aminek korábban tartottad, ez segít neked abban, hogy többet gondolj a múltra,
többet az emberiség múltjára, és saját személyes múltadra, és azt fogod látni,
hogy ez jelentősen megnöveli majd a lehetőségeket. Ha egyszer megnyitod magad
annak megértése előtt, hogy a helyed a világban nem szükségszerűen olyan,
amilyennek korábban tartottad, belátod majd, hogy ez önmagában újabb
lehetőségeket tár fel nem csak a múlttal, de a jelennel és a jövővel
kapcsolatban is. Ha ugyanis a múltunk különbözik mindattól, amit korábban
elképzeltünk, akkor talán a jövőnk is másmilyen lehet és lesz, mint amilyennek
napjainkban elképzeljük. És ez jelen pillanatban a legfontosabb.”
Vissza